„B” válasz... – Vincze András jegyzete

Önök szerint mire gondolt Böde Dániel és Nikolics Nemanja, amikor megtudta, hogy nem kap meghívót a Portugália elleni vb-selejtezőre készülő keretbe? Arra, hogy...

a. ...tudomásul veszem a kapitány döntését;
b. ...a francba!

Ami az újságokban, honlapokon nyilatkozatként megjelent, aszerint az „A” a megkérdőjelezhetetlenül helyes, ugyanakkor a „B” válasz lehet az, ami fedi a valóságot.

Merthogy mindkét játékos imádja a gólt (afféle üzenet gyanánt vágtak is egyet-egyet a hétvégén). Sőt mindkét támadó élvezi azt a pillanatot, amikor jön az adrenalinlöket a meccset elindító sípszónál, szereti a győztesnek járó dicsőséget – szóval ha őket kihagyják a fociból, akkor azon nem lendülnek túl egy laza legyintéssel és udvarias mondattal.

És ez így van jól.

Nem véletlen tehát, hogy éppen a Fradi és a Chicago Fire támadója olyan figura, akinek minden mozdulata arról árulkodik, mindenáron gólt akar lőni.

Ugyanakkor logikusnak tűnt Böde Dániel érvelése, amikor azzal magyarázta a mellőzését, hogy szerinte Bernd Storck szövetségi kapitány nem akarta sem őt, sem pedig az Amerikából hazarángatott Nikót feleslegesen kispadoztatni. S való igaz, minden jel arra utal, hogy az edző Szalai Ádámot küldi majd a portugál présbe, hátha összehoz egy-két, sőt három szabadrúgást – márpedig az Európa-bajnokság óta tudjuk, a kapu közeli rögzített játékhelyzet Dzsudzsák Balázs számára több mint fél gólt jelent Rui Patrícióval szemben.

De... Azért abban is biztosak lehetünk, hogy a két vagány csatár már megálmodta a lisszaboni gólhelyzetét, tán a morajlást, a hangrobbanást is „hallhatta", ami szétfeszíti a stadion légterét – és ehhez képest...

A történet veleje mégis az, hogy végre eljött a pillanat, amikor egy nagy és nehéz meccs előtt nem azért kell fohászkodni, hogy a szövetségi kapitány a rövidke összetartás alatt fedezze fel valahogy azt az egy szem támadót, aki kilencven percre hasznára lehet a csapatnak, s aki megfelel a gyaníthatóan a kontraakciókra építendő taktikának, hanem válogathat a csatárkínálatból.

Ezért aztán nem is olyan nagy baj, hogy napok óta azon megy a vita: na de miért maradt ki Böde Dániel és Nikolics Nemanja? nem kap meghívót a Portugália elleni vb-selejtezőre készülő keretbe? Arra, hogy...

a. ...tudomásul veszem a kapitány döntését;
b. ...a francba!

Ami az újságokban, honlapokon nyilatkozatként megjelent, aszerint az „A” a megkérdőjelezhetetlenül helyes, ugyanakkor a „B” válasz lehet az, ami fedi a valóságot.

Merthogy mindkét játékos imádja a gólt (afféle üzenet gyanánt vágtak is egyet-egyet a hétvégén). Sőt mindkét támadó élvezi azt a pillanatot, amikor jön az adrenalinlöket a meccset elindító sípszónál, szereti a győztesnek járó dicsőséget – szóval ha őket kihagyják a fociból, akkor azon nem lendülnek túl egy laza legyintéssel és udvarias mondattal.

És ez így van jól.

Nem véletlen tehát, hogy éppen a Fradi és a Chicago Fire támadója olyan figura, akinek minden mozdulata arról árulkodik, mindenáron gólt akar lőni.

Ugyanakkor logikusnak tűnt Böde Dániel érvelése, amikor azzal magyarázta a mellőzését, hogy szerinte Bernd Storck szövetségi kapitány nem akarta sem őt, sem pedig az Amerikából hazarángatott Nikót feleslegesen kispadoztatni. S való igaz, minden jel arra utal, hogy az edző Szalai Ádámot küldi majd a portugál présbe, hátha összehoz egy-két, sőt három szabadrúgást – márpedig az Európa-bajnokság óta tudjuk, a kapu közeli rögzített játékhelyzet Dzsudzsák Balázs számára több mint fél gólt jelent Rui Patrícióval szemben.

De... Azért abban is biztosak lehetünk, hogy a két vagány csatár már megálmodta a lisszaboni gólhelyzetét, tán a morajlást, a hangrobbanást is „hallhatta", ami szétfeszíti a stadion légterét – és ehhez képest...

A történet veleje mégis az, hogy végre eljött a pillanat, amikor egy nagy és nehéz meccs előtt nem azért kell fohászkodni, hogy a szövetségi kapitány a rövidke összetartás alatt fedezze fel valahogy azt az egy szem támadót, aki kilencven percre hasznára lehet a csapatnak, s aki megfelel a gyaníthatóan a kontraakciókra építendő taktikának, hanem válogathat a csatárkínálatból.

Ezért aztán nem is olyan nagy baj, hogy napok óta azon megy a vita: na de miért maradt ki Böde Dániel és Nikolics Nemanja?