Légiósok: Most az a fontos, hogy légiós maradjak – Eppel

– Továbbra sincs döntés…
– Hihetetlen, de a klubok újra elhalasztották az idény lezárását jóváhagyó szavazást, vagyis továbbra sem biztos, hogy befejezettnek nyilvánítható-e a belga élvonalbeli bajnokság – mondta lapunknak Eppel Márton, a Cercle Bruges 28 esztendős, nyolcszoros válogatott csatára. – A párommal kint maradtunk Belgiumban, bíztunk benne, hogy lesz döntés. Nos, a belga kormány július harmincegyedikéig meghosszabbította a sportesemények felfüggesztését, úgyhogy azt hiszem, az lesz a legjobb megoldás, ha hazautazunk Magyarországra. Ez esetben két hétre karanténba kell vonulnunk, de vállaljuk, nem látjuk értelmét kinn maradni.

– A klubnál szóltak a játékosoknak, hogy lehetőleg maradjanak Belgiumban?
– Nem, a futballistákra bízták a döntést. Március hetedikén játszottuk az utolsó bajnokinkat, majd rá egy hétre jött volna a következő meccs, de már pénteken jelezték, vége a bajnokságnak a koronavírus miatt – Belgiumban jelentették be először Európában, hogy befejeződött az idény. A csapattársaim közül van, aki hazament, más maradt Bruges-ben. Mivel a város repterét lezárták, el kell mennünk Hollandiába, Eindhovenbe, onnan van járat Budapestre. A két város között nincs nagy távolság, autóval két óra, ellenben kocsival nem szeretnénk Pestre menni – pihenő nélkül is tizennégy és fél óra, hosszú lenne.

– Milyen állapotban érzi magát?
– Bernd Storck vezetőedzőtől kaptunk egyéni edzésprogramot, könnyűnek semmiképp sem mondanám. Emellett pluszmunkát végzek, szeretném tökéletes erőállapotban tartani magam. A labdát azonban semmi sem helyettesítheti, hiányzik az öltöző, a miliő, a gólszerzés öröme, a meccsek ritmusa. A lakásban rugdosom a labdát a falhoz, dekázgatok, de az nem nyújt akkora élményt, mint egy bajnoki. Várom, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba.

– Melyik csapat mezében léphet újra pályára?
– Jó kérdés… Úgy érzem, a belga bajnokság nem folytatódik, a szerződésem június harmincadikán lejár, s mivel a Cercle Bruges vezetői nem kerestek meg, hogy hosszabbítsuk meg, szinte biztosan távozom. Amikor tavaly elbúcsúztam a kazah Kajrat Almatitól, mindenképpen Nyugat-Európába szerettem volna kerülni, ez az álmom valóra is vált. Most az a fontos, hogy légiós maradjak. Nyitott vagyok bármire, de egyelőre nem szeretnék hazatérni. Fontos, hogy milyen erősségű csapat keres meg, milyen anyagi lehetőségekkel, és az is lényeges, milyen városba kerülök – Almati például lenyűgözött. A feltételek összképe alapján döntök majd, hová írok alá.

– Januárban szerződött Belgiumba – elégedetten távozhat?
– Összességében pozitívan értékelem ezt az időszakot. Kilenc pontra álltunk a bennmaradástól, de remek sorozatot produkáltunk – négy bajnokit is megnyertünk egymás után –, s végül csak első osztályú maradt a klub. Összesen nyolc bajnokin játszhattam, szereztem egy gólt, és adtam két gólpasszt, ami nem olyan rossz mérleg, főleg úgy, hogy a belga lehetőség előtt két hónapig csapat nélkül edzettem. Hamar beilleszkedtem, de azért ráment két-három hetem, hogy tökéletes állapotba kerüljek. Boldoggá tesz, hogy sikerült bizonyítani idekint, az viszont bánt, hogy a válogatott mérkőzések elmaradtak.

– Helyette viszont több ideje jutott az orosz nyelv elsajátítására.
– Igen, a párommal a kazah légióskodás óta tanuljuk az oroszt, heti két-három alkalommal a kinti tanárunkkal tartjuk a kapcsolatot, órákat veszünk tőle. Úgy érzem, jól haladunk, folyékonyan beszélek, így tervbe vettük, hogy letesszük a középfokú nyelvvizsgát is. Egyelőre az a legfontosabb, hogy találjak magamnak új csapatot – remélem, júniusig sikerül.