BABJÁK BENCE
BABJÁK BENCE
2021.10.15 11:45 Frissítve: 2021.10.16 08:12

Edzősors: Nehéz tervezni, amíg perben állok a Herthával – Petry

Minden egy sorfal felett átszálló labdával kezdődött Petry Zsolt számára, aki kapusként találta meg az útját, otthon pedig a keresztény értékek adták meg az iránymutatást. Légiósként az európai országok többségében is megtalálta a számítását, a németekben a mai napig csodálja a precizitást, a szólásszabadságban pedig a történtek után is hisz.

Petry Zsolt néha azért türelmetlennek látta magát (Fotók: Török Attila)

 

– Miért éppen a labdarúgást választotta?
– Gyerekként több sportágat kipróbáltam, többek között a vívást és az úszást is, akkoriban még sok toborzót tartottak a klubok. Az Újpestnél is próbálkoztam, ott nem feleltem meg, aztán nyolcévesen a földalatti egyik plakátján olvastuk, hogy a BVSC toborzót tart. A nyári tábor vezetője Farkas József volt, aki annak idején több tehetséget is kiszúrt. A tábor végén közölte a szüleimmel, hogy a fiúcskának nincs sok esélye, mert csak álldogál elöl, és nem is nagyon érdekli a játék. Szerencsére megengedte, hogy a délutáni edzésre még visszamenjek, akkor beállított a kapuba. Már több mint negyvenöt éve történt, de a mai napig emlékszem: elcsavarták a szabadrúgást a sorfal felett, én pedig egy keresztlépés után ösztönösen elvetődtem a labdára, és végül egy kapusmozdulathoz hasonló ugrás kerekedett ki belőle. Minden így kezdődött.

– Mi van, ha a labda elakad a sorfalban?
– Előbb-utóbb akkor is a futballban kötök ki. Ha nem a BVSC-ben, akkor máshol, de újra megpróbáltam volna, és vélhetően valahol felfedezik, hogy nem mezőnyjátékosként, hanem kapusként kell elindulnom.

FILMAJÁNLÓ: Balczó András tanításai még mindig aktuálisak
 „Annak idején édesapám vitt el a bátyámmal a Balczó András életéről szóló dokumentumfilmre, a Küldetésre. Az ott látott értékekre a mai fiatalok is építhetnek, főleg azoknak ajánlom, akik még keresik az útjukat a világban. A közelmúltban pedig a Michael Schumacherről szóló dokumentumfilm fogott meg, amelyet a Netflixen láttam. Ami a könyveket illeti: az önéletrajzírásokat kedvelem, legutóbb az Uli Hoeness életéről szólót olvastam. Nem hasonlítható az én esetem az övéhez, de kíváncsi voltam, neki hogy sikerült talpra állnia a nagy pofon után.”

– Otthon milyen neveltetést kapott?
– Keresztény értékekre épülő nevelést kaptam. Édesanyám volt az anyaoroszlán, aki vigyázott ránk a bátyámmal. Több szeretetet nem is kaphattunk volna tőle, édesapám pedig próbálta belénk nevelni azokat az értékeket, amelyekre később támaszkodhattunk az életben. A szüleimnek az átkos rendszerben is volt annyi tartásuk, hogy sohasem léptek be a pártba, ezzel együtt politikamentes nevelést kaptunk. A keresztény értékek adták a mércét, de itt sem a külsőségek számítottak, hanem a belső tartalom. Nem akarok pátoszosan beszélni, én is voltam elsőáldozó, de a futballedzések után gyakran elaludtam az oktatáson. A gyerekként kapott értékek viszont végigkísérték az eddigi ötvenöt évemet, és felnőttként is ezek mutatnak irányt.

– A futballra visszakanyarodva: gyerekként csak élvezni akarta a játékot, vagy már akkor külföldi karrierről álmodott?
– Ha belefogtam valamibe, nem tudtam megelégedni a középszerűséggel. Ezt nehéz olyannak elmagyarázni, aki jól érzi magát az állóvízben, de nekem ez mindig visszatetsző volt. Atyám is azt mondta, mindig dolgozz többet, mint az átlag, mert akkor tudsz az átlag fölé kerülni. Akkor még a magyar élvonalba kerülésért is nagy konkurenciaharc zajlott. Miután megnőtt a külföldre szerződés esélye, egyből beindult a fantáziám, és amikor azt éreztem, hogy kinőttem az NB I-et, a légiósélet volt a cél.

– Kereknek érzi a pályafutását?

