Diósgyőr: kis pénz, nagy Foxi – és szóba se jött Skandinávia

Amely igazán emlékezetesre sikeredett, mivel az MLSZ kizárta a Ferencvárost az élvonalból, pontosabban a tartozások és a légvárakra épülő költségvetés miatt nem kapott licencet a csapat – aki olvasta sorozatunk eddigi részeit, tudja, ha komolyan vettek volna az illetékesek minden előírást, akkor jó öt-hat gárda alkotta volna akkoriban a magyar élvonalat. A Honvéd, a REAC és a Sopron átment a licencügyi pótvizsgán, a Vác is indulhatott, de a Fradi nem. Nem mennénk most bele a részletekbe, maradjunk annyiban, ennyi év után is zavaros és gyanús az ügy. Elmúltak a Fradi-elnök Ináncsy Miklós és az MLSZ-vezér Kisteleki István fémjelezte idők, és bizony csak keveseknek hiányoznak. A Vasasnak mindenesetre jól jött a Fradi kizárása, ugyanis így maradhatott az első osztályban.

A bajnokság már nem tartogatott ennyi izgalmat, a Debrecen sorozatban harmadszor is aranyérmes lett. Összesen 16 játékos volt részese mindhárom elsőségnek, légiós közülük Igor Bogdanovics és Sandro Tomic, ám egyikük sem játszott mindhárom idényben végig a Lokiban; Ronald Habi a harmadik elsőség megszerzése közben Újpestre távozott, addig egy mérkőzésen sem lépett pályára a súlyos sérülése előtt még kimagaslóan jól teljesítő horvát középpályás.

Szima Gábor tulajdonos a nemzetközi kupakudarc után elfogadta Supka Attila lemondását, és a cseh Miroslav Beráneknek adta a kispadot, mondván, a Supka, Herczeg András, Mező József trió a legjobb Magyarországon, de ez is kevés. Abban az idényben összesen hét külföldi ült a klubok kispadján az élvonalban, ez a rekord előrevetítette a későbbi változásokat. Beránek korábban a Slavia Prahát és a cseh U21-es válogatottat is vezette, valamint a 2004-es Európa-bajnokságon bronzérmet szerző cseh válogatott másodedzője volt – és a Lokival bajnok lett, a kiegyensúlyozatlan teljesítményük ellenére is.

Bogdanovicsot menet közben Supka Kispestre csábította,Bojan Brnovicsértegyesek szerint óriási összeget, 400 ezer eurót fizetett a Győr, és szintén a télen Tomic is távozott. Érkezett ellenben a Debrecenben remekül induló, a Partizan Beogradtól megszerzett, 2001 és 2006 között az Internazionale játékosaként hírnevet szerzőAco Sztojkov,és szintén már Beránek idején jött a tévedésnek bizonyuló gaboni szűrő,Thierry Issiemou,a brazil karmester, a Bolíviából igazoltMarco Tulioés a francia ék,Jimmy Jones Tchana–Ibrahima Sidibevelük ellentétben remekelt, 17 góllal a bajnokság ezüstcipőse lett a győri Bajzát Péter mögött, több szavazáson is az NB I legjobb légiósának választották, sőt ő kapta meg az év legjobb futballistájának járó Bozsik József-díjat is. Mindezek mellé öt gólpasszt is adott a pontvadászatban.

„Hogy mi az edző neve? Várjunk csak... Most nem jut eszembe. De ígérem, amikor már a csomagommal együtt véglegesen Magyarországra utazom, bepótolom a hiányosságot. Annyit tudok a csapatról, hogy erős a keret, és a szakvezetők általában a négy négy kettes játékrendszert alkalmazzák. Mindenképpen bajnoki címet szeretnék nyerni Debrecenben, és aztán minél tovább jutni a Bajnokok Ligájában. Mindenesetre igencsak megnyugtat, hogy a korábbi rövid lejáratú kölcsönszerződésekkel ellentétben itt végre teljes négy évem lesz a kibontakozásra” – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a Magyarországra készülő Sztojkov, akaratlanul is sokat elárulva az NB I és a légiósok kezdeti viszonyáról. Sidibe és Bogdanovics ellenben tényleg nem rövid távra tervezett Debrecennel, előbbi még mindig ott él, és játszik is a DEAC-ban, nem is akárhogyan, míg utóbbi a Loki edzői stábjában tevékenykedik. Tchana debreceni karrierje ígéretesen indult, a Vasas ellen góllal debütált, a jó nevű Tulio pedig jól helyettesítette a sérült Sándor Tamást, de utána megsérült. A nyáron elbúcsúztak tőlük, ezzel szemben Tchana még kalandozott egy jót kies hazánkban.

