Magyar válogatottból kolozsvári sikeredző? A román sajtó is méltatja
– Szép csendben tért vissza Kolozsvárra a nyáron.
– Aki akart, tudomást szerzett róla, de való igaz, nem csaptam nagy hírverést – reagált a Nemzeti Sport érdeklődésére a „vasutasokat" 2013 decembere és 2014 novembere között egyszer már irányító Miriuta László. – Áprilisban jöttem el Cottbusból, majd két hónapig otthon voltam, vártam az ajánlatokat, de egy sem jött. Kolozsvárról viszont megkerestek, és mivel jó emlékeket őriztem az ott eltöltött időszakról, igent mondtam.
– A szakmai munkát sem érheti kritika, hiszen úgy állnak az ötödik helyen, hogy a bajnokságot mínusz hat ponttal kezdték.
– Egy korábbi tartozás miatt... Ha nem vonják le tőlünk a hat pontot, most a listavezető Steaua nyakán lihegnénk, mindössze egy pont lenne a különbség a két csapat között. Nem volt egyszerű úgy nekivágni a szezonnak, hogy még pályára sem léptünk, már jelentős hátrányba kerültünk a vetélytársakkal szemben, de csak megoldottuk ezt a helyzetet is. Először fel kellett tornásznunk magunkat nullára, majd a riválisok nyomába eredtünk. Jelen állás szerint ötödikek vagyunk, de meglátják, leszünk még ennél is feljebb. Jóllehet a legfontosabb az, hogy az alapszakasz végén az első hat között legyünk, mert akkor küzdhetünk éremért a rájátszásban.
– Korábban megélt már egy-két nehezebb periódust, de a szavaiból úgy veszem ki, mostanság élvezi a munkát.
– Miért is ne élvezném, amikor végre nyugodt körülmények között, sokra hivatott garnitúrával dolgozhatok? Fut a szekér, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a vezetők már jelezték, szeretnék meghosszabbítani a nyáron lejáró szerződésemet. Abban állapodtunk meg, hogy a januári, ciprusi edzőtáborban megbeszéljük a részleteket.
– Magyar klubok hívásában már nem is reménykedik?
– A jövőt nem ismerem, a múltat azonban igen, márpedig addig, amíg otthon voltam, senki sem kopogtatott nálam. Habár ez kölcsönös volt, mert én sem jeleztem senkinek, hogy hahó, itt vagyok, ha van hely számomra, jönnék. Nem vagyok az a típus, aki bejelentkezik valahova. Egyvalamit rettentően sajnálok. Azt, hogy Győrben nem fejezhettem be, amit elkezdtem. Mesésen alakult a történet eleje, kezdtem azt érezni, hogy jó időre megtaláltam a helyem, aztán hirtelen bedőlt minden...
– Kiválóan futballoztunk. Mindamellett némi mázlink is volt, mert egygólos vezetésünknél tizenegyest hibázott az ellenfél, de sokat tettünk azért, hogy Fortuna mellénk álljon. Nagyon kellett nekünk ez a siker, mert így hárompontos előnyre tettünk szert a Dinamóval szemben, márpedig az sosem jelent rosszat, ha egy csapat a Dinamo előtt van. Dicsérnek is minket Romániában, olyannyira, hogy nem csupán a labdarúgóknak, nekem is kijut az elismerő szavakból.
– Nocsak, Miriuta Lászlót magasztalja a román sajtó?
– Úgy ám! Korábban kaptam hideget-meleget, pedig nem tettem mást, csak őszinte voltam, és azt mondtam el, amit érzek, nem azt, amit egyesek hallani akartak. Ugyanakkor valamit mégiscsak jól csinálhatok, ha már engem is méltatnak...
A ráadásban bukta el a győzelmet a Sepsi OSK
