Osztrák úton a topfutball felé – David Nemeth; Szalai Attila; Szekér Botond?

Az osztrák futball, a helyi képzés és kiválasztási rendszer vissza-visszatérő „vendégünk” a Nemzeti Sport Online-on különböző cikkeinkben, sorozatainkban, részben a magyar érintettség okán, részben mint jó példa. Elég csak a Red Bull Salzburgot említeni, amely ugyan elbukta a Bayern München elleni keddi BL-nyolcaddöntőt, de így is nagy bravúr, hogy a 22 éves átlagéletkorú csapat továbbjutott a csoportkörből, és a bajorok ellen öt olyan játékos szerepelt, aki az az osztrák akadémiai rendszerből került ki. Legutóbb a tavaszi szezonkezdet kapcsán foglalkoztunk az osztrák Bundesligával, akkor annak apropóján, hogy az élvonalban kettő, a másodosztályban hat magyar játékos várta az idei rajtot és Major Sámuel (Admira Wacker) azóta debütált is az első osztályban.

Külföldi tapasztalatok sorozatunkban most a profi futball mögötti hátországot vizsgáljuk meg. Elsősorban a nyolc éve Ausztriában, Kismartonban élő Szekér Bálint elmondása alapján, aki külkapcsolati tanácsadóként számos osztrák sportklubbal és szövetséggel került már munkakapcsolatba és fia, az U15-ös válogatott kerettag Szekér Botond példáján keresztül testközelből is betekintést nyerhetett a helyi kiválasztási folyamatokba, a preakadémiai képzésbe. Magyarországon sokan megfogalmazták már azt a problémát, hogy az akadémiákra is bekerülnek olyan gyerekek, akik 15 éves koruk előtt nem kapták meg azt az alapozó képzést, ami elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy később profi labdarúgókká válhassanak. Ausztriában a központosításban hisznek, abban, hogy már az akadémiai korosztályt megelőzően is összegyűjtik egy adott térség legjobbjait.

AKADÉMIA ELŐTT KLUBFÜGGETLEN LAZ-KÖZPONT

„A fiam még Magyarországon kezdett el futballozni. Ausztriába kerülve azt tapasztaltam nagy különbségként, hogy itt már tizenöt éves kor előtt tartományi szinten kialakítanak válogatottakat, úgynevezett LAZ-központokat, melyek a legkisebb településekről is összegyűjtik a tehetségeket, adott korosztályok legjobbjait, akiknek minden héten, akár több alkalommal is tartanak külön edzéseket – beszélt a Nemzeti Sportnak az osztrák utánpótlásrendszer egyik fontos, első lépcsőjéről Szekér Bálint. – Így a legtehetségesebb gyerekek a saját klubjaiknál sokszor csak a hétvégi meccseken vesznek részt, az érdemi munkát a tartományi csapatoknál végzik, melyek bizonyos időközönként egymással is megmérkőznek. Ez a rendszer lehetőséget ad arra, hogy már ezen a szinten szétválassza a tömegsport jelleggel futballozó gyerekeket azoktól, akik már ebben a korban kiemelkednek társaik közül, és ők jobban tudnak fejlődni, ha többet vannak együtt. Hetven százalékban ezekből a LAZ-központokból kerülnek aztán ki azok a kiválasztottak, akik a tizenhárom akadémiai csapatot alkotják az országban, ők játszhatnak majd a kiemelt U15-ös, U16-os és U18-as bajnokságban.”

Az édesapa kifejtette, a rendszer működésének van két alapfeltétele, amiben szintén jelentős az eltérés a magyarországi viszonyokhoz képest.

„Az LAZ-központok kluboktól független költségvetésből, a tartományi kormányok és labdarúgó-szövetségek finanszírozásával működnek. A kluboktól való függetlenedés pedig azt eredményezi, hogy tizenöt éves kor előtt abszolút nincs eredménycentrikusság az egyesületeknél. Amikor Botond még otthon játszott, mindig az volt az elsődleges a csapatánál, minél több meccset megnyerjenek. Itt a legfiatalabbakkal foglalkozó egyesületek fő célja a sportolási lehetőség biztosítása minél több gyerek számára, ez a klub működésének alapja, nem az, hogy ők nyerjék a legtöbb tornát, tőlük kerüljenek ki a legjobb játékosok.”

AZ AKADÉMIAI-SZINT – U15-TŐL U18-IG

A kluboktól való függetlenedés az akadémiai szinten is megmaradhat – bár ott már azért vannak kivételek, például a bécsi klubok vagy a Salzburg.

„Botond korábban játszott a Rapid Wien és az Admira Wacker utánpótlásában is, jelenleg a Burgenland Akadémia U15-ös csapatának a tagja. Ez teljesen tartományi finanszírozású, klubtól független akadémia. Ez azt jelenti, hogy az akadémiai játékosok több klubból jönnek össze, és gyakran ingáznak a klubjuk és az akadémia között, nincsenek röghöz kötve. A fiam, ha betölti a tizenhatodikéletévét, például pályára léphet majd az ötödosztályban szereplő Eisenstadt felnőttcsapatában is, amellett, hogy utánpótlásszinten a Burgenland Akadémián játszik. A három kiemelt akadémiai korosztály, amelyben a tizenhárom akadémia csapatai versenyeznek az U15, az U16 és az U18. Itt U19 nincs. A versenyrendszer úgy van kitalálva, hogy egy akadémiának mind a három korosztálya ugyanazzal az ellenféllel mérkőzik egy adott héten. Tehát a csapatok együtt utaznak, az edzők közösen dolgoznak, ez pedig jelentősen megkönnyíti a csapatok közötti átjárást. Mivel U19-es korosztály nincs, ezért U18 után már felnőttbajnokságba kerülnek a fiatalok. A legtehetségesebbek az élvonalba, a többiek alacsonyabb osztályba, többségében valamelyik élvonalbeli gárda fiókcsapatába. Mivel U17 sincs, a rendszer azt eredményezi, hogy az U18-as bajnokságban tulajdonképpen két korosztály játszik együtt, a 16 és a 17 évesek, így az U16 számít vízválasztónak, azt követően sokan lemorzsolódnak. Viszont akik akkor maradnak az akadémiai rendszerben, azokból lesznek a profi labdarúgók.”

