„Az álláspontok közelednek egymáshoz... – utalt Nikolics Nemanja a chicagóiak hetek óta nyilvánosságra kerülő megkeresésére, amely azóta is gyakran visszatérő témát szolgáltat az amerikai, még inkább a lengyel és persze a magyar sportsajtónak. – Ha Amerikába megyek, jön velem a család is. Abban az esetben viszont, ha mégis Kínában kötök ki, a feleségem és a gyerekek maradnának Varsóban. Jó helyük lenne itt. Megszoktuk, megszerettük a várost, Tijana imádja az iskoláját, Marko pedig az óvodáját. Kína más világ, az ott megforduló játékosok közül bárkivel is beszéltem, azt mondta, egyedül még el lehet boldogulni, de családdal, főleg kisgyerekekkel nehéz. Örülnék, ha az ünnepekig eldőlne, hol folytatom, ugyanakkor nem akarok elhamarkodott döntést hozni. December utolsó napján töltöm be a huszonkilencet, sok mindent mérlegelnem kell. Nem titkolom, eddig a szakmai szempontok előbbre valók voltak, de most már az anyagiak is számítanak. Mindazonáltal nem aggódom, mert attól a naptól fogva, hogy tizennyolc esztendősen Zentáról Barcsra szerződtem, rendre jól döntöttem.”
A támadóért már tavaly ilyenkor is sorban álltak a kérők, a nyárról nem is beszélve. Végül egyik átigazolási időszakban sem váltott.
„Az előző télen semmi pénzért nem mentem volna el, pedig Kínából olyan ajánlatot kaptam, amit ha elfogadok, a dédunokáim jövőjét is megalapozhattam volna... De, amit elkezdtem, mindenáron be akartam fejezni. Nyáron már nagyobb esély kínálkozott a távozásra, akadtak is érdeklődök szép számmal, mi több, a Hull City már a Legiával is megállapodott, csak velem nem jutott egyezségre. Bármennyire is megtiszteltetésnek tekintettem ugyanis, hogy élvonalbeli angol csapat hívott, nem voltam meggyőződve arról, hogy a Hull a legjobb választás számomra. Nem attól tartottam, hogy nem állom meg a helyem a Premier League-ben, hanem attól, hogy újoncként a Hull jobbára csak védekezésre kényszerül majd. Félre ne értsen, ha a csapatérdek úgy kívánja, besegítek a védekezésben, de én akkor vagyok igazán hasznos, ha a csapatom a támadójátékot favorizálja. A gyanúm beigazolódott, a City kieső helyen áll, aminek az egyik oka a kevés rúgott gól. S akkor még nem szóltam arról, hogy a tulajdonosváltás körüli mizéria miatt a nyáron nem kis káosz volt a Hullnál, ami szintén a maradás felé billentette a mérleg nyelvét. Csak azért, hogy eldicsekedhessek azzal, hogy egy angol klub futballistája vagyok, nem akartam belevágni a bizonytalanba. Varsóban kerestem új kihívást, és meg is találtam: a BL-szereplés lebegett a szemem előtt. Rettentően sajnáltam volna, ha ebből kimaradok.”
Nikolics vasárnap a Górnik Leczna elleni bajnokin viselheti utoljára a Legia szerelését.
„Rengeteget kaptam a Legiától, de úgy érzem, cserében sokat is adtam, tiszta lelkiismerettel távozhatom. Ezen a héten igyekeztem arra koncentrálni, hogy a Górnik ellen hideg fejjel lépjek pályára, mégis szívszorító volt belegondolni abba, hogy pályafutásom egyik legcsodálatosabb fejezete vélhetően lezárul. S hogy nehéz percekre számítok-e? Életem legnehezebb percei lesznek...”
NIKOLICS NEMANJA A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN BESZÉL MÉG A VARSÓBAN TÖLTÖTT MÁSFÉL ÉV EMLÉKEIRŐL, SZAKMAI ÉS SZEMÉLYES TAPASZTALATAIRÓL, VALAMINT ÉRTÉKELI A VELE VARSÓBAN DOLGOZÓ NÉGY VEZETŐEDZŐT.
Élete az amerikai-magyar foci – Gyékényesi János Pál