A Kongói DK-beli ék, Daniel Bakongolia a télen aláírt a Lokihoz, aztán azonban kiderült, hogy öt napnál tovább tartózkodott az EU-ban, mint lehetett volna, ezért nem kapott munkavállalási engedélyt.

„Először Szlovákiában, a Ruzomberoknál voltam próbajátékon, majd onnan jöttem Debrecenbe. Korábban nem hallottam a Lokiról, ám amikor megtudtam, hogy idejövök próbajátékra, igyekeztem minél jobban megismerni a csapatot. Nálunk eddig nem ismerték ezt a klubot, most viszont a helyi sportlapok mindegyike beszámolt arról, hogy ide igazoltam, így immár minden futballt szerető kongói ismeri a DVSC-t” – nyilatkozta új együttese honlapjának Bakongolia, amikor még bízott a vízum megszerzésében. Utána a togói válogatott középpályását, Chérif Touré Mamamot tesztelgette a DVSC, de ő nem nyerte el Beránek tetszését, pedig a játékos háromszor is pályára lépett a 2006-os világbajnokságon!

Dragan Vukmir egyetlen légiósként befért az idény álomcsapatába, a szerb játékos akkoriban szűrőként fungált, a karmester Leandro mögött.

Az ezüstérmes az MTK lett, a fiókcsapat Bodajkból letudva a nyári igazolásokat. A szerb trióból csupánMladen Lambulics maradt, új légióst nem vett Garami József, és csak a tavaszi fáradtság miatt nem lett bajnok a klub.

A Magyar Kupát a Honvéd nyerte, Supka mester nagy örömére a fináléban éppen a Lokit megverve. A döntőben öt légiós lépett pályára a kispestiek színeiben, a télen hét vendégjátékossal lepte meg edzőjét az új tulajdonos, George F. Hemingway. A Tomic, Bogdanovics párosról volt már szó (a támadó négy gólt lőtt az utolsó három fordulóban, és csapatából csak ő volt eredményes), Micso Szmiljanics az MTK-ból lehet ismerős, elöl legendás támadótrió volt a José Manuel Rivera, Edouard Ndjodo, Abraham Gneki Guié hármas, és jutott Genito mellé egy brazil karmester, Diego (Rigonato Rodrigues) személyében. A többiekhez képest régi bútordarab Benjamin Angoua a védelem összes posztján és szűrőként is megállta a helyét.

A nagy honvédos (afrikai) kincskeresés végül is jó eredménnyel zárult: Gneki Guiéért 300 ezer, Diegóért 450 ezer, Angouáért 500 ezer eurót kaptak utóbb, pénzért pedig egyedül Ndjodót vették a kispestiek a Transfermarkt szerint. Igaz, ő harmincezer euróért cserébe csak két gólt lőtt, elengedték ingyen aztán a Ferencvároshoz. Supka Habit is szerette volna leigazolni, ám a horvát játékos újabb sérülése közbeszólt. Gneki Guié nem egyszerű úton lett honvédos, mert még 2005 őszén leigazolta őt a klub, ennek ellenére a játékost a menedzsere leszerződtette a dél-afrikai Jomo Cosmoshos, és egy fél évet ott játszott (bő száz percet). Hemingway és a FIFA lépett, a támadó pedig a nyáron már Magyarországon kezdte az alapozást...

Kihozta a maximumot a lehetőségeiből a remekül rajtoló Zalaegerszeg a harmadik hellyel, kicsit azonban kaotikus lett a tavasza: Sebők Vilmost és Sebők Józsefet kirúgták menet közben, a télen érkező öt jó nevű légiós pedig nem bizonyított. Pedig a dán támadó, Rajko Lekic később felnőttválogatott lett, a két szlovák, a kapus Martin Lipcák és a középpályás Juraj Dovicovic volt odahaza az Év csapatának tagja is, utóbbi kétszeres válogatott, a horvát állampolgárságú ék, Besnik Ramadani pedig játszott előtte a Sienában is. Darius Kampa személyében még a nyáron egy topligás kapust szerzett a Zete, de a korábbi német U21-es válogatott játékos nem sok sót evett meg az NB I-ben, fél év múlva távozott.

