Bécsi út – Malonyai Péter jegyzete

Újabb könyv jelent meg Guttmann Béláról, az Istenben megboldogult Fehér Miklósnak szobra van Lisszabonban, csupán két aktuális – szombaton: portugál–magyar – bizonyíték arra, hogy a határainkon túl jobban megbecsülik a magyar futball(istáka)t, mint idehaza. Azaz nem is jobban, hiszen az ilyesmi mérhetetlen, hanem szívből.

Maradva Portugáliánál, volt más is akkora edző, mint Guttmann, Fehér Miklósnál is akadtak nagyobb sztárok, ám mindketten kivívták az örökre szóló tiszteletet. Mert ott a futballt, a játékot szeretik tiszta szívből. Aki pedig hozzátesz ahhoz, hogy a labda nimbusza egyre nagyobb legyen, öröklődjön apáról fiúra, megérdemli a különleges tiszteletet.

Hiszik, nem hiszik a legjobb marketing, ha jó a futball. Sokra becsülöm a programokat, nincs az a komoly(nak látszó) elhatározás, amelyik ne dobogtatná meg a szívemet (valamennyire), ám az az igazi, ha nem az irodák számítógépes, okostelefonos, menedzseres, asszisztenses homályában születik meg az új, hanem a pályán. Aligha véletlen, hogy valódi vagy kinevezett futballsztárjaink produkciójára leginkább akkor kapja fel a fejét a világ, ha ott teszik le a garast, ahol virul a játék. És az sem véletlen, hogy a ma legtöbbre hivatott edzőink attól hitelesek, hogy a Bécsi út túlsó végén járták, járják végig a szamárlétrát. Jut eszembe hirtelen Dárdai Pál, Petry Zsolt, Lőw Zsolt és a most éppen hazatérő Bódog Tamás neve, de a válogatottnál a Dárdai-érában joggal megbecsült Szabics Imre szakértelméről is hallani – elismerően. Hogy a többség a német iskolán pallérozódott, aligha véletlen, lásd még világbajnoki végeredmény 2014.

Importálhatunk mi akárhány hozzáértőt, abban nem segíthetnek, hogy megbecsüljük az értékeinket. A szakmát elhozzák hozzánk, talán még át is tudják adni, lehetünk általuk eredményesebbek, ám az nem az ő dolguk, hogy a futball becsülete, presztízse legalább megközelítse a náluk megszokottat.

A Guttmann Béláról szóló könyvek nem nálunk voltak, úgymond, benne a levegőben. Fehér Miklós édesapja örülne, ha csak feleannyira ápolnák fia emlékét itthon, mint a távoli Portugáliában.

Nem minden a tolódás meg a felpassz.