Bayern: 23! ETO: 30! Fola: 83! Európa bűvös futballszámai

A bevezetőben említett nagy nemzetközi hármas tarolást (Großen Triple) története során először bemutató Bayern München mellett akad még néhány európai bajnokcsapat, amelyik egészen különleges bravúrt hajtott végre az elmúlt egy esztendőben. Illetve, hogy pontosak legyünk: folytatta a korábbi év(ek)ben megkezdett bravúrhalmozást.

A Sahtar Doneck az egymást követő harmadik évben hajtotta végre a duplát Ukrajnában (bajnoki cím + hazai kupa), bajnoki aranysorozata öt esztendőnél tart. Csak egy lépcsőfokkal feszít lejjebb a görög Olympiakosz Pireusz és a szlovén Maribor: e két csapat 2011-ben még nem, de tavaly és az idén már duplázott hazájában. A Sahtarral ellentétben mindkét klub vezeti bajnoksága örökranglistáját, a Maribor (11) sorozatban négyszer nyert, míg a Megyeri Balázs személyében magyar kapust foglalkoztató pireusziak (40) a legutóbbi 17 bajnoki kiírásból 15-öt (!) aranyéremmel fejeztek be Görögországban.

A további hat duplázó közül a Neftci immár három éve bajnok Azerbajdzsánban (mellesleg nyolc elsőséggel az ország legeredményesebb klubja), és hozzá hasonlóan a skót Celtic is megvédte bajnoki címét (a glasgow-iak még egy vonatkozásban legek az idei aranytablón: nekik van a legtöbb bajnoki címük – a rangsort lásd kicsit lejjebb).

A további duplázók közül a lengyel Legia Warszawa és az orosz CSZKA Moszkva hét év után lett bajnok, a grúz Dinamo Tbiliszi öt évet várt ugyanerre, míg a pozsonyi Slovan két esztendő elteltével ünnepelhetett újra bajnoki címet.

Érdekesség, hogy egy évvel korábban majdnem kétszer ennyi csapat duplázott Európában: akkor 17 bajnok lett egyben kupagyőztes is a hazájában, köztük a DVSC-Teva.

Túl vagyunk a duplázókon, vegyünk hát szemügyre közelebbről egy másik „elitet az elitben": azokat a csapatokat, amelyek egymás után másodszor (harmadszor, negyedszer...) nyerték meg hazájuk bajnokságát. Nincsenek kevesen: Európában 52 bajnokot avattak tavasszal (illetve közülük 11-et még tavaly ősszel a naptári évet követő, többnyire észak-európai bajnokságokban), és az aranytársaság tagjainak pontosan a fele (26) címvédő!

A névsor oldalt megtekinthető, de néhány klub rászolgált arra, hogy külön is szóljunk egyeduralmáról. Magától értetődön egyikük bajnoksága sem tartozik Európa legerősebbjei és leggazdagabbjai közé (azokban hagyományosan nagyobb a hirig), arról azonban ne feledkezzünk el, hogy az egyik „kiskirály”, a Svájcban egymás után négyszer megkoronázott FC Basel nemzetközi szinten is versenyképes produkciót nyújtott (Európa-liga-elődöntő).

Mindazonáltal számszakilag a Dinamo Zagreb kívánkozik az élre, amely sorozatban nyolcadik alkalommal lett Horvátország bajnoka. Nem sokkal marad el tőle a fehérorosz BATE (7), a szerb Partizan (6), a litván Ekranas (5), a finn rekordbajnok HJK (4) és a már feljebb megdicsért Sahtar, Maribor duó sem.

Érdekesség, hogy akad a címvédők között öt olyan csapat is, amely az utóbbi két idényben megszerzett két bajnoki címe előtt még sohasem volt aranyérmes hazája élvonalában. Eme erősödő „új végvári láncolat" bástyáit a bolgár Ludogorec, a norvég Molde, valamint futballhagyományokban kevésbé gazdag három ország képviselője, az andorrai Lusitanos, a kazah Sahtyor Karagandi és a San Marinó-i Tre Penne alkotja.

A korábban megnyert bajnoki címük/címeik mellé most újat nyerő csapatok majdnem fele legfeljebb csupán öt évet várt arra, hogy újra bajnokká koronázzák. Akad azonban olyan klub is, amelynek szurkolótábora demográfiai okokból teljesen kicserélődött a legutóbbi nagy ünneplés óta: Luxemburg legrégebbi futballklubja, az 1906-ban alapított Fola Esch – két sokat látott korábbi metzi futballistával, a menedzser Jeff Strasserrel és a vezetőedző Cyril Serredszummal a kormányrúdnál – 83 év után lett bajnok a nagyhercegségben!

A sorban másodikként az ír Sligo Rovers következik, majd a harmadik helyen felbukkan a Győri ETO neve. Mint azt számos cikkünkben figyelemmel kísérhették a tavasz folyamán, Pintér Attila tanítványai kerek harminc esztendővel a Verebes-mágia beteljesülése után vitték újra a magyar bajnoki trófeát a Kisalföld fővárosába. A történeti hűség kedvéért: a győriek 1963, 1982 és 1983 után negyedszer lettek bajnokok.

