NB I: Ha a foci pontozásos sportág lenne... – Feczkó

PUSKÁS AKADÉMIA–PAKSI FC 4–2

– Ha nyer a csapat, minden rendben van. Vagy látott azért problémát is?
– Az eredménynek örülök – kezdte Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője. – A Paks ellentámadásra épített, nálunk egy ideig gond volt a középpályán a gyorsasággal. Fontos volt, hogy miután egy hibát követően hátrányba kerültünk, gyorsan egyenlítettünk.

– Egyik vendéggólnál sem volt olyan érzése, hogy esetleg baj lehet?
– Őszintén? Nem. Már a meccs előtt, az öltözőben, sőt, az utolsó edzésen is éreztem, hogy a srácok nagyon várják a meccset, igaz, az emberben ilyenkor van félelem, nehogy a nagy akarás rosszul süljön el. Van még miben előrelépni, egy ilyen meccsen öt-hat gólt is lehet szerezni.

– Mennyire foglalkoztatja, hogy már hat meccsből áll a veretlenségi sorozatuk?
– Ezt egyáltalán nem figyelem. Sokkal inkább a hibák vannak ott a fejemben, hogy mit kell kijavítani.

– Nem úgy kezdődött, hogy ez lesz a vége...
– Volt egy elképzelésünk, és jól is indult a találkozó, hiszen megszereztük a vezetést, ezt követően azonban gólokat ajándékoztunk az ellenfélnek – sajnálkozott Tomiszlav Szivics, a Paksi FC vezetőedzője. – A második játékrész megint úgy kezdődött, hogy ajándékot adtunk, de abból is felálltunk. A hazaiak negyedik gólját inkább nem kommentálnám...

– Mi is úgy láttuk, sorra ajándékozzák a gólokat az ellenfélnek – nagy luxus ez...
– Nagyon nehéz elviselni, hétről hétre ez van. Erről egyértelmű, hogy beszélni kell házon belül, de már kezd unalmas lenni, hogy ez a téma.

– Mi volt az oka annak, hogy egyik góljuk után sem tudtak élni a lélektani előnnyel?
– Máskor is előfordult már, hogy megszereztük a vezetést, aztán öt perc alatt összehoztunk az ellenfelünknek egy gólt. Pedig, ha idegenben előnybe kerülsz, élned kell a lélektani előnnyel.

DEBRECENI VSC–DIÓSGYŐRI VTK 2–1

– Nagy kő esett le a szívéről?
– Nagyon nehéz találkozó után vagyunk, rendkívül feszültek voltunk, ahogyan a játékosokat, engem is nagyon megviselt az egymás utáni négy vesztes meccs – válaszolta Herczeg András, a DVSC vezetőedzője. – Óriási akarattal, elszántsággal játszott a csapat, sikerült hamar megszereznünk a vezetést. A DVTK idővel többet támadott, de nálunk mindenki elővette a rejtett tartalékait. Győzelmünk értékét növeli, hogy nehéz helyzetben voltunk, és jól játszó Diósgyőrt győztük le.

– A kiállítás után megelégedett volna a döntetlennel is?
– Nem volt időnk ilyesmin gondolkodni, azon voltunk, hogyan szervezzük át a csapatot gyorsan. Már hívtuk is Csősz Richárdot a kispadhoz, de aztán nem volt szükség a gyors cserére, mert nem esett pánikba a csapat. Így már csak akkor cseréltük be, amikor a fáradtság miatt frissítenünk kellett a játékunkon.

– Nagy Sándor remek védései nagyon kellettek a győzelemhez.
– Nem szoktam kitérni külön egy-egy játékosra, de Nagy Sándor valóban nagyszerűen védett, együtt élt a meccsel, sokat köszönhetünk neki. Az egész csapatra büszke vagyok, mert a fiúk megértették ennek a mérkőzésnek a tétjét.

– Jól futballoztak, de pont nélkül maradtak.
– Először is azt szeretném mondani, hogy ilyen hangulatban öröm futballozni – mondta Feczkó Tamás, a DVTK vezetőedzője. – Az első félidőben több góllal kellett volna vezetnünk, Nagy Sándor több bravúrt is bemutatott. Sok helyzetünk volt, működött az a játék, amit elképzeltünk, de nem értékesítettük a helyzeteinket. Úgy tűnik, a sors angyalának udvarolnunk kell kicsit, mert nem akarja megfogni a kezünket. Ha a foci pontozásos sportág lenne, más eredmény született volna, de meg kell tanulnunk kihasználni a helyzeteinket.

– A góljuk begyakorolt figura volt?
– Van hasonló figuránk, de nem azt vettük most elő. Ez a gól Márkvárt Dávidot dicséri, az ő leleményessége kellett hozzá. A szünetben megbeszéltük, hogy a második félidőben az első szögletünket így végezzük el, el is sütöttük, és szerencsére sikerült.

– Az eddigi négy diósgyőri bajnokija közül most játszottak a legjobban?
– Magasan most! Örömteli, hogy ilyen teljesítményt tudunk nyújtani, hogy hétről hétre tudunk fejlődni, ez a helyzetek kialakításában is megmutatkozik. Védekezésben és támadásban is jók voltunk, csak a helyzetkihasználásban nem.

