„A világbajnokságon a csoportmeccsek alatt mérkőzésenként átlag tíz percet hosszabbítottak – kezdte elemzését Szabó Zsolt. – Mondhatjuk rá, hogy hú de sok, ehhez nem szoktunk hozzá, de a négy évvel ezelőtti vb-n is átlag hat és fél perccet adtak hozzá a játékidőhöz. Azért ez nem annyira drasztikus, pláne, ha hozzávesszük, hogy Oroszországban meccsenként a két csapat összesen hatot cserélhetett, míg most Katarban már tízet. Megnőtt a játékmegszakítások ideje. A szurkoló azért megy ki a stadionba, hogy futballt lásson, és nem azért hogy hat-hét percig azt nézze, hogy a játékos hogyan fényezi a labdát bedobásnál. Hasonló a helyzet a kirúgásoknál is, amikor a kapus igazgatja a labdát. A játékvezetők egyértelmű instrukciót kaptak, hogy ezeket az elfecsérelt időket szigorúan be kell számítani.”
„Egészen biztos vagyok benne, hogy hasonlóan hosszú ráadások lesznek a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is. Biztos vagyok abban is, hogy a katari világbajnokság tapasztalatait átültetik az európai mérkőzésekre is, és úgy vélem, ezután a nemzeti bajnokságoknak is követniük kell a trendet.”
„Azért is kell igazodnia ehhez a magyar bajnokságnak is, mert a Ferencváros érdekelt tavasszal az Európa-liga nyolcaddöntőjében. Így felkészülhetnek rá, hogy nemcsak négy-öt percet hosszabbítanak egy meccsen, hanem adott esetben nyolc-kilenc-tíz perc ráadás is lesz, és bizony bírni kell a gyűrődést.”
Árulás helyett – Ballai Attila publicisztikája
