Teher helyett inspiráció – Deák Zsigmond jegyzete
Helyszíni Szoboszlai Dominik-interjú Liverpoolból, no és a magyar labdarúgó-válogatott legfrissebb kerethirdetése – ugyan mi érdekelhetné jobban a sportág hazai híveit, mint ez, mint ezek? Ráadásul egyszerre! Élénkül már bennünk a hiánypszichózis, hiszen nemzeti csapatunk csaknem négy hónapja, tavaly novemberben lépett pályára legutóbb. Emlékezhetünk rá, 2024 slusszpoénját épp a „cséká” szemtelen panenkás tizenegyese jelentette, amit a német kapuban helyezett el, talpra ugrasztva a telt házas Puskás Aréna publikumát s még drukkerek százezreit otthon vagy a kocsmában, a képernyők-monitorok előtt. Ballai Attila kollégám vasárnapi publicisztikájában leírt egy gondolatot, érzületet a mindenkori magyar válogatott és annak mérkőzései kapcsán, amit sokunk „helyett” fogalmazott meg igen szabatosan, hiszen mi is úgy vagyunk vele, mint ő: „Talán életem során családtagjaimon, szeretteimen túl senkitől és semmitől sem kaptam ennél többet.” S ez az érzés ahhoz a bizonyos éjszakához hasonlóan soha nem ér véget, legfeljebb szinuszgörbeszerűen csillapul vagy éppen erősödik földi utunk végéig.
Most az erősödés korszakát éljük, egyenes összefüggésben a gárda erősödésével, s noha utóbbinak van felső határa, mondjuk, a vb- és/vagy Eb-aranyérem, ezen utópia helyett 2025-re bőven elég cél a világbajnoki szereplés kivívása négy évtizedet követően. Az efelé vezető egyik stáció lehet a törökök elleni párharc a Nemzetek Ligája A-ligájában maradásért, amelynek első, isztambuli fele ráadásul a válogatott 1902 októberétől datálódó történetének kereken ezredik mérkőzése. Erre hirdetett most keretet Marco Rossi szövetségi kapitány, s erről mondta azt Szoboszlai Dominik a várható hangulatra utalva, hogy „azért nem mindenki játszott olyan légkörben, mint amilyenre ott lehet számítani, de arról volt szó, ez ne teher, ne nyomás legyen, próbáljuk élvezni a játékot. És el ne felejtsük: Budapesten ott lesznek velünk a szurkolóink!”.
Teher helyett inspiráció – hát igen, erre meg kell érni, esetleg születni kell. Ezúttal két újonc teheti meg az első lépéseket: a Wolfsburg középpályájáról Dárdai Bencét már „beharangoztuk”, hiszen hetekkel ezelőtt kiderült, hogy a németek helyett minket választ, Tóth Alexet viszont a Ferencváros hasonló csapatrészéből meglepetésnek szánta a szakvezetőség. Bár, aki látta a 19 éves tehetség közelmúltbeli teljesítményét, az annyira nem csodálkozhat. Ilyenkor mindig eszembe jut, ha még több fiatal kapná meg a lehetőséget, s persze élne is vele a legmagasabban jegyzett magyar klubcsapatban, annak a válogatott szintén hasznát látná. Tóth Alex ráadásul október 23-i születésű, van érzéke tehát a nemzeti ünnepekhez…
Nyilvánvaló, ha Szoboszlaiék elérik idei céljaikat, emiatt tör ki, ha nem is a forradalom, de az össznemzeti szintű ünneplés.
