Winnetou után – Sinkovics Gábor jegyzete

Amikor 1979 októberében az Egyesült Államok labdarúgó-válogatottja 2–0-ra győzött Budapesten a magyarok ellen, a Népstadion ötezer(!) nézője nem hitt a szemének. Pelé akkor már otthagyta a New York Cosmost és az amerikai futballistákról Európában és hazánkban is azt gondolták, unatkozó cowboyok, hamburgersütők és rágógumigyártó szakmunkások művelik a sportágat. Nem csoda, hogy a stadion közönsége is azt várta, hogy a vendégeknél majd pályára lép Old Shatterhand és Winnetou is. Csalódniuk kellett. Az Egyesült Államok lelkes amatőrjei 2–0-ra győztek, és a vereség a Tatabánya veterán védőjének, Szabó Györgynek fájt a leginkább, aki harminchat(!) esztendősen szerepelt először és utoljára címeres mezben.

Fájó, figyelmeztető vereség volt az.

A közvélemény viszonylag gyorsan túllépett rajta, az amerikai futball itthon lekerült a napirendről, a kutyát sem érdekelte, mondván, a gömbölyű bőrlabda ott sohasem lesz népszerűbb a tojásfocinál. Aztán az 1994-es világbajnokság minden várakozást felülmúlt, telt ház előtt játszott mérkőzések, a felfokozott hangulat jelezte, hogy az európai futball is tért hódított az Államokban, s attól kezdve megannyi klasszis próbált szerencsét a tengerentúlon.

Mi, magyarok – néhány próbálkozót leszámítva – valahogy kimaradtunk ebből.

Egészen mostanáig.

Nikolics Nemanja gondoskodott, gondoskodik róla, hogy Magyarország is felkerüljön az amerikai futball térképére. A válogatott csatárunk csúcsformában játszik hétről hétre, legutóbb adott egy gólpasszt és bevágott egy gólt tizenegyesből, majd akcióból a tavalyi bajnok Seattle Sounders ellen. Tíz találkozón már nyolc találatnál jár, s ha a népszerűsége nem is vetekszik Brad Pittével, már sztárként kezelik. Remek érzés olvasni, hallani a róla szóló híreket, például azt, hogy kedvese Chicagóban azon (is) gondolkodhat, hogy magyaros paprikás csirkével, vagy a szerb klasszikus csevapcsicsával vendégelje meg csapattársát, Bastian Schweinsteiger és teniszező szerelmét, Ana Ivanovicsot.

A Chicago Fire ugyanúgy gyűjti a skalpokat, mint annak idején Winnetou, s Nikolics Nemanja igazi lesipuskás a csapatban. A neve immár bizonyos, hogy nem a nagy indiánkönyvben, hanem az amerikai futball sikeres történeteket megörökítő lapjain szerepel majd.