Molnár Rajmund célja egészségesen visszatérni a pályára
Nehéz időszak vár Molnár Rajmundra. A 23 éves támadó a nyáron szerződött az MTK Budapesttől a lengyel élvonalban szereplő Pogon Szczecinbe, könnyedén beilleszkedett, játéklehetőséget harcolt ki magának, ám december 2-án, a Widzew Lódz elleni vesztes Lengyel Kupa-nyolcaddöntőben súlyos sérülést szenvedett: jobb lábában elszakadt az elülső keresztszalag.
„A huszadik perc körül meg akartam tartani a labdát, amikor hátulról meglöktek – elevenítette fel a sérülés pillanatát Molnár Rajmund. – Ahogy előreestem, letapadt a térdem. Egy roppanást hallottam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, a földről felállva megnyomkodtam a térdemet és nem éreztem különösebb problémát. A félidőt végig a pályán töltöttem, és a szünet után is folytattam volna. Nyilván fájt kicsit, ám nem annyira, hogy cserét kérjek, a vezetőedző viszont úgy döntött, nem kockáztat, a második félidőt már a kispadról néztem. Ez volt a felelősségteljes döntés, főleg, mert a mérkőzés végére teljesen bedagadt a térdem. Két nappal később elvégezték az MR-vizsgálatot, csakhogy a vizesedés miatt nem mutatta ki, pontosan mekkora a baj. Az orvosok annyit tudtak megállapítani, hogy részlegesen elszakadt a szalag, ami önmagában nem igényelt volna a műtétet, de biztosra akartunk menni, ezért két héttel később újabb vizsgálat következett. Mindvégig rossz érzés volt bennem, mivel nem javult a sérülés, sejtettem, hogy hosszabb kihagyás vár rám.”
Az ismételt MR-vizsgálat már egyértelmű eredményt hozott.
„Kiderült, hogy kilencven százalékban elszakadt az elülső keresztszalagom, vagyis elkerülhetetlenné vált a műtét, és az operációra január tizedikén került sor. Noha felvetődött, hogy Belgiumban fekszem kés alá, végül Lengyelországban operált meg a saját orvosunk, aki az ilyen jellegű beavatkozásokra specializálódott. Szerencsére minden rendben ment, jól sikerült, más szalagcsoport nem sérült meg. A klubom mindenben segít, az elnök úrral sokat beszélgetek, bármikor számíthatok rá. Jó kezekben vagyok, olyan támogatást kapok a Pogon Szczecinnél, amit még sehol sem tapasztaltam. Ebből a szempontból szerencsés vagyok.”
A felépülésig azonban még hosszú út vár Molnár Rajmundra.
„Ilyen esetekben hat-nyolc hónapos kihagyásra lehet számítani, utána pedig attól függ a visszatérés, mikor érzem azt, hogy félelem nélkül tudok futballozni. Most ott tartok, hogy lassan elhagyom a mankót, néhány napja már anélkül sétáltam felügyelet mellett. A mindennapjaim a rehabilitációval telnek: jegelem, hűtöm, felpolcolom és nyújtom a lábamat, nem szabad, hogy behajlítva maradjon. A minap már egy kicsit guggoltam, a vádlimat is nyújtottam. Minden egyes lépés közelebb visz a felépüléshez.”
Molnárnak a sérülésig jól ment a futball Lengyelországban: tizenkét mérkőzésen három gólt szerzett, rendre a kezdő tizenegyben számítottak rá.
„Nagyon jól indult az itteni karrierem, folyamatosan megkaptam a játékperceket, helyzeteket alakítottam ki, kis szerencsével több gólt is szerezhettem volna. Az első hazai bajnoki mérkőzésem örök emlék marad, hiszen meglőttem a szezon gólját, de az is jó érzéssel tölt el, ha arra gondolok, a mérések alapján a negyedik leggyorsabb sprintre voltam képes a ligában. Teljesen más világ a lengyel bajnokság, mint a magyar, rengeteget fejlődtem néhány hónap alatt is a Szczecinnél, nem véletlenül voltam szinte végig kezdő, az edzőváltás után is biztos maradt a pozícióm. Vártam a téli felkészülést, mivel ez lett volna az első, amelyet a csapattal végzek, de az élet átírta a terveimet, most már az a célom, hogy a nyáron egészségesen, megerősödve térjek vissza.”
