Lang Ádám (balra) nyerőember lehetett volna, de ponttalanság lett a pontatlanság vége (Fotó: Szabó Miklós)

NEMZETEK LIGÁJA, C-DIVÍZIÓ
2. CSOPORT, 1. FORDULÓ
FINNORSZÁG–MAGYARORSZÁG 1–0 (1–0)
Tampere, Tampere Stadion, 10 200 néző. V: Mazeika (litván)
Finnország: Hradecky – Toivio, Arajuuri, Raitala, Uronen (Granlund, 45+1.) – Lod, Schüller (Sparv, 63.), Kauko, Tuominen – Pukki, Soiri (Taylor, 85.). Szövetségi kapitány: Markku Kanerva
Magyarország: Gulácsi – Lovrencsics G., Lang, Kádár, Fiola – Pátkai – Stieber Z. (Varga R., 54.), Kleinheisler, Kovács I. (Kalmár, 61.), Sallai R. (Eppel, 72.) – Szalai Á. Szövetségi kapitány: Marco Rossi  
Gólszerző: Pukki (7.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Három védő?

Vagy négy hátvéd?

Ki szűri meg a támadásokat?

Kezd-e a Vidivel az utóbbi időben remeklő Kovács István?

S az egyik fő kérdés: ki lesz a balhátvéd?

Marco Rossi szombaton kihirdette a magyar válogatott kezdőcsapatát, s máris néhány meglepő húzással rukkolt ki. Hogy Gulácsi Péter állt a kapuban, olyan természetes volt, mint az, hogy a finnek szeretik a halat, ám hogy a hiányposztnak számító bal védőként Fiola Attilát állította be, már annál inkább váratlan húzásnak minősült. Pátkai Máté szerepeltetésére sem sokan fogadtak volna, a székesfehérvári középpályás azonban a jelek szerint elnyerte a szövetségi kapitány bizalmát, és Tamperében az első perctől a pályán lehetett. Az olasz szakember – ahogy azt sejteni lehetett – nem vállalta be a háromvédős rendszert, hiszen a különleges figyelmet igénylő játékrendszer begyakorlása jó esetben is legalább két-három hetet vesz igénybe, és ahogy fogalmazott: kapitányként az idő a legnagyobb ellensége... Maradt tehát a négyvédős felállásnál, bízva abban, hogy így stabil lesz a védekezésünk.

Ehhez képest...

Az első tíz perc maga volt a pokol.

Szalai Ádám nagyot harcolt ma, nem rajta múlott (Fotó: Szabó Miklós)

 

A középpályán többször is olyan helyen adták el játékosaink a labdát, amit követően lendületbe jöttek a hazaiak, és ha ez még nem lett volna elég, a védelem sem állt a helyzet magaslatán – s akkor még finoman fogalmaztunk. Kovács István labdavesztése, Kádár Tamás bizonytalan védekezése után már a hetedik percben vezettek a finnek. Pedig ha valamiben bízhattunk, az az volt, hogy Marco Rossi eddigi jó szokásához híven alaposan megszervezi az együttes védekezését, aztán mégis a hátvédsor volt a leggyengébb pont.

A legnevesebb finn, Teemu Pukki többször is megforgatta a mieinket, a jobb oldalon nem egyszer, és nem is kétszer kerültek a védelmünk mögé, érezni lehetett, hogy ebben a felállásban még sosem játszott korábban a hátvédsorunk. A kezdeti szervezetlenség után aztán némileg sikerült rendezni a sorokat, egyre többet birtokolta a csapat a labdát, akadt egy-két lehetőség, ám a kaput az első negyvenöt percben egyszer sem sikerült eltalálni – márpedig így meglehetősen nehéz meccset nyerni.

 

A hazai szurkolók élvezték a mérkőzést, a finnországi őszben lelkesen rázták zászlóikat, sálaikat, hát még akkor, amikor a kedvencek szabadrúgásból a kapufát találták telibe. Eldőlhetett volna a találkozó, ám szerencsénkre maradt az egygólos különbség, a finnek pedig semmi mást nem játszottak, mint amit Marco Rossi is várt tőlük előzetesen. A régi skandináv stílust maguk mögött hagyva nem ívelgették előre a labdákat, megpróbáltak kombinatív játékkal minél gyorsabban, minél kevesebb passzból eljutni a tizenhatosunkig. A játékba sok hiba csúszott, de csak egy részük volt a rossz talajra fogható...

Az első, kaput eltaláló magyar lövésre az 56. percig kellett várni, igaz, akkor Szalai Ádám ajtó-ablak helyzetben lőhetett – bánhattuk, hogy kimaradt. Merthogy helyzetből továbbra sem akadt sok , igaz, a magyar lábakon olykor jól járt a labda, lövést is láthattunk, ám a hatékonyság továbbra is gyenge volt. Marco Rossi az oldalvonal mellett folyamatosan űzte-hajtotta a labdarúgókat előre, a hajrára Eppel Mártont is becserélte, a mérkőzést azonban mégis a finnek zárhatták volna le ismét – viszont a kapufa újra kisegítette Gulácsi Pétert.

A magyar válogatott abból a szempontból a döntetlent sem érdemelte meg, hogy nem tudta kihasználni a helyzeteit. Marco Rossi szövetségi kapitányként vereséggel kezdett a válogatott kispadján, összességében mégis benne van ebben a futballban az a remény, hogy még koncentráltabb, még fegyelmezettebb játékkal a mieink is meg tudnak majd nyerni „finn hatékonysággal” egy-egy meccset.

Mondjuk már kedden, Görögország ellen...

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A csoport másik mérkőzésén
Észtország–Görögország 0–1