„Nekem a Fradi volt a Barcelona” – de most már Csíkszeredában alkotna maradandót

– Amikor augusztusban Csíkszeredába igazolt, még gyengébben szerepelt a csapat a bajnokságban, most viszont már két hónapja veretlen az FK. Mi változott meg ezalatt?
– Idő kellett a csapatnak, hogy összeszokjunk – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Pászka Lóránd, aki nyolc bajnokin egy gólt szerzett és két gólpasszt adott már a Csíkszeredában. – Most sem működik még tökéletesen a gépezet, de a munka már kezd beérni.

– Sokat kellett gondolkodnia a Csíkszeredába szerződésen? Volt más ajánlata is a nyáron?
– Voltak más lehetőségeim is, de a Csíkszereda akart a legjobban szerződtetni engem. Nem gondolkodtam sokat a válaszon, az is döntő tényező volt, hogy így a családomhoz is közel kerültem.

– A védelem mindkét szélén és a középpályán is szerepelt már a csapatban, melyik a kedvenc posztja?
– Már a Ferencvárosban is voltam balhátvéd és jobbhátvéd, sőt középpályás is. Természetesen a középpályán többet találkozom a labdával, ott vagyok a legtöbbet játékban, de mondtam az edzőnknek, Ilyés Róbertnek is, hogy ott játszom, ahol szeretné, ahol a legnagyobb hasznára tudok lenni a csapatnak.

– A CFR ellen egy „panenkás” büntetőből egyenlített a 99. percben, nem érezte kockázatosnak ezt a megoldást?
– Nem volt eldöntve, hogy én fogom rúgni a tizenegyest, de amikor a VAR elkezdte vizsgálni az esetet, éppen nálam volt a labda, egy bedobásra készültem, és eldöntöttem, hogy ezt nem engedem át senkinek. Százszázalékig biztos voltam magamban, és abban is, hogy a kapus el fog ugrani valamelyik sarokra, ezért középre rúgva biztos voltam a sikerben. 

PÁSZKA EDDIGI EGYIK LEGJOBB MECCSE A CSÍKSZEREDÁBAN: GÓL ÉS GÓLPASSZ A CFR ELLEN

– Hol végezhet az FK a szezon végén a Superligában?
– Egy pillanatig sem szabad elfelejtenünk, hogy újoncok vagyunk az élvonalban. Ilyés Róbert is arra hívta fel a figyelmet a Hermannstadt elleni győzelmünk után, hogy hiába vagyunk már hét mérkőzés óta veretlenek, szerénynek kell maradnunk. A célunk még mindig csakis a bennmaradás kiharcolása lehet. 

– Meglepte valamivel a román bajnokság? 
– Magyarországi pályafutásom során is követtem a Superligát, elsősorban a Sepsi OSK miatt, ezért tudtam, hogy fizikailag erős csapatok szerepelnek. Sokkal inkább a játékvezetés lepett meg, nem is az, hogy székelyföldi, magyar csapatként nem nekünk fújnak, hanem a bírók arroganciája, kommunikációs stílusa. 

– Ha már a Sepsit említi, a Román Kupában október 28-án székely derbit rendeznek a Csíkszereda és a Sepsi között. Mennyire várja ezt a történelmi összecsapást?
– Még nem foglalkozunk vele, előtte ugyanis pénteken lesz egy nagyon kemény, kiélezett bajnoki mérkőzésünk a közvetlen riválisnak számító Petrolul ellen. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy a székelyföldi szurkolók mennyire várják már ezt a rangadót, ahogy azzal is, hogy a vezetőség számára a jó kupaszereplés is fontos. 

– Huszonkilenc évesen lett alapember egy élvonalbeli csapatban. Utólag könnyen okos az ember, de mit gondol, nem jöhetett volna ez előbb is, ha korábban távozik a Ferencvárostól? 
– Úgy gondolom, hogy egy akkora klubnál, mint a Ferencváros, amely egyszerre három sorozatban játszik, ritka az alapember, mert nagy a rotáció az edzők részéről. Amikor odakerültem a csapathoz, még csak ketten voltunk a posztunkon, akkor játszottam az Európa-ligában is, később hárman lettünk, sokkal nagyobb küzdelem volt a csapatba kerülésért. Nem bántam meg, hogy 2022-ben szerződést hosszabbítottam és maradtam az FTC-ben. 

– A válogatottságra nem lett volna nagyobb esélye, ha olyan klubnál szerepel, amelyiknél hétről hétre játszhat? 
– Ez találgatás. Persze, ha nemcsak huszonhat évesen mutatkozok be az NB I-ben, hanem húsz-huszonegy évesen, akkor jobbak lettek volna az esélyeim. Így sem voltam messze tőle, főleg, amikor az Európa-ligában is játszottam, de Marco Rossi is megmondta, hogy három-négy mérkőzéssel még nem lehet bekerülni a keretbe. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a román bajnokságból felhívjam magamra újra a figyelmet és bekerüljek a válogatottba, bár ilyenre mostanában nem volt példa. Persze arra sem gondoltam volna, hogy egyszer a kilencvenkilencedik percben, „panenkás” tizenegyesből fogok pontot menteni a csapatomnak.   

– Amikor gyerekként Kézdivásárhelyen elkezdett futballozni, melyik volt a hihetetlenebb álom: a Ferencvárosban játszani vagy egy székelyföldi élvonalbeli klubban?
– Mind a kettő óriási dolog, de változnak az idők, és várható volt, hogy itt Erdélyben is kialakul majd egy ilyen szintű futballkultúra. Amikor egy gyerek elkezd futballozni, persze arra vágyik, hogy egyszer majd mondjuk Barcelonában játszhasson, nekem a Ferencváros volt a Barcelona… 

– Erdélyből indulva, Szegeden és Soroksáron át nagyon rögös utat járt be, mire egyáltalán be tudott mutatkozni az NB I-ben. Mi a legfőbb tanulsága ennek az útnak, mit tudna üzenni a székelyföldi fiataloknak, és hogyan látja a saját jövőjét?
– Elsősorban azt tudnám üzenni, hogy higgyenek magukban, és dolgozzanak keményen, a munka mindig kifizetődik. Ami a jövőt illeti, egyelőre kizárólag rövid távú céljaim vannak, szeretnék folyamatosan játszani a csapatomban, és valami maradandót alkotni itt, Csíkszeredában. 

EMLÉKEZTETŐ
SUPERLIGA
ALAPSZAKASZ, 13. FORDULÓ
FC Hermannstadt–FK Csíkszereda 0–2 (0–1)
Nagyszeben, Városi Stadion, 2259 néző. Vezette: Vadana
Hermannstadt: Cabuz – Capusa (Stancu, 68.), Bejan, Selimovic – Antwi, Albu (Biceanu, 18.), Ivanov, Ciobotaru – Jair (Chitu, 55.) , Gjorgjevszki (Bus, 58.), Negut. Vezetőedző: Marius Maldarasanu
Csíkszereda: Pap – Bloj (Palmes, a szünetben), Celic, Hegedűs, Pászka – Veres, Bödő – Anderson Ceará (Dusinszki, 68.), Jebari (Novelli, 90+1.), Szalay (Gál Andrezly, 60.) – Eppel (Dolny, 68.). Vezetőedző: Ilyés Róbert
Gólszerző: Eppel (38.), Jebari (77.)