NB I: „Minden magyar csapatnak gondot okozott volna”

MTK BUDAPEST–KISVÁRDA 1–1

– Elégedett a döntetlennel?
– Sajnos korán kellett változtatnunk, és úgy tűnik, Szrdjan Dimitrov sérülése súlyos – reagált Michael Boris, az MTK vezetőedzője. – A Kisvárda erős, szervezett csapat, ezért igyekeztünk megakadályozni, hogy a középpályán fölénybe kerüljön, többnyire sikerült is. Az első félidőben vezetést szereztünk, ekkor több helyzetünk volt, igaz, a fordulás után már kevesebbet veszélyeztettünk. Nem vagyok elégedetlen a döntetlennel, jobb érzés így egy pontot szerezni, mint az utolsó percekben kapott góllal veszíteni, ahogy a Budafok elleni hazai bajnokin történt.

– Mi hiányzott csapata játékából?
– Többnyire az utolsó passzok és a pontos befejezések. Nem számítottam rá, hogy végig a kapujához szögezzük a Kisvárdát, de megvoltak a lehetőségeink. Az utolsó percekben is megnyerhettük volna a meccset, ám részletesebb elemzésbe csak akkor mennék bele, ha már visszanéztem a találkozót.

– Az elején elég sokat magyarázott játékosainak: mivel volt elégedetlen?
– Próbáltuk letámadni az ellenfelet és megakadályozni, hogy zavartalanul építse fel támadásait. Ehhez a középpályán agresszívan kell futballozni, ám néhány játékosom rosszul helyezkedett, és nem azt az embert vette fel, akit kellett volna. Emiatt beszéltem hozzájuk a szokásosnál többet.

– Csalódott?
– Két pontot a fővárosban hagytunk. Szinte az egész mérkőzésen irányítottunk, a helyzeteink száma alapján már az első félidőben eldönthettük volna a mérkőzést – felelte Supka Attila, a Kisvárda vezetőedzője. – A védekezésünk végig stabil volt, az MTK nem tudott ziccerbe kerülni, ezért a szünetben azt kértem a játékosaimtól, ne engedjék, hogy a hazaiak rövid passzos játékkal megbontsák a védelmünket. Az egyenlítést követően a hajrában megvolt a lehetőségünk a három pont megszerzésére, ám sajnos a játékosom rossz döntést hozott.

– Claudiu Bumba helyzetére gondol?
– Igen. A hosszú saroknál Kovácsréti Márk és Horváth Zoltán is várta a labdát, és miután elfektette a kapust, biztos voltam benne, hogy középre passzol, és akkor megnyerjük a meccset. Inkább úgy döntött, hogy egyedül fejezi be az akciót, de ezen már nem tudunk változtatni. Láttuk, hogy az MTK milyen taktikával futballozott legutóbb a Puskás Akadémia ellen, arra számítottunk, hogy nem változtat rajta, mi pedig kihasználjuk a három belső védős felállás gyenge pontjait.

– Visszanézte a tizenegyes előtti szituációt?
– Igen. Szerintem „erős” ítélet volt a játékvezetőtől, de ennél többet nem szeretnék mondani.

PAKS–BUDAPEST HONVÉD 0–0

– Hogyan értékeli a mérkőzést?
– Minden magyar csapatnak jelentős gondot okozott volna feltörni ezt a kispesti védelmet – nekünk sem sikerült – mondta Bognár György, a Paksi FC vezetőedzője. – Pedig próbálkoztunk szinte végig az egész mérkőzésen, de minőségileg jobb játék kellett volna ahhoz, hogy többször odakerüljünk a kapu elé.

– Mennyire volt zavaró a Honvéd felállása, hiszen nem lehetett tudni, ki léphet pályára és ki nem. Hogyan lehetett így felkészülni?
– Azt gondolom, nem sokat befolyásoltak a hiányzók, talán csak Gazdag Dániel olyan játékos, akit nagyon nehéz pótolni, a többi hiányzó helyén játszó mind helytállt, Baráth Botond a védelem vezére volt. Azért mi már tudtuk, hogy ki nem lesz ott a pályán, és fel tudtunk készülni.

– Elégedett az egy ponttal?
– Ha van végeredmény, amelyet nagyon nem szeretek, ez az. Mégis azt mondhatom, hogy az egy ponttal azért vagyok elégedett, mert nem érdemeltünk többet – de a Honvéd sem. A mérkőzés képe alapján igazságosnak gondolom a döntetlent. Az elején nekünk volt egy nagy helyzetünk, a végén a kispestieknek. A győzelemhez több futball kellett volna, talán két olyan, a védelem mögé bejátszott labdánk volt, amelyből veszélyesebb lehetőséget kellett volna kidolgoznunk. Ez pedig kevés volt a sikerhez.

– Szokatlan szerepkörben, megbízott edzőként állt a kispad előtt – milyen volt?
– Intenzívebb, mint gondoltam – kezdte Vezér Ádám, a Bp. Honvéd megbízott edzője. – Noha csak én képviseltem a stábot, telefonos kapcsolatban voltam Bódog Tamással, a szünetben sportigazgatónk, Urbányi István is megosztotta a csapattal a tapasztalatait, vagyis ugyanúgy együtt dolgoztunk, mint mindig. Annak örülök, hogy nem kaptunk gólt, ez a markáns csapatmunkánk érdeme, amit nem volt könnyű elérni, mert időnként nyomás alá helyezett bennünket a Paks, jöttek a beadások, a szögletek, rengeteg fejpárbajt kellett megvívnunk.

– A végén megnyerhették volna a mérkőzést – főleg ennek tudatában van hiányérzete?
– Nem vagyok elégedetlen, és nem vagyok telhetetlen sem. A meccs után már beszéltünk a vezetőedzővel, aki gratulált a csapatnak, ő úgy fogalmazott, volt karaktere a társaságnak – ezt én is így láttam a kispadról. A végén Eppel Márton és Ivan Lovric is megnyerhette volna nekünk a mérkőzést, de nem szabad, hogy hiányérzetünk legyen.

– Mi az, ami jobban működött, mint korábban?
– A korábbi meccseken ugyanúgy mindent megtettek a játékosok a győzelemért, mint most, de szinte mindig elkövettünk egy-egy durva hibát, amely sokszor a vesztünket okozta. Most nem volt ilyen.

A Ferencváros–Újpest derbi nyilatkozatait itt tekintheti meg!