Nagy Ferenc elnök a télen kész tényként közölte a 15-szörös szlovák válogatott kapus, Kamil Susko és a francia harmadosztályból felfedezett Mahmud Diawara leigazolását, ám ezek az üzletek csak tervek maradtak, a nagy fogás mindenképpen a 2002-es vb-n is látott nigériai csatár, Benedict Akwuegbu lett volna.

Újpesten a Vaduz elleni gyalázattal kezdődött az idény, Bicskei Bertalan (Akwuegbut edzette Kínában!) vette a finom jelzést, lemondott, utóda Valére Billen lett. Őt Urbányi István követte, aki a télen öt légióst kapott karácsonyra, de a dobogóról velük is lemaradt. Sokat elmond a vendégmunkásokról általában, hogy az NB II-re felépített, az élvonalba SAS-behívóval repülő Vasas-keretet Mészöly Géza behozta az ötödik helyre, egy ponttal a lila-fehérek mögé... A télen annak ellenére sem vettek szerb csatárt, hogy az első 17 fordulóban nem volt olyan angyalföldi támadó, aki legalább két gólig eljutott volna! Egy légiósa akadt azért a Vasasnak, a tízezer euróért vett, jól megtermett lengyel bekk, Mariusz Unierzyski végigjátszotta az idényt.

Az Ossian-rajongók kedvenc klubja, a Paks már akkor sem alkalmazott légióst, ne zavarjon meg bennünket a Transfermarkt, amely éveken át szerepelteti e korszakban az 1952-es születésű, nemrégiben elhunyt orosz Igor Kalesint; a REAC csupa magyarral, a Győr két légióssal maradt bent, ugyanennyivel nem sikerült ez a Pécsnek.

Tíz légiós sem ragasztotta az élvonalhoz a Vácot, ahol télen jött egy állítólagos új olasz tulajdonos, aki hozott egy olasz segédedzőt és hat brazilt. Nicola Fitta „kitúrta” a kispadról Gergely Károlyt, Nagy Tiborral dolgozott együtt tovább (de a váci legenda türelme hamar elfogyott, mert a kispadról ő nem szólhatott a pályára a játékosoknak). A vége kitalálható: az aktuális ködlovag Alessandro De Blasi soha nem vette meg a klubot, ellenben fillérekért a bolondját járathatta sok honfitársunkkal.

Fehérváron csak öt légiós szerepelt, közülük a támadó Jusuf Dajic hozta a legjobb átlagosztályzatot, nyolc gólig jutott a bajnokságban. A 2001-es házi gólkirály, a dél-koreai és amerikai kalandjai után visszatérő Julinho kilenc kanadai pontig jutott, Alekszandr Alumonát a télen elengedték, Gaál László pedig a klubhoz vitte az általa a Ferencvárosból ismert Marijan Vlakot.

Kaposváron megmaradt a „kemény mag”, a Ladislav Kozmér, Dusan Vasziljevics, André Alves trió. Előbbi a télen távozott, utóbbi kettő ismét jól teljesített, Vasziljevics kis híján bekerült az év csapatába. Menet közben érkezett a volt békéscsabai és kispesti Bojan Bozsovics, illetve a szlovén védő, Admir Suljic.

A Diósgyőr az élvonal Internazionaléje lett két kameruni, egy argentin, egy román és egy bosnyák játékossal, a legjobb húzás mindenképpen a Közép-afrikai Köztársaságból érkező Foxi Kéthévoama megszerzése volt. Foxival tartott aztán Újpestre a védelem és a középpálya szélein is bevethető kameruni Haman Sadjo, ő 2008-ban bemutatkozhatott a válogatottjában – Diósgyőrben csak kölcsönben szerepelt, a Sahel FC 40 ezer euróért kölcsönadta a fővárosi lila-fehéreknek, majd 100 ezerért egy másik klubnak egy idényre. Ki nem találnák, kinek: a Vaduznak... És hogy ki vette meg végül végleg? Természetesen a Diósgyőr, de majd csak 2010-ben.

