– Milyen az idő arrafelé?
– Piszok meleg van, séta közben is megizzad az ember – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Sallai Roland. – De majd megszokom valahogy ezt is.
– És még mit kell megszoknia? A keményebb, kimerítőbb edzésmunkát?
– Tévhit, hogy óriási a különbség a Magyarországon és a külföldön végzett edzésmunka között. Itt, Palermóban sem futunk sokkal többet, mint otthon, mégis más – a hozzáállás miatt.
– Súlyos szavak, pedig még csak most került ki, alig néhány edzés van a háta mögött…
– Ha jól számolom, hét edzésen vagyok túl, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy megállapítsam: itt mindenki száz százalékot nyújt az edzéseken is. Itt mindenki megszakad a legegyszerűbb gyakorlat közben is, mindenki bizonyítani akar, még a nyújtógyakorlatoknál is. A húszas keretből tizennyolcan, de inkább tizenkilencen a tréningeken is megdöglenek azért, hogy a csapatba kerüljenek, a maradék egy-két játékos így kénytelen felvenni a ritmust és beállni a sorba.
– Eközben itthon…
– Eközben odahaza az arány éppen fordított, ketten húzzák az igát, tizennyolcan lassítanák a tempót.
– Elkeserítő, amiket mond.
– Az. Hogy miért alakult így, azt nem nekem kell megfejtenem, ha mindenesetre egy labdarúgó gyerekkorban nem szokja meg, hogy nincs értelme lazsálni, sumákolni az edző háta mögött, valószínűleg később sem változik meg. Itt, Palermóban senkit sem kell noszogatni, hogy fusson, a keret valamennyi tagja tisztában van vele, csak akkor futballozik és keres sok pénzt, ha játéklehetőséghez jut, ha bizonyíthat.
– Ahogy érzékelem, néhány nap leforgása alatt felnőtté vált.
– Á, dehogy! Csak szeretem a futballt, és szeretnék minél jobb játékos lenni. Ezért is szerződtem külföldre.
