– Mit mondott az öltözőben Georges Leekens szövetségi kapitány?
– Csak röviden értékelt, de összességében elégedett volt a játékunkkal – mondta Vadócz Krisztián, a magyar válogatott 33 esztendős középpályása az Ausztráliától elszenvedett 2–1-es vereség után. – Kiélezett mérkőzést játszottunk, sok helyzetet alakítottunk ki, amit értékelnünk kell, mert sajnos az utóbbi időben nem ez jellemezte a játékunkat.
– Mi változott a Fehéroroszország elleni találkozóhoz képest?
– Azon a meccsen rosszul futballoztunk, éreztük, hogy az ellenfél irányít, túlságosan passzívak voltunk. Nem vállaltuk a párharcokat, mindig úton voltunk. Miután visszanéztük a meccset, a szakmai stáb tagjai elmondták, hogyan kellene megszilárdítani a védekezésünket. Ez többnyire sikerült, és a lelkünknek is jót tett, hogy a szurkolók biztattak minket. Mondjuk, én már önmagában a magyar szavaknak is örültem, tizenhárom évnyi légióskodás után elszoktam attól, hogy az anyanyelvemen buzdítsanak a lelátóról.
– Mi az oka, hogy három napon belül ennyire ellentétes arcát mutatta a válogatott?
– Az ausztrálok több teret engedtek nekünk, mint a beloruszok. Ezt igyekeztünk kihasználni, jobban játszottunk, mint Bresztben, de ez semmit sem jelent, az őszi tétmeccsek lesznek a mérvadóak. Többször kellene úgy futballoznunk, mint szombaton, akkor lehet keresnivalónk, ha azt a teljesítményt állandósítjuk.
– Csaknem hét év után játszott ismét a magyar válogatottban, ráadásul a tízes számú mezben...
– Ennek nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani. Egyfelől, nem én kértem a tízes mezt, másfelől, ha úgy adódik, akár a kettes dresszt is szívesen magamra húzom, a lényeg, hogy számítsanak rám a válogatottban.
– Mennyire motiválta, hogy az ön meghívását kritizálóknak is válaszoljon a pályán mutatott teljesítményével?
– Hallottam, hogy egyesek az életkorom miatt hüledeztek, mások pedig azért, mert Hongkongban futballozom, ahol véleményük szerint kézzel játsszák a focit. Nem tudok mit kezdeni azzal, ha valaki egy interjú vagy egy cikk alapján ítél meg, de nem foglalkoztattak ezek a vélemények. Az elmúlt hét évben sokszor váltottam klubot, és mindenhol bizonyítanom kellett – most ugyanez volt a helyzet. A korábbi csapataimban rendre fontos szerepet szántak nekem, megszoktam a felelősséget, emiatt szombaton sem izgultam. Az viszont nagyon motivált, hogy megmutassam, a nemzetközi porondon is megállom a helyem.
– A jövőben erősebb lenne önnel a magyar válogatott?
– Az volt a célom, hogy ezt bizonyítsam. Az elmúlt években többször futballoztam jól, mint gyengén, folyamatosan fejlődni akarok, és azért számoltak velem rendre kezdőként a külföldi klubjaimban, mert sosem kényelmesedtem el. Odakint elégedettek a teljesítményemmel, remélem, most a válogatottban is bizonyítottam.
A CAS és a kollektív bűnösség: meddig ér az útlevél?