A nyáron 200 ezer euróért majd az Újpesthez távozó, középső és bal oldali középpályásként, illetve csatárként bevethető Foxi 23 mérkőzésen 8 gólt és 10 asszisztot jegyzett, az egész bajnokság ötödik legjobb játékosa lett Dzsudzsák Balázs, Leandro, Vasziljevics és Kanta József mögött. Télen még befért az őszi idény álomcsapatába, de a nyárra megelőzte őt a védőből karmesterré avanzsáló Leandro.

Aki nem olvasta volna a sorozat előző részeit: az erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokat a különböző adatbankok román, jugoszláv vagy ukrán játékosként tüntetik fel, viszont éppen 2020-ban legalább ezeken a hasábokon tegyük tisztába e dolgokat: ők bizony magyarok, magyar labdarúgók. Viszont azok a magyar gyökerekkel rendelkező játékosok, akik nem a magyar válogatottat erősítették, légiósként szerepelnek sorozatunkban. Ugyanilyen egyszerű a nem magyar születésű, semmilyen magyar rokoni szállal nem rendelkező labdarúgók esete, ők addig számítanak légiósnak, amíg meg nem kapták a magyar állampolgárságot, ilyen volt például a Vasile Miriutából lett Miriuta László vagy Leandro, aki 2003-ban tette le a magyar állampolgársági esküt, és lett előbb U21-es, majd felnőttválogatott. De úgy is mondhatnánk: nem tekintünk minden akkor jogilag, papíron külföldi játékosnak számító labdarúgót légiósnak.

Visszatérve Foxira: Sallói István, a DVTK akkori sportigazgatója Afrikában háromszáz futballistát tekintett meg, kettőt igazolt le, majd megküzdött a magyarországi bürokráciával, Foxiék ezért csak a hetedik fordulóban mutatkozhattak be.

Ősszel három légiós fért be a legjobb 11-be, Lambulics, Foxi és a támadóDorge Kouemaha, aki a népes tatabányai légió vezéralakja volt. „Bányász” lett Goran Jezdimirovics (a télen elengedték), Vojiszlav Bakracs (áprilisban a tartalékok közé száműzték, ott nem vette fel a munkát, kirúgták), Vukasin Polekszics, az őt egy időre a kapuból kiszorító Marian Postrk, Miroslav Kozák (utóbbi papírjaiért hosszasan kellett birkózni az iráni Eszteglallal és a FIFÁ-val), az idény végén Malajziába távozó Jan Necas, a mexikói Kichi („Születésemkor édesanyám a Kibzaim nevet akarta nekem adni, melyet aztán édesapámmal közösen Juan Manuelre változtattak, azonban a nővérem nem tudta kimondani ezt a nevet. Az ő szájából mindig csak az hangzott el: Kichi. Becenévként rajtam maradt. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy magyarul kiejtve ez a név pont illik alacsony termetemhez, de ez pusztán a véletlen műve, és igazából nem is bánom”), a télen elengedett (a kameruni szövetségnek kellett volna fizetni érte nevelési költséget) Ndjodo, a csalódást okozó Joseph Ngalle és a bajnokságban 12 gólt szerző, tavasszal csak négyszer eredményes Kouemaha.

Utóbbi nyolc gólpasszt is adott, a hatodik lett a góllövőlistán, ezért veszi majd meg a bajnok 60 millió forintért a következő idényben. Tavasszal a tatabányai vezetők perre mentek a FIFA színe előtt Kouemaha ügynökével, aki hivatalos papírok nélkül akarta eladni az éket a Cracoviának, ráadásul a lengyeleknek hazudott a csatár szerződésének érvényességéről. Az internet megőrzött pár lengyel címet a nagy tárgyalásokról: „Pasy testują snajpera z Kamerunu”, ill. „Kumpel Eto'o zawodnikiem Cracovii”. A támadó a magyar vezetőknek azt mondta, beteg, aztán elutazott Lengyelországba, itt nyilatkozott párat, és szerfölött dicsérte saját magát, majd amikor a képeket meglátó vezetők felelősségre akarták vonni, visszautazott Tatabányára, és simán letagadott mindent, mondván, nem is ő látható a képeken...

