Kézenfekvő hasas – Malonyai Péter jegyzete

Dennis Higler 34 esztendős, holland állampolgár és nagyon-nagyon jó barátunk.

Ebben nem tűrök ellentmondást, s nyilván nem csupán én vagyok így vele.

Vasárnap este óta mindenképpen.

Olyan határozottan keverte össze Bahlul Mustafazade hasát a kezével, hogy még az elfogulatlanságra szerződött Hajdú B. kolléga is megengedett annyit magának, hogy éljen a holland–magyar barátság. Ezzel együtt jó, hogy nem sebészeti vizsgálóban hozott össze sorsom Higler baráttal, megeshetett volna, hogy a kéztörés tüneteivel megoperál sérvvel.

De nincs értelme viccelődni, már csak azért sem, mert az orbitális tévedés jóvoltából megnyílt az esély az Európa-bajnoki részvételre. Ahogy a csapból is folyik, újra a saját kezünkben van a sorsunk. Ami persze éppen olyan fellengzős semmitmondás, mint a mindig csak a következő meccs számít. Mert ugyebár a sors messze nagyobb kaliberű valami, mint az, hogy kikaptunk itt és ott, a soros megméretés pedig csak azért kerülhet rendre elő, mert az előtte lévő gyalázatos volt.

Ha már sors, még arra hajlok leginkább, hogy igazságos, hiszen a szlovákoktól elszenvedett pesti vereség (1–2, vezette: Antonio Mateu Lahoz) forgatagában az első szlovák gólt lesállás előzte meg, most pedig fordult a kocka. Ám még itt is egyszerűbb a helyzet, hiszen csupán arról van szó, hogy egyik bíró (és nem játékvezető, hiszen éppen a JÁTÉK vezetése hibádzott) sem állt feladata magaslatán. Enyhén szólva sem, mi több: kudarcot vallott. A spanyol Lahoz legfeljebb megvonta a vállát, Higler viszont – ahogy olvasom – elnézést kért az azeri szövetségi kapitánytól, aki ezzel kinn van a vízből, hiszen egy-egy vereség még azerbajdzsáni futball-léptékben is elegendő lehet ahhoz, hogy fel is út, le is út.

Az eset(ek) arra jó(k) lehetne(k), hogy a játékvezetők, bírók (ki ez, ki az) egy kissé magukba szálljanak, és VAR-on innen és túl illő szerénységgel szolgálni igyekezzenek a játékot, ahelyett, hogy uralkodnának rajta. Most, hogy jól jöttünk ki a blamából, még inkább áll a követelmény, hiszen nem a keserűség diktálja.

Egyébként pedig a fantasztikus győztes gólt szerző Korhut Mihály válasza állt a legközelebb a sporthoz. Amikor a televíziós kommentátorok megmutatták neki a kézenfekvő hasast, nézte egy kicsit, majd huncutkás mosollyal rávágta: „Tényleg kéz volt...”

Azonnal feltalálta magát.

Síp nélkül is.