Légiósok: Szívesen játszanék a pályafutásom végéig az MLS-ben – Sallói Dániel

– Rúgott már utolsóként tizenegyespárbajban?
– A San José elleni volt az első – mondta a Nemzeti Sportnak Sallói Dániel, a Sporting Kansas City 27 éves, négyszeres válogatott támadója.

– Nem remegett meg a lába, magabiztosan lőtte a labdát a léc alá, kiejtve ezzel a riválist.
– Életem során ez volt az első tizenegyes, amelyik előtt nem izgultam, roppant magabiztos voltam. Amikor kiválasztottak, hogy enyém lesz az utolsó rúgás, nagyon örültem, hogy eldönthetem a párbajt. Tudtam, hova akarom lőni a labdát, éreztem, hogy betalálok.

˜– A bajnokság elején aligha fogadott volna bárki is arra, hogy ott lesznek a rájátszás nyolcaddöntőjében...
– Kicsit szürreális, ami velünk történik. Volt olyan pont, amikor nem tudtunk a rájátszásra gondolni, annyira messze voltunk tőle. Az első tíz fordulóban nem nyertünk meccset, aztán elkezdtek csorogni a pontok, és az alapszakasz végéhez közelítve azon kaptuk magunkat, el lehet kezdeni számolgatni.

– Mi jelenthette a fordulópontot?
– Tíz nyeretlen bajnokit követően a tulajdonosunknak támadt egy ötlete: menjünk le a farmjára csapatösszetartásra. Nem tudhattuk előre, lesz-e haszna, ám úgy voltunk vele, menjünk, érezzük jól magunkat, s meglátjuk, mi lesz. A helyszínen célba lőttünk, horgásztunk, játszottunk, majd grilleztünk. Kikapcsolódtunk, de a krónikához tartozik, hogy a tábortűz körül kibeszéltük az érzéseinket, mindenki elmondta, hogyan éli meg a nehéz időszakot, mi lehet a gond és a megoldás. Mivel úgy éreztük, annál rosszabb úgysem lehet a helyzetünk, mint amiben voltunk, kendőzetlen őszinteséggel osztottuk meg a gondolatainkat, mindenki kiöntötte a szívét. Hogy ennek a napnak a hozadéka, vagy sem, nem tudom, mindenesetre a programot követő első bajnokin nyertünk, s attól a fordulótól kezdve mi szereztük a legtöbb pontot a konferenciánkban.

– Izgalomból nem volt hiány, csak az alapszakasz utolsó fordulóját zárták rájátszást érő helyen. Feszült volt a hajrá?
– Igen, mert azon túl, hogy „hoznunk kellett” a meccseket, a közvetlen riválisaink eredményein is múlt, az alapszakasz jelenti-e nekünk a végállomást vagy sem. A Minnesota elleni utolsó, hazai bajnokin különös energiák dolgoztak bennünk. A társakkal egymás szemébe nézve azt éreztük, itt a lehetőség megmutatni a kínkeserves idény végén, mit tudunk. Nyomás nélkül, felszabadultan futballoztunk, három egyre nyertünk, s két gólpasszal vettem ki a részem a győzelemből.

– Az alapszakaszban harmincnégy bajnokin játszott, hét-hét gól, illetve gólpassz áll a neve mellett. Elégedett?
– Játszottam olyan idényt a Kansasben, amikor meccsenként három nagy helyzetem volt, s ha egyet értékesítettem, ragyogóan néztek ki a mutatóim, ám ez szenvedősebb évad, nehéz kiemelkedni – ehhez képest jól festenek a statisztikáim. Az idény végére elkaptam a fonalat, minden meccsen vannak jó megoldásaim, a támadójáték mellett a védekezésből is kiveszem a részem. Huszonhét évesen még mindig folyamatosan fejlődöm, ráéreztem, hogyan tudom leginkább segíteni a csapatomat, és miként tudom kihasználni az erősségeimet. A visszajelzések alapján csiszolódott a játékom, s örömteli, hogy immár az előkészítésben is jeleskedem, ám nem érem be ennyivel, folyamatosan fejlődni szeretnék.

– Ehhez megfelelő terep az MLS?
– Szeretném ebben a bajnokságban folytatni, sőt szívesen játszanék a pályafutásom végéig az MLS-ben. Kétezertizenhét óta élek az Egyesült Államokban, hatalmas fejlődésen ment át azóta a liga. A Kansas Citynél mindig is szerették a labdarúgást, ráadásul Kansas olyan város, ahol felismernek, a klub megbecsült tagjának érezhetem magam. A szurkolók rendre megtöltik a stadionunkat, de az egész országban rohamtempóban nő a sportág népszerűsége. Látva, hogy a fiatalok mennyire szeretik a játékot, szépek a kilátások az itteni futballban.

– A napokban Varga Barnabás és Sallai Roland is megsérült, hiányposzt lett a támadóké a válogatottban. Gondol rá, hogy a teljesítménye novemberben meghívót érhet?
– Csak arra összpontosítok, hogy jól szerepeljünk a Kansasszel. Rendkívül örülök a válogatott sikereinek, szurkolok a srácoknak, a sérülteknek pedig mihamarabbi felépülést kívánok! Mindig megtiszteltetés, ha hívnak, örülök, ha ott lehetek, és természetesen szívesen megyek, ha számítanak rám.

– Az MLS rájátszásában meddig juthat a Kansas?
– Jó kérdés... Bármi megtörténhet, talán az előnyünkre válhat, hogy az esélytelenek nyugalmával mehetünk bele a párharcokba. Nyomás nélkül, ugyanakkor tettre készen játszhatunk, hiszen úgymond nem kellene itt lennünk, senki sem kalkulált velünk. Élet-halál meccsek következnek, három mérkőzés dönt a továbbjutásról – az első párharcot a konferenciagyőztes St. Louis ellen vívjuk. Izgalmas időszakot élünk át, imádom a rájátszást, úgyhogy remélem, minél tovább jutunk!