Gyógyír lehet a győzelem

Alig negyedóráig olyan volt az egész, mint egy igazi rangadó. A lelátón a debreceni és a győri szurkolótábor próbálta túlkiabálni a másikat, a csapatok pedig küzdöttek derekasan. Tucatnyi perc telt el, amikor 6–5-re vezetett a DVSC, s ekkor úgy tűnt, hogy a tavalyi negyedik ismét meglepheti a bajnokot.

Ekkor azonban valami történt a hazaiakkal. Több mint tíz percig nem tudtak gólt lőni, közben pedig a nagy kedvvel kézilabdázó győriek hétszer is beköszöntek. Ritkán látni ilyen látványos összeomlást, amelyet a debreceniek produkáltak ezen az estén. Pedig az első félidő hajrájában egyik vezérét elvesztette az ETO, hiszen Radulovicsnak letapadt a lába, s a kétszer is a világ legjobbjának választott jobbátlövő fájdalmas arccal feküdt a padlón. Mindkét csapat orvosa a pályára rohant, és a nyáron Dunaújvárosból Győrbe szerződő játékost le kellett támogatni a pályáról (az első diagnózis szerint a jobb bokájában erősen meghúzódtak a szalagok).

A győriek tartását mutatja, hogy a nagy veszteség sem roppantotta meg a bajnokcsapatot, vagy fogalmazhatnánk úgy is: az ekkor már padlón levő Loki nem tudott élni a lehetőséggel. Az mindenesetre tény, hogy az ETO egyik vezére nélkül is tovább parádézott, előbb tízgólosra növelte a különbséget (8–18), majd még inkább meglépett.

A második játékrészben csak az volt a kérdés, hogy tud-e valamit kozmetikázni az eredményen a DVSC. Nos, a hazaiaknak ez sem sikerült, sőt ha a válogatott Orbán Annamária nem kapja el a fonalat (a székelyudvarhelyi születésű játékos végül tíz gólig jutott, s ezzel ő lett a legeredményesebb a mezőnyben), akkor még súlyosabb is lehetett volna a debreceni vereség. Igaz, a vendégcsapat ekkor már inkább a szép megoldásokra törekedett, a nagy kedvvel kézilabdázó Görbicz Anita látványos trükkökkel szórakoztatta a közönséget.

A DVSC megroggyant állapotához képest mindent megpróbált, hogy legalább tíz gól alá csökkentse a különbséget, ám végül ez sem jött össze neki. A debreceni játékosok ezzel együtt hálásak lehetnek, amiért ilyen szurkolótáboruk van, hiszen a Loki B-közép az utolsó percig kitartott csapata mellett, sőt a mérkőzés után, a tizenhárom gólos vereség ellenére vastapssal búcsúzott Orbán Annamáriáéktól. A jó harminctagú győri tábor ünneplése már sokkal érthetőbb volt, igaz, a drukkerek kicsit szomorkodtak Radulovics sérülése miatt. „Gyógyulj meg!” szólt a kórus, amikor a világklasszis átlövő bebicegett az öltözőbe.

Mestermérleg
Bíró Imre, a DVSC edzője: - Gőzmozdony és gyorsvasút. Ugye nem kell mondanom, melyik volt az én csapatom? Miután a győriek zsinórban hét gólt dobtak, nem tudtunk talpra állni.
Róth Kálmán, a Győr edzője: - Az első félidei teljesítményünk alapján úgy gondolom, ilyen különbséggel is megérdemelten nyertünk. Ennél a já-
téknál sokkal többre képes a Debrecen, és biztos vagyok benne, hogy a két edzőkolléga felrázza majd a csapatát.