– Maximálisan. Amikor befejeztem, nem így éreztem, akkor az járt a fejemben, hogy több volt ebben a karrierben. A Feyenoorddal védhettem volna a Bajnokok Ligájában, lehetett volna kétszer ennyi válogatott meccsem, de idővel megváltozik a siker interpretációja. Büszkeséggel tölt el, hogy több nagyszerű klub játékosa lehettem, számos értékes emberrel alakítottam ki barátságot, és méltón képviseltem a hazámat. Sok olyan tapasztalatot szereztem, amelyeket később apaként, férjként vagy edzőként hasznosíthattam, úgyhogy nincs bennem hiányérzet.

A kapusposzt kicsit egyéni sport
Sokszor hallottuk az utóbbi évtizedekben a magyar labdarúgás egyik problémájaként, hogy amíg a kapusok a nemzetközi összevetésben is megállják a helyüket, a mezőnyjátékosok csak elvétve kerülnek a legerősebb európai bajnokságokba.
„A kapusok egyre inkább közelítenek a mezőnyjátékosokhoz, már nemcsak kézzel, lábbal is tökéletesnek kell lenni, ennek ellenére a kapusposzt kicsit még mindig egyéni sport. Az edzésen az első órában három-négy kapus külön végzi a gyakorlatokat, márpedig ha csapatszinten, poszttól függetlenül minden négy játékosra jutna egyetlen edző, a többi pozícióban is lenne előrelépés. Ez a felismerés még sok csapatnál nem történt meg, sok klubnál még mindig nem helyeznek elég nagy hangsúlyt az egyéni képzésre. Pedig, ha a magas szintű szakmai munka megfelelő mentalitással találkozik, akkor Király Gáborok, Gulácsi Péterek és Dibusz Dénesek születnek.” 
Petry Zsolt a jövőben szívesen foglalkozna fiatal tehetségekkel (Fotó: Török Attila)

– Eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha később születik?
– Ebbe nem gondoltam bele, a türelmetlen döntéseimen többet rágódtam. Végső soron emiatt nem tudtam feltenni az i-re a pontot. A Honvédot akkor hagytam ott, amikor bajnok lett, pedig ha védhetek a Sampdoria elleni BEK-meccsen, talán mi jutunk tovább. Ezt követően Belgiumba szerződtem, négy évet töltöttem ott, és ha ott maradok még egy évet, „futballbelgává” válok, így nem számítottam volna EU-n kívüli játékosnak, így bármelyik európai országba elszerződhettem volna. Ehhez képest kapkodtam, és inkább Törökországba igazoltam. A Feyenoordhoz négy évre írtam alá, de egy év után távoztam, pedig ha türelmes vagyok, talán bekerülök a kezdőbe, miután Jerzy Dudek eligazolt. A felelősség az enyém, elvégre a végső döntést mindig én mondtam ki. Lehettem volna türelmesebb, okosabb. Azt viszont nem bánom, hogy olyan világba születtem, ahol keményen meg kellett harcolni a konkurenciával.

– A belga, a holland, a német és a török kultúra közül melyik áll önhöz a legközelebb?
– Belgiumban olyan kultúrába csöppentem, amelyben az emberek szorgalmas és becsületes munkával nagyon jó életszínvonalat teremtenek maguknak. Ezzel az értékrenddel tudtam azonosulni, úgy éreztem, belecsöppentem abba a világba, ahová mindig vágytam. Törökország más világ volt, amennyire akkor láttam, egyik óráról a másikra éltek az emberek. Ezek után visszakerültem Belgiumba, majd Hollandiába, a német mentalitásban pedig a precizitás és a minőségre törekvés fogott meg. Ezt a mai napig csodálom a németekben, de már azt is tudom, hogy nem kellett volna annyira görcsösen törekedni a maximalizmusra, sokszor ez őrölt fel. Szerencsére kapusedzőként, illetve a gyereknevelésben erre már tudatosan figyeltem.

 Sokáig elkísérte a fekvőtámasz
„Amikor a pályafutásom elején meghívtak a válogatotthoz, ha jól emlékszem, Knézy Jenő készített velem interjút az egyik meccs előtt. Akkor Belgiumban védtem, teljesen magával ragadott az ottani mentalitás, és az interjúban azt mondtam, hogy nem a menő autóm miatt becsülnek a klubomnál, hanem mert az edzés után még harminc-harmincöt fekvőtámaszt le tudok nyomni. Ezek után akárhányszor meghívtak a válogatotthoz, ezt a mondatot mindig emlegették a társak”

– Amíg Németországban dolgozott, több ajánlatot is kapott Magyarországról. Miért maradt el a hazatérés?
– Az volt a célom, hogy a Bundesligában is olyan nevet szerezzek magamnak, amelyre büszke lehetek, és a környezetem is büszke lehet rám. Ha Lengyelországban lenne a legjobb futball, az lenne a cél, hogy ott bizonyítsak. A szakmai kihívás mindig az első helyen állt, ezért nem fontolgattam soha, hogy Magyarországon dolgozzak.


