Kolonics György 16 esztendő után is aranyesélyesként szállhat vízre

Kolonics György ötödik olimpiájára készül!

Már maga a tény döbbenetes, lenyűgöző és csodálatra méltó. És ha ehhez hozzátesszük, hogy az egyedülálló módon 15 világbajnoki aranyéremmel büszkélkedő „Kolo” Pekingben is olimpiai aranyesélyesként szállhat vízre, nem túlzás a sportág élő legendájaként emlegetni.

Mert bizony Kolonics György szimbólum. Elhivatottságáról, profizmusáról, küzdeni tudásáról messze híres a nemzetközi mezőnyben, és bár saját bevallása szerint a felkészülési szakaszban nagyon is érzi az idő vasfogát, eredményein ez cseppet sem látszik meg. Mindössze 19 éves volt, amikor az 1991-es párizsi világbajnokságon ő is felsorakozott a rajtnál, egy évvel később pedig már felszállhatott a barcelonai olimpiára tartó repülőgépre: párjával, a rutinos Pálizs Attilával 1000 méteren az ötödik, 500-on a hetedik helyet szerezte meg a katalán fővárosban.

És eljött az 1993-as esztendő, egy csodálatos sorozat kezdete! Kolonics György összetérdelt Horváth Csabával, akivel párosban és négyesben összesen 11 világbajnoki címet nyertek. 1993 és 1998 között mindössze kétszer (az 1994-es vb-n és az 1997-es Eb-n) kaptak ki világversenyen C–2 500 méteren, s természetesen az övék lett az 1996-os atlantai olimpia aranya (és az 1000 méter bronzérme) is.

Kolonics 2000-ben a sydneyi olimpián megmutatta, hogy egyesben (C–1 500 m) is képes a győzelemre, majd két világbajnoki ezüst (C–1 500 m) és egy bronzérem (C–1 1000 m) után edzője javaslatára összetérdelt a nála hat esztendővel fiatalabb Kozmann Györggyel.

A páros a 2003-as gainesville-i világbajnokságon és az athéni olimpián is bronzérmet nyert 1000 méteren, majd a versenyzők 2006-ban Szegeden 1000, 2007-ben Duisburgban 500 méteren lettek világbajnokok. Nem véletlen, hogy most is aranyesélyesként kell tekintenünk a versenyzőkre, akik a május közepi milánói Európa-bajnokságon – kemény edzésből érkezve – ezüstérmet nyertek 500 méteren az orosz egység mögött.

És hogy melyik számra fektetnek az idén nagyobb hangsúlyt? Kolóék mindkét távra keményen készülnek, s bár egyre erősebb a nemzetközi mezőny (a milánói Eb-n például mindössze egy másodperc volt a különbség a második és nyolcadik egység között), az sem elképzelhetetlen (bár valljuk meg, csoda lenne!), hogy a magyar páros mindkét táv aranyát elhozza Pekingből.

Az 1000 egyesben világbajnoki címvédő Vajda Attila számára is felcsillan a duplázás lehetősége, mivel a szegedi versenyző a válogatón megszerezte az 500 és az 1000 méter indulási jogát is.

Vajda négy esztendővel ezelőtt, az athéni olimpián robbant be a nemzetközi elitbe. Bár 2004-ben az U23-as Európa-bajnokságra tréningezett, párja betegsége miatt kénytelen volt egyesben rajtolni a válogatók során – s ennek ötkarikás indulás, sőt 1000 méteren olimpiai bronzérem lett a „vége”. A 25 esztendős versenyző tavaly pályafutása eddigi legjobb szezonját produkálta: 1000 méteren győzött a szegedi Világkupán, a pontevedrai Európa-bajnokságon és a duisburgi világbajnokságon is.

Éppen ezért egy kissé mellbevágó volt az idei milánói szereplése. Az Európa-bajnokságon érthetetlen módon leblokkolt a döntőben, amelyben végül csak a nyolcadik helyet szerezte meg. Mentségére szóljon, hogy a nagyok közül sokan tudásuk alatt teljesítettek: az olimpiai címvédő spanyol David Cal például be sem került a fináléba.

Az évek óta naplót vezető kenus az idén is nagybetűkkel véste be vágyait füzetébe, és nem tagadja: elérhető célnak tartja 1000 méteren az olimpiai győzelmet.

Hogy mi kell hozzá? Az a harcos, energikus, kemény versenyző, akit 2004-ben megismert és 2007-ben megcsodálhatott a világ. S akkor negyven évvel Tatai Tibor mexikóvárosi győzelme után ismét magyar kenus lendítheti magasba a lapátot a klasszikus versenytávon.