„Hirtelen nagyon megnőtt a népszerűsége, a télen öt magyar élvonalbeli együttes is megkereste, és olyan összegekkel csábították, amelyektől, nem tudok másképp fogalmazni, »meghülyült«. Persze megértem, hogy a mienkénél jobb anyagi feltételek mellett szeretne játszani, hiszen az egyértelmű, hogy nem Tatabánya-szintű labdarúgó, jobb csapatban is megállná a helyét” – nyilatkozta akkoriban Török József, a klub ügyvezető igazgatója. Aki egy prágai próbajátékot korábban maga engedélyezett. A támadó akkori és későbbi kalandjairól itt olvashat!

A csapat nagy harc után bennmaradt az élvonalban, Sisa Tibor, majd Tornyi Barnabás vezetésével, és sokat elmond a játékosok fegyelméről, hogy az ősszel összeadott büntetéspénzből a télen négynapos sítáborba utazott a keret!

Így is megérte légiósokat alkalmazni, Foxi és Douva Halidou 1000-1500 eurót vihetett haza havonta, azaz 270-400 ezer forintot – ma azért egy átlagos tanári fizetésnek nem a kétszeresét keresi egy NB I-es spíler...

Sopronban az előző idénybeli 13 után most 17 légióst vetettek be, megfordult a Leghűségesebb városban két ghánai, a 195 centiméter magas, háromszoros válogatott kapus, William Amamoo, majd egy szeptemberi próbajátékra az olasz Stefano Di Fiordo, a brazil Gomes, a román Mark Christian Tanasescu és a paraguayi Oscar Díaz kíséretében érkező madárcsontú középpályás, Felix Ankamah, akit ingyen engedett el a Twente. És akit Dario Bonetti az első bajnokiján a kezdőbe nevezett, de negyedóra alatt kiállíttatta magát, s még az idény vége előtt kirúgtak: Ankamah hazarepült Afrikába édesanyja halála miatt, ám közölték vele, parádés pillanatban, hogy már vissza se jöjjön. Amamoo csak egy éven át emelte az NB I fényét, két mérkőzésen, aztán távozott; egy év sem telt, és magára húzhatta a címeres mezt a felnőttek között is. Mármint Ghánában, 2004-ben ugyanis még Konstancán légióskodva román válogatott szeretett volna lenni.

Az Ankamahot bevető Bonetti a negyedik edző volt az idényben Selymes Tibor, Roberto Landi és Csertői Aurél után, Selymes kétszer is ült a kispadon; a mesterek hat segédedzőt és három kapusedzőt „fogyasztottak”. Vízer László Máriusz a nyáron leépítette a régi olasz légiósokat, viszont vett két újat, sajnos már nem Signori- és Sartor-szintűeket, de brazil, bolgár, szerb és román (Laurentiu Rus a legjobb közölük, volt válogatott kerettag is) vendégmunkást is alkalmazott, utóbbiból összesen kilencet. Az idény mégis a bennmaradásról és a Bajner Bálint, Feczesin Róbert csatársorról marad emlékezetes.

Pedig a bolgár támadónak, Georgi Korudzsievnek annyira megtetszett hazánk a rövid kalandja ellenére is, hogy 2015-ben visszatért, Békéscsabára. A szerbek közül Bojan Trkulja és Ognjen Lekics csak heteket töltött a klubnál, biztosan megérte őket leigazolni, és igaz ez a nagy reményekkel ékező brazil csatárra, Fábio Pinho Kollingra is, aki a Sao Paulótól jött.

Azonban hamar kiderült, a csapatnév utáni RS itt nem a spéci verziót jelenti, hanem a Sao Paulo RS az bizony nem a Sao Paulo FC...

EKÖZBEN A FERENCVÁROS... bizony a másodosztályba süllyedt a nevezetes licencproblémák miatt, amelyeknek volt alapjuk, ugyanis a zöld-fehérek annyira elszegényedtek, hogy a Gellei Imrét váltó Zoran Kuntics elárulta: hét közben edzések helyett jó pénzért hírverő meccseket játszottak, akár messzi falvakban is, mert ezekből törlesztették tartozásaik legalább egy részét. De volt, hogy idegenbe is csak László atya segítségével jutottak el, amikor a buszt a gazdagréti lelkész állta. Remekül futballozott Lipcsei Péter, közben pénzzel is támogatta a bérükre hónapok óta hiába váró fiatalokat... A Fradi a Magyar Kupában a legjobb nyolc közé jutott, ám a feljutásért folytatott párharcban megelőzte őt a Nyíregyháza.

