„Azt gondoltam, az én életemben az irapuatói 0–6-nál már nem lesz, mert nem lehet, nagyobb magyar futballgyalázat. Jelentem, rosszul gondoltam. Van nagyobb gyalázat, az amszterdami 1–8. Minden csalódottság érthető, minden keserűség indokolt” – kezdte bejegyzését Deutsch Tamás.
„Van viszont Magyarországon egy sportági szakszövetség, amelyik a labdarúgás ügyeivel hivatott foglalkozni: ez a Magyar Labdarúgó-szövetség, az MLSZ. Az MLSZ, annak elnöke és főtitkára minden lehetséges állami, üzleti és médiasegítséget, támogatást megkapott a munkájához. Nem leküzdhetetlen ellenszélben, hanem erős hátszélben dolgozhattak” – folytatta Deutsch, aki a Magyar Olimpiai Bizottság példáját állította a labdarúgók elé. Deutsch a MOB egyik alelnökeként dolgozik.
„Az MLSZ, annak elnöke és főtitkára az, akik módszeresen elherdálják a magyar labdarúgás fejlesztésére rendelkezésre álló lehetőségeket. Eszméletlen méretű és eszméletlen költséget jelentő bürokráciát építettek ki (olyan lassú, körülményes és dilettáns az apparátus, mint a Guzmics–Devecseri védőpáros). Az MLSZ, annak elnöke és főtitkára időt és energiát nem kímélve azzal foglalatoskodik, hogyan basáskodjon az ultra szurkolókkal, miközben kézen-közön, átláthatatlanul osztogatják el az utánpótlás-akadémiák fejlesztésére biztosított költségvetési forrásokat. Ceterum censeo: szégyen és gyalázat, amit az MLSZ, annak elnöke és főtitkára csinál!”
Huszonhatezer stoplis – Vincze András jegyzete