– Sosem motiválta, hogy a külföldön felhalmozott tudást Magyarországon kamatoztassa?

– Amikor a magyar válogatott kapusedzőjeként ténykedtem, mindig szívesen jöttem haza, de nem lett volna nyugodt a lelkem, ha tudom, hogy a Bundesligában dolgozhatok, mégis visszaköltözöm Magyarországra. Tizenkét évig voltam kapusedző a Bundesligában, a hat berlini év alatt a Kicker osztályzatai alapján mindig a kapus volt a Hertha legjobbja, de ha jönne egy másik kihívás, minden bizonnyal megfontolnám. Ugyanakkor amíg a Herthával folyamatban van a bírósági ügyem, addig nehéz tervezni.

Szívesen segítene a fiataloknak
„Akárhogy is alakul az ügyem a Herthával, a jövőben nagyon szeretnék gyerekek karrierjében segíteni. Korábban nagy vágyam volt egy állatmenhely létrehozása, befogadni a kóbor állatokat, és esélyt adni nekik A normális életre. Ez már aligha valósul meg, de a tehetségek útjának egyengetésében szívesen segítenék. Nem az ügynök szerepét akarom betölteni, inkább a karrierjüket érintő helyes döntések meghozatalában szeretnék segíteni. Szeretném úgy átadni a tapasztalataimat, hogy az illető sikeres legyen a karrierjében, de akkor is megállja a helyét az életben, ha az A-terv esetleg nem jön össze.”

– A Magyar Nemzetben megjelent interjú miatt, amelyben a berlini klub értékrendjével ellentétes gondolatokat fogalmazott meg a bevándorláspolitikáról, már nem dolgozhat a Herthánál. Haragszik a berliniekre?
– Hat éven keresztül egymás iránti nagy szakmai és emberi megbecsüléssel dolgoztunk együtt, ezért senkire sem tudok haragudni. Én azt szeretném elérni, hogy a kereszténydemokrata Európában a konzervatív vélemény ugyanúgy elfogadható legyen, mint a liberális.

SZÓ-TÁR
Betegség
Voltak olyan tényezők, amelyek megnehezítették az utat, de a belső vágy, a belső tűz sosem lankadt. Amikor agyhártyagyulladásom volt, négy hétig a sötét szobában gyógyultam, az orvosok pedig azt mondták, hogy nem tudnak semmit garantálni...
Sérülés
Akadt olyan ifimeccs, amelyen súlyosan megsérültem, és a kialakult gyulladás miatt három-négy hétig feküdtem, de sosem éreztem azt, hogy ez visszavethet. Ezek a pofonok mind szükségesek voltak ahhoz, hogy később ne kérdőjelezzem meg azt, hogy elérhetem-e a célomat.
Fiatalság
Finoman fogalmazva ellustult ez a generáció, a többség nem vágyik többre a langyos víznél. A gyerekek többségéből az akadémia kiöli a becsvágyat, és kényelmessé teszi őket, de ez nem magyar, hanem generációs jelenség. Mivel sokkal jobb kiszolgálást kapnak a fiatalok, gyakorlatilag elkényeztetik őket.
Hobbi
Berlinben a hat év alatt nem volt nehéz válaszolni a kérdésre, a heti másfél szabadnap mindig a családnak jutott. Mindig kedveltem a gyors autókat, szeretek teniszezni, de az évek során megtanultam, ha a szakmában nincs siker, akkor a hobbik többsége csak ideig-óráig kapcsol ki. Amihez mindig vissza lehet térni, az a család.

– Ha a tárgyalás miatt nem nyilatkozhat az ügyről, akkor egy elvi kérdést engedjen meg. Jó, ha az ember mindig vállalja a véleményét, vagy ha tehetné, ön is visszaforgatná az idő kerekét?
– Talán fogalmazhattam volna diplomatikusabban, de mindenkivel megesik, hogy ha valamivel nem ért egyet, azzal kapcsolatban olykor sarkosabban, a kelleténél több érzelemmel fogalmazza meg a véleményét. Nem tekerném vissza az időt, mert azt gondolom, hogy kétezerhuszonegyben Európában a véleménynyilvánítás szabadsága engem ugyanúgy megillet, mint bárki mást.

– Nem tart attól, hogy a történtek után a közvélemény megbélyegzi Németországban?
– Legfeljebb olyan ember próbálhatja rám sütni ezt a bélyeget, aki sosem dolgozott még együtt más származású vagy vallású kollégával, vagy aki nem ismeri a pályafutásomat. A karrierem alatt futballoztam együtt homoszexuálissal, muszlimmal, zsidóval, színes bőrű és ázsiai játékossal is, és sosem volt semmi probléma köztünk. Aki ezek után engem vádol kirekesztő szemlélettel, az nevetségessé teszi magát. A futballközegben toleránsnak kell lenni, és ha nem vagy az, a közeg nagyon hamar kidob magából. Az életutam azt mutatja, hogy bennem mindig megvolt ez a tolerancia a másság iránt.

– Mi ad erőt a nehéz pillanatokban?
– Az embert érik pofonok az életben, de eddig mindig sikerült kikecmeregni a kellemetlen helyzetekből. Mindig talpra álltam, és a meggyőződésemet sem akarom megváltoztatni. Hiszem, hogy a véleményünk miatt sosem szabad szégyenkeznünk.

ÉLETESEMÉNYEK
1975
Nagyjából kilencéves lehetek a képen, amely az általános iskola harmadik osztályában készült. Egy iskolai fotózás keretében készült a felvétel.
1984
Életem legszebb sportsikere volt az ifi Eb-győzelem. Nemcsak az első hely miatt, hanem azért is, mert senkinek sem kell elmondani, mit jelentett a magyar embereknek, hogy a döntőben, a kommunizmus idejében, Moszkvában legyőztük a Szovjetuniót. Ez felnagyította a diadal értékét, persze fiatalon mi csak a sikerrel foglalkoztunk.
1988
A Görögország elleni meccsen voltam először válogatott, mert a bundabotrány miatt két, a rangsorban előttem álló kapust is eltiltottak. Mezey György szavazott nekem bizalmat, de a mérkőzésről már kevés emlékem van. Inkább azok a meccsek maradtak meg, amelyeken örömet szereztem az embereknek.
1991
A Honvéddal nyert bajnoki cím emlékezetes pontja a karrieremnek. A legjobb magyar edző, Mezey György keze alatt dolgozhattam, túl nagy szerepem viszont nem volt az aranyéremben, mert annyira jó mezőnyjátékosok futballoztak előttem, hogy nem sok védenivalóm volt a meccseken.
1995
Ebben az évben született meg az első gyermekem, Szonja, majd négy évvel később érkezett Viktória. Visszagondolva azt kívánnám, bárcsak hamarabb váltam volna apává!
A lányaim születése után sem csökkent a futball iránti szenvedélyem, a pályán kívüli életben viszont egy addig nem tapasztalt, csodálatos világ várt rám.
1996
Az angolok ellen védtem utoljára a válogatottban. Bizonyára sokan örülnének, ha a Wembleyben érne véget a pályafutásuk a nemzeti csapatban, bennem mégis maradt keserűség. Szerettem volna Angliába szerződni, az ügynököm szólt, hogy vannak is megfigyelők a lelátón, de ezen a meccsen éreztem először, hogy nem tudok elvonatkoztatni a körülményektől. Ez sajnos az én teljesítményemre is kihatott, a Sheffield pedig letett a szerződtetésemről.
2021.11.28 22:01:01

Magyar válogatott PIETSCH TIBOR

Marco Rossinál az idén 36 játékos szerepelt, közülük 21 volt hosszabb-rövidebb ideig valamelyik magyarországi akadémia növendéke.

2021.11.28 21:40:29

Magyar válogatott THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. A fő nehézséget a felnőttfutballba belépés okozza.

2021.11.26 09:48:23

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Gallowich Tibor és Sebes Gusztáv bizalmát is megkapta, de ritkán került be az Aranycsapatba.

2021.11.24 23:34:00

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. November 25., a magyar futball napja. Egyébként nem véletlen, hogy olyan meccseket idéztem fel, amelyeket ritkán emlegetnek, szándékosan tettem. Hiszem ugyanis, hogy ami nekem, neked, neki, sőt nekünk maradandó, az még nem minden. Valamennyiünknek megvannak a magunk – reggelig idézhető – emlékei.