Előkép, jelkép – Deák Zsigmond jegyzete

Friss információ, hogy hétfőn elindult a Nemzeti Sporthíradó, amely az M1-en mindennap háromszor jelentkezik magyarországi és határon túli magyar vonatkozású sporthírekkel. Sportunk jelentőségét, múltját, jelenét, remélt jövőjét, népszerűségét, közösségi erejét ismerve ez a lépés igen logikusnak mondható egy közszolgálati televíziós hírcsatornától. Hozzáteszem, hivatalosan nem közszolgálatiként, de egyetlen hazai sportnapilapként, illetve a legnépszerűbb tematikus portálként hitünk szerint mégis a közt szolgálva mi már évekkel ezelőtt nyitottunk külhoni nemzet- és egyben sporttársaink felé. Nemzeti Sport határok nélkül című rovatunk épp erről szól főképp a legnépszerűbb sportágnak számító labdarúgáson keresztül, de a többieket sem kizárva.

Évtizedeken át tiltott volt az ilyesmi a kommunista diktatúrában, aztán a multikulti korszellem sem kedvezett neki, pedig itt nem „magyarkodásról” van szó – erre a kifejezésre mindig rácsodálkozom, hiszen egyetlen más nyelvnek sincs hasonló pejoratív jelentéstartalmú szava a nemzeti érzés megélésére –, hanem az érdeklődést, olvasottságot tekintve is szakmailag alátámasztható döntésről. Ezek után kutya kötelességünk, fennköltebben fogalmazva missziónk a magyar identitású csapatokról, versenyzőkről írni földrajzi és történelmi helyzetüktől függetlenül, ha már a nevünkben ott a nemzeti és a sport is.

A rovat állandó szereplője, mondhatni, főszereplője a DAC, amely mindenképpen jelkép, kinek mi. Akik egy szlovák futballklubnak tartják a sok közül – szerintük felesleges is vele foglalkozni –, azoknak a bőgatyás irredentizmus. (Ők egyébként egyáltalán nincsenek tisztában a dunaszerdahelyi valósággal.) Akik a felvidéki, sőt az egész magyarság futballban megélhető forrasztóanyagát látják benne, azoknak az összetartozásé, a közösségi élményé.

Ezek után a DAC 5–2-es diadala a Slovan felett egyetlen héttel a kulcsfontosságú magyar–szlovák Eb-selejtező előtt jelkép a jelképben, s csak remélhetjük, hogy egyben előképévé is válik a hétfői válogatott mérkőzésnek. „A magyar nemzetért! 09. 09.” – ez a nézőtéri molinó mindent elmond, csak épp azt nem, amit az irredentázók oly szívesen belemagyaráznának. Nincs benne indulat, gyűlölet. De miért is lenne? A pozsonyiak keretében is ott van két magyar játékos, az elnökük édesanyja magyar, a klub második embere magyar, a DAC és a Slovan vezetői baráti kapcsolatot ápolnak egymással.

S ami ennél is fontosabb, ennek a molinónak a mondanivalója önmagában él, nem valamihez képest, valami ellen fogalmazták meg. „A magyar nemzetért!”

Ha lehetek emelkedett, határokon túlívelő rovatunknak is épp ez a célja esztendők óta.