Mellény nélkül – Deák Zsigmond jegyzete

Több szempontból is örülök, hogy nem vagyok a története során rendszeresen a csőd szélén egyensúlyozó, majd a szerkesztősége elleni 2015-ös, véres és borzalmas merénylettel elhíresülő s egyben faramuci módon megmenekülő Charlie Hebdo című francia szatirikus hetilap munkatársa.

Egyrészt nincs nagy kedvem állandó életveszélyben, gyomorgörccsel dolgozni, másrészt mi sem áll távolabb tőlem, mint mások provokálása, megsértése legmélyebb érzéseiben. Most mégis eljátszottam egy pillanatra a gondolattal, hogy a szándékoltan megosztó karikatúrákkal operáló botrányújságot szerkesztem, mégpedig a 2018-as Aranylabda hétfői átadása kapcsán, s már meg is jelent lelki szemeim előtt a kép: ott áll a futball egyik legismertebb, legvágyottabb díjának nyertese a párizsi barikádon, egyik kezében a trófeával, másikban egy Molotov-koktéllal, természetesen sárga megkülönböztető mellényt viselve.

Szerdán, a megjelenés napján kiderül, a lap igazi szerkesztőinek hozzám hasonló srófon jár-e az agyuk (eddigi munkásságunk alapján kötve hiszem). Mindenesetre a nagybetűs Történelem a franciaországi női kézilabda Európa-bajnokság mellett – amint azt hétfői számunk publicisztikája oly érzékletesen írta – a labdarúgás egy fontos eseményét is zárójelbe tette a fény városának lángba borításával. Az Aranylabdát 1956-ban útjára „passzoló” France Football a Charlie Hebdóhoz hasonlóan párizsi hetilap, de micsoda különbség: a nevében hordozott lokális jellege ellenére több mint hat évtizede egy világszintűvé váló, multinacionális brandet teremtett, s nem egy esztelen terrortámadás elszenvedése tette ismertté a nevét. Ezzel a díjjal gyakorlatilag örökre beírta magát a sportág aranykönyvébe, annak talán legismertebb médiumává válva. S mindez független attól, hogy éppen közösködik-e a nemzetközi szövetséggel (FIFA) a díj kapcsán, mint tette azt 2009 és 2016 között, vagy önállóan adja át.

A korábbiakhoz hasonló zsánerképek elkészítése a győztessel, valamint az Eiffel-toronnyal és/vagy a diadalívvel a zavargások miatt egyrészt nehezen kivitelezhető, másrészt immár ízléstelen, meg különben is, ugyan felvetődtek francia jelöltek is, ám az UEFA és a FIFA már megmutatta az utat egy alig négymilliós kis ország fia felé.

Az idén többek között a horvátokkal vb-ezüstérmes és a Real Madriddal BL-első Luka Modric pedig tényleg nem hord mellényt, se sárgát, se nagyot (mert bizony közvetlen elődei között akadt, aki nagy mellénnyel járt…). Az ő családja a párizsi utcai harcok helyett a délszláv háborúban szenvedett, belőle mégis hiányzik az agresszió szikrája is. Csak teszi a dolgát a gyepen, az idén mindenkinél jobban.