Michael Oenningnek nagyon tetszett, ahogy a csapata ünnepelt – bár egy kicsit gyakorolni kellett (Fotó: Tumbász Hédi)

Michael Oenning, a kupagyőztes Újpest vezetőedzője a következőket mondta a döntőt követő sajtótájékoztatón.

„Nagyszerű nap ez az Újpestnek, hiszen újra átérezhettük, milyen, amikor a szurkolóink a lelátóról támogatnak minket. Nagy szükségünk volt rá! Ott, ahol nincsenek szurkolók, ott igazából labdarúgás sincs. Nagyon jól koncentrált, jól szervezett játékot mutattunk be. Eleinte inkább visszaálltunk, elemeztük az ellenfelünket, kerestük a gyenge pontjait. Nem voltunk idegesek, inkább óvatosak. Aztán egyre harapósabbak lettünk, és az ellenfelünk percről percre érezhette, ma nem lesz olyan könnyű legyőzni minket. A kilencven perc nem hozott döntést, de a két piros lap és a hosszabbításban szerzett gólunk megpecsételte a Fehérvár sorsát: kilenc játékossal nem volt esélyük, hogy legyűrjenek bennünket. Megérdemelten nyertük meg a kupát, nagyon sokat tettünk érte.”

Oenning egyetért azzal, hogy a második félidőre egy egészen más Újpest jött ki a pályára. A szünetben azt mondta a játékosoknak, higgyenek abban, hogy lehet még jobban futballozni, s itt az alkalom, hogy a bajnokságban elszenvedett három vereség után felülmúlják a Fehérvárt. Ezt érezték a játékosok is, s mindenki megtett érte mindent. 

„Amikor megérkeztem az Újpesthez, nyíltan kijelentettem, hogy meg akarom nyerni a Magyar Kupát. Jó volt egyből úgy kezdeni a munkát, hogy a korábbi tapasztalataimra támaszkodva azt magyaráztam a játékosoknak, higgyék el, van benne ráció. Ők akkor még nem bíztak ebben. Miután sikerült megtartani az NB I-es tagságot, a Puskás Arénában elért kupagyőzelem csodálatos lezárása az idényünknek.”

A pályán kezdődött az ünneplés, az öltözőben folytatódott (Tumbász Hédi)

Az NSO Tv kérésére arra is reagált, hogy amíg ő az újságírói kérdésekre válaszolt, addig az újpesti öltözőben jól hallhatóan óriási ünneplés zajlott. 

„Nagyon érzelemdús ez a mai este, nem is lehetett azonnal felfogni, hogy nyertünk. A pályán nem voltunk hozzászokva az ünnepléshez, azt is egy kicsit gyakorolni kellett, főleg azért, mert eddig nem volt lehetőségünk szurkolók előtt játszani. Ez az a pillanat, amikor feloldódott a feszültség. Képzeljék csak el, milyen lenne, ha a DVTK ellen nem sikerül megszerezni azt az egy pontot, és most itt állnánk, hogy Magyar Kupa-győztesek vagyunk, de nem biztos, hogy benn maradunk az NB I-ben. De mivel ezt csütörtökön kiharcoltuk, felszabadultan érkeztünk a döntőre. Nagyon tetszik, ahogy a srácok ünnepelnek, énekelnek, és remélem, így fogják folytatni, hamarosan velem. Hacsak, addig abba nem hagyják.”

A jövővel kapcsolatban elmondta, ha sikerül ezt a csapatszellemet továbbvinni és optimalizálni tudják a keretet, akkor még inkább a jó úton haladnak majd. 

Szabics Imre, a Mol Fehérvár vezetőedzője azzal kezdte az értékelést, hogy csakis magukban keresik a vereség okait. 

„Csalódottak vagyunk, hiszen meg szerettük volna nyerni a kupát. Az első félidőben domináltunk, rendben volt a játékunk, az Újpest mélyen védekezett. Miután a második félidőben nem találtuk meg a jó helyeket, nem találtunk igazán megoldást, görcsössé váltunk, eközben pedig az Újpest egyre inkább belejött a játékba. A mai mérkőzés után van hiányérzetem, sokat kell még dolgozni annak érdekében, hogy ilyen kiélezett helyzetben megtaláljuk a megoldásokat egy mélyen védekező ellenféllel szemben. Rus kiállítása után, a hosszabbítás előtti szünetben felhívtam a játékosok figyelmét arra, hogy Kisvárdán hasonló helyzetben voltunk, s az átszervezésekkel mindent megpróbáltunk, hogy mérkőzésben maradjunk. Meg kell emésztenünk ezt a vereséget. Az öltözőben elmondtam a játékosoknak, hogy csak magunkban keressük a hibát. Ha győzünk, tisztelettel tesszük, ha veszítünk, büszkén. Végül jó éjszakát kívántam nekik.”

Kiállítva: Rus (90+1.), Alef (97.)