Ha nem is ilyen hosszú ideje, de kis híján két évtizede várakoztak a Paris Saint-Germain drukkerei is, hogy újra bajnokcsapatuk legyen. Irgalmatlan mennyiségű pénz, továbbá Leonardo, Carlo Ancelotti, Zlatan Ibrahimovic, Javier Pastore, Lucas Moura, David Beckham és sokan mások közös erőfeszítése szükségeltetett ahhoz, hogy a PSG 19 év után újra megnyerje a legkiegyensúlyozottabb topligát, a francia Ligue 1-et.

Megemlítendő, hogy az aranyálmaikat viszonylag hosszú várakozás után beteljesítő csapatok között olyanok is előfordulnak, amelyek vezetik hazájuk bajnoki örökranglistáját. A BEK-győztes román Steaua (24 arany) hét év után lett bajnok, az egykor KEK-et nyerő grúz Dinamo Tbiliszi (14) öt évet várt, míg az izraeli rangsort vezető (a 20-as gyűjteményébe egy 1938-as tel-avivi regionális bajnoki címet is beleszámító) Maccabi Tel-Aviv kerek tíz esztendőt várt a trófeaemelés megismétlődésére.

S ha már szóba kerültek a rekordbajnokok: az idei bajnoki tablónkon 15 olyan dinasztikus klub található, amelyik legalább húsz alkalommal dekorálhatta magát az országos bajnoki címmel. Érdekesség, hogy közülük a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező Celtic (44) ugyanúgy nem bajnoki rekorder a hazájában, ahogyan a Porto (27), az Austria Wien (24) és a Barcelona (22) sem az. A glasgow-i zöld-fehéreket a negyedosztályú száműzetésből a visszakapaszkodást már megkezdő Rangers (54), a többeket a Benfica (32), a Rapid Wien (32) és a Real Madrid (32) szorítja a második helyre.

Az idén lépett be az európai negyvenesek meglehetősen szűk táborába a már szinte csak a saját rekordjaival versengő Olympiakosz Pireusz; az Ajax és az Anderlecht a harmincasok között gyarapodott, a Juventus is megközelítette ezt a határt (ha a calciopoli nem ragadja magával a 2005-ös és a 2006-os címet, már túl is lenne rajta). A húszas mezőben utazik a Bayern München és immár a Manchester United is, egy lépésnyire található onnan a török Galatasaray, míg a belgrádi Partizan hosszú üldözés után éppen most érte utol a nagy rivális Crvena zvezdát az egyesített (jugoszláv, szerb-montenegrói, szerb) örökranglista első helyén.

Tovább gyarapodott néhány „kisdinasztia" is, mindenekelőtt a BL-főtáblára is felsompolygó dán bajnok FC Köbenhavn (13 idény/9 bajnoki cím), a 13 idény alatt 12 aranyat betakarító moldovai Sheriff, az utóbbi időben hazájában dominánssá váló izlandi FH (9/6) és walesi The New Saints (9/6), továbbá a nagy múltú bosnyák Zeljeznicar (4/3) és ciprusi APOEL (7/4). Figyelemre méltó a korábban nem nagyon jegyzett Viktoria Plzen nyomulása is: a Viktorka az elmúlt három év leforgása alatt szerezte két bajnoki címét a patinás cseh bajnokságban.

S végül, de nem utolsósorban: 2013 tavaszán, illetve 2012 őszén mindössze három európai országban avattak olyan bajnokcsapatot, amelyikkel ez a dicsőség korábban még nem esett meg az élvonalban. Az 1997-ben újraélesztett Kalju 2004-ben még a negyedosztályban forgatta a homokórát, majd fokozatos emelkedést követően, öt élvonalbeli idény után tavaly ősszel Észtország bajnoka lett.

A Daugava Daugavpils fiatal képződmény, 2001-ben alapították, és csak a múlt évtized közepe óta vitézkedik a lett élvonalban. Azonban alighogy kinőtte a középmezőnyt (kupagyőzelem, bronzérem), szinte azonnal bajnok lett a zsinórban három gólkirályi címet besöprő grúz Mamuka Gongadze vezérletével.

Utolsóként a Szutjeszka csatlakozott az aprócska csoporthoz. A közép-montenegrói Niksics városába való patinás, 85 éves klub annak idején az igen erős jugoszláv élvonalban is megmutatta magát, de története első (immár „csak" montenegrói) bajnoki címére a 2012–13-as szezon utolsó fordulójáig várnia kellett. Apró magyar vonatkozás: a csapat edzője, Dragan Radojicsics a Szima-éra kezdetén, 2001-ben a DVSC légiósa volt.

A 2012–2013-AS SZEZON KIESŐI

A 2013–2014-ES SZEZON ÚJONCAI