A labdarúgás művészete címmel nyílt kiállítás a Millenárison, ami több okból is különleges. Kezdjük azzal, hogy ezt a két szót - labdarúgás és művészet - nemigen használják egymás mellett. Főleg manapság, amikor a technikai képzettség mellett a világ futballjában is főként az erőnléti felkészülés kerül előtérbe, a pályán pedig a szó szerinti játékosok helyett inkább futballtudással megspékelt atléták szaladgálnak. Persze kivételek mindig is vannak, voltak, a huszadik század közepén éppen mi, magyarok. Tudom, tudom... Mindig a múlt. Pedig egyáltalán nem haszontalan visszaidézni a hősidőket. Már amennyiben nem sajnálkozunk miatta, hanem tanulunk belőle. Akkor ugyanis nem csak művelték, de értették is a labdarúgást. Mind az edzők, mind a játékosok. A magyar válogatottnak volt stílusa, méghozzá olyan, amivel az évszázad mérkőzésén leiskolázta Angliát és aminek az egész világ a csodájára járt. Hogyan alakult ki ez a stílus? Kik honosították meg? Milyen technikával, játéktudással rendelkeztek anno a magyar futballisták? Minderre választ ad a Kozák Lajos több évtizede porosodó, majd nemrég előkerült fázisfotós fényképeit feldolgozó kiállítás, aminek megnyitóján jómagam is részt vehettem.
Apropó, megnyitó. Az akkor még rendezés alatt álló, de már úgy is elég hangulatos teremben az esemény különlegességéhez képest meglehetősen kevesen voltak jelen. A rendezvény szervezői, néhány médiamunkás, Kozák Lajos hozzátartozói, barátai, illetve Dr. Fenyvesi Máté, a Ferencváros örökös bajnoka, akinek megindulását, cseleit az egyik videón meg is lehet csodálni. Nem is a nagyobb stáb, több fotós, fényképező hiányzott, hanem az MLSZ, amit senki nem képviselt. Pedig egy rövid beszéd, pár kézfogás, néhány elfogyasztott pogácsa biztosan nem ártott volna meg senkinek futballunk jelenlegi vezetői közül.
Az élményen azonban ez mit sem változtat. Az, hogy ilyen minőségű fotók kerülhettek elő az ötvenes évekből, hogy azokat a mai technika segítségével fel lehetett javítani, hogy fekete-fehér, HD minőségű, pár másodperces videókat lehetett belőlük gyártani, maga a csoda. Egy olyan csoda, amit minden futballszeretőnek érdemes megtekintenie. A szurkolók mellett leginkább a fiatal labdarúgóknak. Hogy lássák, a belőtt sérók, tetoválások kora előtt teljesen normális, hétköznapi emberek kemény munkával és alázattal felkészülve is el tudtak jutni a világ élvonalába. Ez kell, hogy legyen a követendő út.
