MLS: A bajnoki címre is esélyesek lehetünk – Gazdag Dániel

– Sohasem kedvelte a repülést – megszokta már?
– Kénytelen voltam, de most sem örülök, ha gépre kell szállnom – mondta Gazdag Dániel, az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokságban (MLS) szereplő Philadelphia Union 13-szoros magyar válogatott játékosa, aki egy évvel ezelőtt szerződött a Bp. Honvédtól a tengerentúlra. – Óriásiak a távolságok, így a legtöbb helyre repülővel jutunk el, csak Washingtonba és New Yorkba megyünk busszal. Eddig egy rázósabb utunk volt repülővel, Miamiba tartottunk, már vagy fél órája ültünk a fedélzeten a kifutópályán, amikor kisétált a pilóta és közölte, az egyik hajtómű nem működik, de dolgoznak a hiba elhárításán. Hozzátette, ha nem sikerül megoldani a problémát, akkor küldenek egy másik repülőt – mondanom sem kell, a legtöbben azt mondták, jöjjön a másik… Végül csak megszerelték, de a levegőben töltött két és fél órát senkinek sem kívánom, amikor légörvénybe kerültünk, mindenki összerezzent, hogy most zuhanunk le… Mit mondjak, kibírtam nevetés nélkül. Szóval, nem könnyen, de már tényleg megszoktam.

– Nyolc bajnoki után vezetik a Keleti főcsoportot, négy gólnál tart, élen áll a házi góllövőlistán.
– Már a rajt előtt érezni lehetett, az előző idénybeli csapatunknál is erősebbek lehetünk, akkor a Keleti főcsoport döntőjében maradtunk alul. Valami azt súgja, most az MLS bajnoki címre is esélyesek lehetünk. Elégedett vagyok az eddigi teljesítményemmel, mindenképpen tíz gól felett végeznék, ami támadó középpályásként jó mérleg.

– És milyen mérleget vonna az eddigi philadelphiai karrierjéről?
– Úgy érzem, tökéletes döntést hoztam egy évvel ezelőtt. Meglepődtem, hogy idekint milyen színvonalon futballoznak: minden együttes vállalja a bátor támadójátékot, ez nyilván annak is köszönhető, hogy nincs kieső. Így élvezhetőbbek a meccsek, jobban el lehet adni a futballt.

– Milyen a hétköznapi élet Philadelphiában?
– Beilleszkedtünk, szép és biztonságos helyen lakunk, a kisebbik fiam, Maxim lassan nyolc hónapos, a nagyobbik, Dani pedig már az úgynevezett pre-schoolba jár. Ez otthon talán az óvodának felel meg, annyi különbséggel, hogy írni és olvasni is tanulnak, jól érzi ott magát. Eddig is kedveltem a kosárlabdázást, de itt még inkább megszerettem az NBA-t, hiszen a nagyobbik fiammal rendszeresen járunk a Philadelphia 76ers meccseire, rendre húszezer néző szurkol a csarnokban, s ez hatalmas élmény.

– Ahogyan beszél a kinti életéről, úgy érzem, hosszabb távon is el tudná képzelni a pályafutását Amerikában.
– Igen! Az itteni pozitív életszemlélet amúgy is szimpatikus, mindenki beszélgetne, érdeklődő, mi a helyzet a másikkal, senki sem zárkózik el – ezt nagyon furcsa volt megszokni. A szerződésem december végéig érvényes, kétéves opcióval, most az a célom, úgy üljünk le beszélgetni a jövőmről, hogy kiemelkedő évet tudhatok magam mögött.

– Korábbi klubja, a Bp. Honvéd finoman szólva sem teljesít jól, egymás után a második idényében küzd a kiesés ellen. Követi a kispesti együttes mérkőzéseit?
– Természetesen, a legutóbbi, Gyirmót ellen bajnokit is láttam, és sajnos azt kell mondanom, a Honvéd örülhetett az iksznek. Remélem, a csapat minél hamarabb kiharcolja a bennmaradást, és a folytatásban nagyobb célokért küzdhet.

– A válogatott mire lehet képes a júniusban kezdődő Nemzetek Ligája csoportkörében, amelyben az angolokkal, az olaszokkal és a németekkel kell megmérkőznie?
– Mondanom sem kell, az esélyek nem mellettünk szólnak, de a válogatott a tavalyi Európa-bajnokságon is bizonyította, hogy képes bravúrokra. Reálisan kell értékelni a helyzetünket: mindent meg kell tennünk a sikerért, aztán meglátjuk, ez mire lehet elég. A szakmai stáb rendre érdeklődik rólam, én pedig tartani akarom a jó formámat, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány a jövőben is számítson rám. Ha így lesz, már repülök is haza…