Légiósok: Válogatottnak lenni jó, most különösen - Stieber

„Az utóbbi két mérkőzésen a keretbe sem kerültem. Elkeserít, hogy eddig gólt és gólpasszt sem tudok felmutatni, ám azon dolgozom, hogy ez minél hamarabb megváltozzon. Mondjuk a hétvégén. A Mainzot fogadjuk, jót tenne a lelkemnek, ha a győzelmünk egy Stieber-góllal párosulna” – nyilatkozta Stieber Zoltán a Nemzeti Sportnak.Stieber Zoltán a Nemzeti Sportnak.

„A lapok azt írták, a brémaiak elleni meccset azért kellett kihagynom, mert előtte másfél hétig a válogatottal voltam, de őszintén szólva meglepődtem, hogy kimaradtam. Miután azt a meccset kettő-nullára megnyertük, az edzőnek nem volt oka változtatni. Létezik ugyebár az íratlan szabály, amely szerint győztes csapaton ne változtass – úgy tűnik, ez már úgy is igaz, hogy győztes kereten ne változtass… Augsburgban ugyanakkor vereséget szenvedtünk, így reménykedem abban, hogy ezúttal lesz változás. De nem csupán bizakodom, az edzéseken mindent megteszek annak érdekében, hogy legyen.”

Arra kevesen számítottak a szezon előtt, hogy a Hamburg megelőzi majd a Borussia Dortmundot a tabellán, a HSV-nél érthetően mégsincs hurráhangulat a 17. hely miatt.

„Arra azért senki sem számított, hogy megismétlődhet, ami az előző szezonban történt. Velem az élen mindenki abban bízott, hogy ebben az idényben nem fenyegeti a kiesés veszélye a HSV-t. Egyelőre csalódnunk kellett, de hiszem, hogy lesz ez még jobb is. S lehet is, ám ennek érdekében néhány meccset meg kellene nyernünk. A sorsunk mindenesetre a kezünkben van, a téli szünetig a Mainzcal, a Freiburggal és a Stuttgarttal is összecsapunk – ezek azok az együttesek, amelyek ellen kötelesek vagyunk pontokat szerezni. Ha az esztendő végére elkerülünk a kieső helyről, és ehhez én is hozzá tudok tenni, akkor ha nem is maximálisan, de elégedett leszek.”

Stieber Zoltánnak azonban így is van miből táplálkoznia, a nemzeti csapatnál töltött napok munícióval töltötték fel.

„Nem is tudom, hol kezdjem… Talán az a legjobb, ha időrendi sorrendben haladok. A bukaresti meccsünk óriási élményt jelentett, a döntetlen már-már győzelemmel ért fel. Jó volt ott lenni! Még úgy is, hogy nekem nem ment jól a játék, a kapitány le is cserélt a szünetben. Feröer és Finnország ellen nem játszottam, Oroszország ellen viszont megint egy félidő jutott nekem. Ha azt veszem, hogy a négyből két mérkőzésen szerepeltem, nem lehetek boldogtalan, ám ebben az esetben az én sorsomnál jóval fontosabb a válogatotté. Márpedig válogatottnak lenni mindig jó, most különösen. Dárdai Pál rövid idő alatt remek közösséget épített, ráadásul azok után, hogy hét pontot gyűjtöttünk, optimistán várjuk a tavaszt. Remélem, minden téren lesz folytatás.”