KAPOSVÁR–KISVÁRDA 0–2

– A második gól előtt sípszót hallottak?
– Az egész stadion hallotta, a másik oldali lelátón is többen mondták, hogy a játékvezető a sípjába fújt – felelte Disztl László, a Kaposvári Rákóczi vezetőedzője. – Néhány labdarúgónk megállt, sőt, talán a kisvárdaiak is. A játékvezető utána odajött a kispadhoz, és állította, hogy nem fújt bele.

– Egyetértünk abban, hogy a Rákóczinak ezeket a hazai mérkőzéseket kellene megnyernie a bentmaradáshoz?
– Nem biztos. Lehet, hogy idegenben jobb játszani. Van annyi erőnk, hogy idegenben is pontokat szerezzünk, bármelyik mérkőzést meg tudjuk nyerni. A tartásunk mindig megvolt.

– A hajrában igyekeztek kockáztatni – hiába.
– Nem kezdtünk eléggé „élesen”, nem összpontosítottunk megfelelően, sok párharcot vesztettünk el, és távoli lövésből gólt kaptunk. A második félidőben jól küzdöttünk, csakhogy, ahogy mondtam, a játékvezetőktől nem kapjuk meg a kellő tiszteletet, odafigyelést. Olyan csapat vagyunk, amely mindent megtesz, küzd az utolsó leheletéig, s mégis, meg nem adott tizenegyesek, gólok voltak már...

– Megérdemelt a győzelem?
– Rúgtunk két gólt, nem kaptunk egyet sem – mondta Dajka László, a Kisvárda Master Good vezetőedzője. – A meccs összképét tekintve megérdemelt. Az első félidőben kiegyensúlyozott játék folyt a pályán. Nagyon jókor szereztük a gólt, attól a pillanattól kezdve a hazaiaknak ki kellett jönniük a térfelükről, és mi kontrázhattunk.

– A végén alaposan beszorultak, mégis a Kisvárda lőtte a gólt.
– Valóban, a Rákóczi a végén beszorított bennünket, de azt az időszakot átvészeltük. Sőt, volt még egy kontránk, amelyet góllal fejeztünk be. A kispadon akkor nyugodhattunk meg.

– A lefújást követően hangos csatakiáltások hallatszottak az öltözőből. Ennyire fontos győzelem volt?
– Az elmúlt hetek után nagyon fontos volt. Nincs könnyű mérkőzés az élvonalban. Nagyon akarta a csapat a sikert, ez minden futballistánkon látszott, érződött. Két héten keresztül kerestük a megoldást, hogyan győzzünk a Kaposvár otthonában, az eredmény bennünket igazolt.

ZTE FC–BP. HONVÉD 0–1

– Érthető, hogy letört, talán nem érdemeltek vereséget...
– Szomorú vagyok, hiszen a pontszerzés sem jött össze, egy oldalbeadást követően kaptunk gólt – kezdte értékelését Dobos Barna, a ZTE FC vezetőedzője. – Nem az első, hogy ilyen helyzetet nem tudunk hatástalanítani.

– Hogyan lehetett volna eredményesebb csapata?
– Például Radó András ziccerénél az első félidő elején, de akár a hosszabbításban Stieber Zoltán lövése is lehetett volna pontosabb. Ugyanakkor nem először fordul elő, hogy ítéletével a játékvezető a kárunkra téved. Gondolok itt Enisz Ben-Hatira elmaradt kiállítására az első félidőben.

– A tunéziai légiós biztosan rálépett Zoran Lesjak lábára?
– Persze, ez egyértelmű, ráadásul szándékosan, csak éppen a játékvezető nem vette észre, pedig a kispadról mi is láttuk. Ettől függetlenül a helyzeteinket kihagytuk, vagyis összességében ez volt a legnagyobb probléma a Honvéd ellen.

– Nyilvánvalóan jobban örül, mint kollégája.
– Valóban, győzelem után más hangulatban lehet nyilatkozni, pedig az első félidőben behúzott kézifékkel futballoztunk, szünet után azonban több helyzetet alakítottunk ki, és többet is birtokoltuk a labdát – reagált Giuseppe Sannino, a Budapest Honvéd vezetőedzője.

– A mérkőzés után a játékoskijáróban mi történt Tonci Kukoccsal, hogy ennyire ingerült volt és dühöngött?
– Játékosom szeretett volna gólt szerezni a mérkőzésen, s erre lett is volna lehetősége, de nem sikerült, ezért a kelleténél idegesebb volt.

– Nyilván a mérkőzés utáni dulakodásra gondolunk a játékoskijárónál...
– Mindenki látta, hogy milyen elánnal támadtunk a hajrában, és Tonci Kukoc azt nehezményezte, hogy három támadó vezette a labdát egy védővel szemben, mégsem ő kapta az átadást, ráadásul kimaradt a helyzet, de a lényeg, hogy megszereztük a három pontot, és végül mindenki megnyugodott.