– Vannak tanulságai Huszti Szabolcs lépésének?
– Persze, hogy vannak, egy csapat életét apróságok is befolyásolhatják, hát még ha valaki, mint most Huszti, kemény lépésre szánja el magát. Azt sejtettem, hogy nem egészen két hét kevés ahhoz, hogy egységbe forrjon a társaság, de arra nem számítottam, hogy már a közös életünk legelején lelki feszültségek támadnak.

– Amikor legközelebb belép a válogatott öltözőjébe, mi lesz az első dolga?
– Köszönök a fiúknak, utána pedig megbeszéljük a történteket. Pályafutásom során a csapatépítés volt a legfőbb erényem, nem hiszem, hogy kapitányként elfelejtettem volna, amit tudok. Meggyőződésem, hogy csak akkor vihetjük valamire, ha egymás kölcsönös tiszteletére építjük a kapcsolatunkat.

– Huszti megsértette az elvet, amikor Gera Zoltán sima visszatérését emlegette, meg azt, hogy a Vidi-futballisták előnyben vannak a válogatásnál?
– Az én nézeteimmel összeegyeztethetetlen, hogy valaki lekicsinylően beszéljen a társairól, akiket éppen úgy én választottam ki, mint Huszti Szabolcsot. Hogy kinek milyen szerep jut, nem lehet szempont akkor, amikor közös a feladatunk. A sikerhez az kell, hogy mindenki hozzátegye, amire képes, tegye be a közösbe – függetlenül attól, mit tart saját magáról.

– Nem beszélt Geráról... Engem meglepett, hogy egyből csapatkapitány lett.
– A játékosok őt választották meg.

– Ez valóban perdöntő érv. Az pedig – gondolom – nem könnyíti meg a dolgát, hogy a volt kapitány, a sportembernek is remek Juhász Roland kijelentette: egyetért Husztival.
– Juhász kiállt a barátja mellett. Viszont neki esze ágában sincs hátat fordítani a válogatottnak. Az őszinte légkör, a határozott vélemény lényeges egy közösségben, el is várom mindenkitől. Mindent ki kell mondani, tisztázni kell, nincs rosszabb az elhallgatott sérelmeknél, sanda feltételezéseknél. Huszti esetében is nyitott voltam rá, hogy beszéljünk arról, ami bántja, a kérdéseire meg is adtam a választ.

– Azt javasolta neki, hogy térjenek vissza később a lemondására, a részletekről pedig hallgatott, ahogy megbeszélték. Ehhez képest Huszti Szabolcs másnap nyílt levelet írt.
– Fogalmam sincs, mi történt kedd este tíz órától másnap délelőttig, mi vezette arra Husztit, hogy beszámoljon a nyilvánosságnak arról is, amiről négyszemközt beszélgettünk. Tizenkét óra elég volt ahhoz, hogy ne éljen, amiben megállapodtunk. De ez legyen az ő dolga, a kavarás nem az én világom. Ezzel együtt amiről írt – irományának több pontjáról nem értekeztünk együtt –, arról beszélni fogunk az öltözőben.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN!