Pintér Attila játékosként 1986 és 1991 között 20 alkalommal szerepelt az A-válogatottban, és háromszor volt eredményes. Ezt a három gólt az 1989 októbere és 1990 márciusa között eltelt öt hónapra tartogatta – valamennyit a Népstadionban érte el. Utóbb a Franciaország (1–3) elleni barátságos mérkőzésen talált be tizenegyesből, előbb pedig aSpanyolországgal (2–2) vívott világbajnoki selejtezőn villogott: mindkét hazai gólt ő szerezte.
Ezt a duplázást elevenítjük fel most, több mint három évtized távlatából.
Bicskei Bertalan legénységének csak abban az esetben nyílt volna esélye az olaszországi világbajnokságra való kijutásra, ha utolsó két selejtezőjét megnyeri, mind a kettőt a csoport listavezetője, Spanyolország ellen – az első meccset Budapesten, a másodikat Sevillában. Ehhez képest a spanyolok 36 perc alatt 2–0-ra elhúztaka Stadionban, ahol máris sokan lemondtak a továbbjutásról.
De nem a gyepen futballozó magyarok! A gárda nem omlott össze, a 39. percben formás akció szaladt végig a jobb oldalon, az alapvonal közeléből visszagurított labdát az előrehúzódó Pintér három méterrőlAndoniZubizarreta kapujába terelte.
A 83. percben egyenlített a nagy akarással játszó magyar együttes. A védőkről a középen helyezkedő Pintér elé pattant a labda, ő tolt egyet rajta, majd 22 méterről elemi erővel a bal alsó sarokba ágyúzott. A hátralévő időben hiába támadtak a hazaiak, nem sikerült megfordítaniuk a találkozót. Ami egyúttal azt jelentette: nem jutottunk ki a mexikói Mundial utáni első vb-re.
„Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a mérkőzés. Mindent megtettünk a siker érdekében, sajnos nem sikerült” – hangzott Pintér rövid értékelése a Népsport hasábjain.
A világ ámult Maradonán, mi, magyarok nem annyira