Szekér Bálint úgy véli, a magyarországi gyerekek alapvetően technikásabbak, kreatívabbak, viszont Ausztriában sokkal több a párharc és gyorsabb a játék.

„Amikor a fiamék még U11-es korosztályban átjártak Magyarországra edzőmeccsekre, például Sopronba, rendre sok gólos vereségeket szenvedtek a nagyon eredményorientált, technikásabb és abban a korban csapatként jobban mozgó magyar együttesekkel szemben. Mára ez viszont már megfordult, legutóbb éppen az Illés Akadémia Haladás U15-os csapata ellen játszottak és hat egyre győztek. Sok a csapatban a bevándorló hátterű gyerek – de a vezetők és az edzők között is többen vannak –, akik kitörési lehetőségként tekintenek a futballra. Ebben a korosztályban már nagyon sok párharcot vállalnak, és ebből is adódóan gyorsabb a játék, a mérkőzéseket az első perctől kezdve nagy iramban kezdik, és végig ez a harcos mentalitás jellemzi őket, sok futással. Mivel a gyerekek nagyon eltérő kultúrákból, nyelvi környezetből érkeznek, korán rákényszerülnek arra, hogy megtanulják a nyelvet, megtanuljanak beilleszkedni. Attól is fejlődik a focitudásuk, hogy megismernek különböző kultúrákat és játékstílusokat az edzésen és a pályán. Szakmailag pedig az akadémiák rendszeresen profilokat készítenek a gyerekekről, felmérik a jellemzőiket és tudatosan azokat a képességeiket erősítik, melyekben elmaradásuk van. A fiam jobblábas belső védőként például azért szerepel most a bal oldalon, hogy a gyengébbik lábát is fejlessze.”

Szekér Botondot az akadémiai csapatában csapatkapitánynak is megválasztották, az édesapa szerint ez magyarként Burgenlandban nagy elismerés, mint ahogy az is, hogy az osztrák és a magyar U15-ös korosztályos válogatottnál is járt már keretedzésen.

KITÖRÉSI LEHETŐSÉG – ÚT A FELNŐTTFUTBALLBA

„Az nem kérdés, ha választani kell, akkor a fiam a magyar csapatban szeretne játszani. Ugyanakkor ebben a korban minden lehetőséget érdemes megragadni a tapasztalatszerzésre. Itt például rendszeresen előfordul, hogy német klubok – mondjuk a Mönchengladbach, a Nürnberg – több éven keresztül meghívnak Ausztriából próbaedzésekre egyes játékosokat, és a megfigyelőik révén folyamatosan nyomon is követik a fejlődésüket, akár már tizenöt éves kortól. U15-től ugyanis az osztrák szövetségtől kikérhető az összes korosztályos bajnoki mérkőzés, mert minden rögzítve van, és azért kerül rendre annyi játékos Ausztriából német klubokhoz (csaknem negyven labdarúgó játszik most a német első osztályban, aki Ausztriából indult, de vannak az angol és a spanyol ligában is), mert már korosztályos szinten kialakulnak a szakmai kapcsolatok, a játékosok pedig igyekeznek minden lehetőséget megragadni, hogy felhívják magukra a figyelmet. Említhetem konkrét példaként a felmenők révén magyar származású, de magyarul már nem beszélő, hozzánk hasonlóan kismartoni Nemeth családot. Az ő fiuk, David a fent vázolt utat végigjárva a burgenlandi akadémiáról, majd az akkor még működő SV Mattersburgból került Mainzba, ebben az idényben, húszévesen már be is mutatkozott a német élvonalban, egyébként osztrák U21-es válogatott. De Szoboszlai Dominik és a Rapid Wien korosztályos csapatait U15-től végigjáró Szalai Attila példája is azt mutatja, az osztrák képzésből kikerülve jó eséllyel el lehet jutni magasabb szintet képviselő bajnokságokba is.”

Azt persze most még nehéz lenne megjósolni, hogy a 15. életévét idén betöltő Szekér Botond léphet-e hasonló útra, mint az említett játékosok, a következő két év vízválasztó lehet ebből a szempontból. Mindenesetre édesapja szerint az osztrák akadémiai rendszerben minden adott ahhoz, hogy a legtehetségesebb játékosok hamar eljussanak, akár európai topligákba is.

HA ÖNNEK IS VANNAK A LABDARÚGÁSSAL KAPCSOLATOS, KÜLFÖLDÖN SZERZETT TAPASZTALATAI, ELSŐSORBAN A HELYI UTÁNPÓTLÁSRENDSZERRŐL, AMATŐR FUTBALLRÓL, ÉS SZÍVESEN BESZÁMOLNA EZEKRŐL, VÁRJUK LEVELÉT AZ nsonline@nemzetisport.hu CÍMRE „KÜLFÖLDI TAPASZTALATOK” TÁRGYMEGJELÖLÉSSEL!