Olimpiai helyszínek, London: Olimpiai Stadion

A 2012-es londoni játékok Olimpiai Stadionja az esemény szimbóluma és egyik fő helyszíne lesz: a sportok királynője, az atlétika kap itt kiemelt szerepet, természetesen a hivatalos nyitó ünnepség és a záró ceremónia mellett.

A nyolcvanezres stadion építése 2008 májusában kezdődött, és majdnem három évre volt szükség ahhoz, hogy az utolsó gyepdarab is a helyére kerüljön 2011 áprilisában. A stadion a fenntarthatóság szempontjait figyelembe véve készült, a hivatalos leírás szerint „a valaha épített leginkább fenntartható építmény.″ Az acélfelhasználás más stadionokhoz képest jóval kevesebb, a betontömböket ipari hulladékból készítették, a stadion felső gyűrűje pedig feleslegessé vált gázcsövekből készült.

Az előkészületek során harminc épületet romboltak le, hogy helyet biztosítanak a stadionnak.

Az Olimpiai Stadion az Olimpiai Park déli részén helyezkedik el félszigetszerűen, ugyanis három oldalról is víz veszi körül. A nézők a helyszínt öt hídon keresztül érhetik el, amelyek összeköttetést biztosítanak a környező területekkel.

A stadionnak a játékok alatt 80 000 férőhelyes a befogadóképessége: 25 000 állandó ülés van az alsó szinten, míg a felső szint 55 000 néző befogadására képes, ám ez ideiglenes elemekből épült, így az olimpia után elbontható. Korábban még nem épült ennyire könnyen visszabontható olimpiai stadion.

Összesen hétszáz szoba van a létesítményben, ebbe beletartozik a nyolc öltöző és a négy imaszoba is. Érdekesség – és a kilátogatóknak erre jó felkészülni –, hogy az arénán belül nincs ételárusítás, csak a stadionon kívüli szurkolói zónákban. A stadion gondozását felügyelő személyzetnek van egy különleges segítsége is: a helyszín körül egy Willow nevű idomított sólyom „járőrözik”, megakadályozva, hogy a galambok a létesítményre építsék fészküket.

Az olimpia után a stadiont elsősorban az atléták használják, bár felvetődött az is, hogy az egyik londoni labdarúgócsapat beköltözik – a Tottenhamről és a West Hamről esett szó, majd a Leyton Orient is érdeklődött, de komoly gond a futópálya, amelyet tilos lebontani. Az eddigi pályázatokat ráadásul hosszas jogi kötélhúzás kísérte.

A stadion meglehetősen vegyes fogadtatást kapott, az építészek dicsérték a fenntarthatóságra és újrahasznosításra törekvést, viszont erősen kritizálták az épület külsejét. A Times kritikusa nagyon erős kritikát fogalmazott meg, hozzátéve, hogy ha a 2008-as és 2012-es olimpia fő stadionját összehasonlítják, akkor a Kelet felemelkedésének és a Nyugat hanyatlásának példáját látják.

Szó ami szó, a gyönyörű (de kihasználatlan és nehezen fenntartható) pekingi Madárfészekhez képest a londoni stadion nem sok különlegeset tud felmutatni.