Détári Lajos: Attól a vereségtől nem tudunk szabadulni...

TELT HÁZ, NAGYSZERŰ HANGULAT – mintha válogatott mérkőzésen lettünk volna pénteken a Puskás Múzeumban. A Nemzeti Sportügynökség által szervezett ötödik Puskás-Est talán legfontosabb híre: eljött Nyilasi Tibor! A hetvenszeres válogatott, az idén éppen hetvenéves egykori futballistáról az év elején ijesztő hírek terjedtek el: szívproblémái miatt kórházba került.

„Megúsztam, szerencsém volt – mondta lapunknak Nyilasi Tibor. – Köszönöm az értem aggódóknak a szeretetet, a jókívánságokat, de kérem, fogadják el, nem szívesen nyilatkozom, jobban szeretek a háttérben maradni. Ez a közönségtalálkozó kivétel, ide nagy örömmel jöttem el, és boldog vagyok, hogy visszatérhettem a Sport Televízióba.”

Péntek este a Puskás Múzeumban Nyilasi Tibor mellett a 61-szeres válogatott Détári Lajos és a 29-szeres válogatott Esterházy Márton volt a vendég – Mezey György, a korábbi szövetségi kapitány is elfogadta a meghívást, de ő betegség miatt végül nem tudott ott lenni a rendezvényen.

És ezt mindenki sajnálhatta, mert természetesen szóba került az 1986-os mexikói világbajnokság.

„Nekem arról az az emlékem, hogy leszállítottak a buszról – mondta Nyilasi Tibor. – Azóta sokszor beszéltem erről Gyurival, néhány hónappal korábban gerincműtétem volt, így el kellett fogadnom, hogy nem mehetek Mexikóba. Pedig óriási élmény lett volna a harmadik világbajnokságomon is pályára lépni, ezt kevesen mondhatják el magukról.”

„Ha tudnánk, mi történt Mexikóban, már rég elmondtuk volna mindenkinek – vette át a szót Esterházy Márton. – Nagyon sajnálom, hogy Gyuri bácsi nincs itt velünk, mert megkérdeztem volna tőle: kinek jutott eszébe, hogy Ausztriában készüljünk fel a vébére? Igaz, hogy ugyanúgy 1880 méterrel a tengerszint felett voltunk, mint Mexikóban, csak a síparadicsomban nulla fok volt, Irapuatóban meg negyven – nem ugyanaz.”

„Amikor hazajöttünk Mexikóból, nagy volt a felháborodás – emlékezett vissza Détári Lajos. – Akárhová mentünk vidékre játszani, mindenhol pocskondiáztak bennünket, és gúnyosan kiabálták: Mexikó! Arra gondoltam, Mezey Gyuri elhívja a csapatot egy vacsorára, és átbeszéljük, mi történt velünk a szovjetek elleni nulla hat alkalmával. Egymás között, őszintén. Azóta is várok erre a megbeszélésre.”

Esterházy Márton biztos abban, hogy valami külső körülmény befolyásolhatta a Szovjetunió elleni első csoportmérkőzést.

„Gyakran találkozunk az akkori kerettagokkal, és ez a téma mindig szóba kerül – mondta a korábbi kitűnő balszélső. – Garaba Imre fehér ködöt látott, Nagy Antal szédült, többen csak támolyogtak, és én, aki gyorsnak számítottam, úgy haladtam a pályán, hogy még egy csiga is leelőzött volna. Erre nincs bizonyíték, de néhány nappal később Kanada, majd Franciaország ellen sokkal jobb, ha nem is tökéletes állapotban voltunk – mindenki az első csoportmeccsen érezte szörnyen rosszul magát.”

„Valóban, ez mindig téma közöttünk, és ha a szurkolókkal találkozunk, aki élt akkor, szóba hozza azt a mérkőzést – mondta Détári Lajos. – Attól a vereségtől nem tudunk szabadulni...”

Esterházy Márton hozzátette, akkoriban körülbelül 78 kilogramm volt a versenysúlya, de az első mérkőzést 72 kilósan fejezte be – a brutális hőség rengeteget kivett a játékosokból.

A rendezvényen természetesen szóba került a mostani magyar válogatott is, és bár az első két mérkőzésen, Írország és Portugália ellen egy pontot szerzett Marco Rossi szövetségi kapitány csapata, mindannyian egyetértettek abban: az együttes jó teljesítményt nyújtott, és biztosan meglesz a pótselejtezőt érő második hely.

Nyilasi Tibor: „Az 1978-as argentínai vébé olyan csalódást okozott, hogy Döme másnap nem ment óvodába.” Esterházy Márton: „A mexikói vébé előtt az osztrák edzőtáborban egész nap az ablakban álltam: mikor jön már Nyilasi?” Nyilasi Tibor: „Sallai Roland olyan butaságot csinált Dublinban, mint én Argentínában. Mindkettőnek kiállítás lett a vége, és ez a piros lap életed végéig elkísér. Nagyon szerettünk mindannyian nagybátyjával, Sallai Sándorral együtt futballozni, aki nem volt túl magas. Nem nőtte ki a kiságyat, csak kiöregedett belőle.” Détári Lajos: „Mikor jutunk ki újra világbajnokságra? Talán tovább kellene emelni a létszámot…” Esterházy Márton: „A mi időnkben nem sokkal a meccs előtt mindig ugyanazt ettük: erőleves, natúr szelet krumplipürével, uborkasaláta, utána somlói galuska. Sokszor megesett, hogy a tizedik percben még büfiztem.” Nyilasi Tibor: „Malmőben játszottunk a Fradival, és kaptunk az ebédhez gyümölcssalátát. Nekem nagyon ízlett, elfogyasztottam a csapattársamét is. Dalnoki Jenő volt az edzőnk, azonnal odaszólt: Nyilasi, kieszed magad a csapatból…” Détári Lajos: „Ha kijutunk a vébére, remélem, az MLSZ elvisz bennünket is. Legalább Mexikóba… Egyébként azt a 86-os csapatot egyben kellett volna tartani, a 90-es vébén a legjobb korban lettünk volna – legfeljebb Nyilasi Tibi már csak szaktanácsadóként lett volna velünk.” Nyilasi Tibor: „Ilyen öreg vagyok, Döme? Már akkor ki akartad hozni nekem a nyugdíjat?”