„Úgy érzem, a játékosokat nem érheti szemrehányás. Mi mindent megtettünk, amit kértek tőlünk, de elegünk van abból, hogy most már három éve folyamatosan késnek a pénzek, már amikor megkapjuk, és közben sorra írjuk alá azt a papírt, hogy nem tartoznak nekünk. A mi szerződéseinkben konkrétan benne van, mit kell elérnünk, ha ennek nem teszünk eleget, akkor lehet, hogy egy hét múlva már nincs szerződésünk, mert nem kellünk. Úgy gondolom, hogy úgy lenne igazságos, ha a vezetőknél is megnéznék, eleget tettek-e az elvárásoknak. Az ügynek vannak felelősei, most is csak azt mondhatom, hogy őket az öltöző fölött egy emelettel kell keresni” – nyilatkozta Lipcsei még az idény előtt.

Légiósa így is volt a Fradinak az előző idényben megszerzett szerb Bojan Lazics és a Diósgyőrtől leigazolt Jeremías Buz személyében, illetve az albán Adnan Jashari ugyancsak a zöld-fehérek kötelékéhez tartozott, de ő pályára nem lépett.

De kik voltak a légiósok közül azok, akik emelték a magyar labdarúgás színvonalát?

Mivel hajlamos arra az ember, hogy az idő múlásával egyre kevesebb konkrétumra emlékezzen, és inkább érzelmi alapon ítélkezzen, ezért segítségül hívjuk a Nemzeti Sport osztályozókönyvét, ennek alapján állítottuk össze az évad legjobb légióstizenegyét is.

A TÍZ LEGJOBB IDEGENLÉGIÓS

Dusan Vasziljevics (szerb, Kaposvár) 6, Foxi Kéthévoama (közép-afrikai, Diósgyőr) 5.9, Dragan Vukmir (szerb, Debrecen) 5.8, Dorge Kouemaha (kameruni, Tatabánya) 5.8, Vukasin Polekszics (montenegrói, Tatabánya) 5.7, Ibrahima Sidibe (szenegáli, Debrecen) 5.6, Mladen Lambulics (montenegrói, MTK) 5.5, Szasa Sztevanovics (szerb, Győr) 5.5, André Alves (brazil, Kaposvár) 5.4, Genito (mozambiki, Honvéd) 5.4

AZ ÉV ÁLOMCSAPATA AZ OSZTÁLYZATOK ALAPJÁN

Végh Zoltán (MTK) 6.1 – Molnár Zoltán (Paks) 5.8, Mészáros Norbert (DVSC) 5.7, Zahorecz Krisztián (Kaposvár) 5.7, Máté Péter (ZTE) 5.5 – Kiss Zoltán (DVSC) 5.8, Dragan Vukmir (DVSC) 5.8, Leandro (DVSC) 6, Dzsudzsák Balázs (DVSC) 6.2 – Németh Krisztián (MTK) 5.8, Bajzát Péter (Győr) 5.8

AZ IDEGENLÉGIÓSOK ÁLOMCSAPATA
Vukasin Polekszics (montenegrói, Tatabánya) 5.7 – Dragan Vukmir (szerb, Debrecen) 5.8, Sorin Botis (román, Zalaegerszeg) 5.3, Mladen Lambulics (montenegrói, MTK) 5.5 – Jan Necas (cseh, Tatabánya) 5.3 – Genito (mozambiki, Honvéd) 5.4, Foxi Kéthévoama (közép-afrikai, Diósgyőr) 5.9, Dusan Vasziljevics (szerb, Kaposvár) 6, André Alves (brazil, Kaposvár) 5.4 – Dorge Kouemaha (kameruni, Tatabánya) 5.8, Ibrahima Sidibe (szenegáli, Debrecen) 5.6

CSAPATOK ÉS LÉGIÓSOK

Debrecen: Igor Bodganovics, Dragan Vukmir (szerbek, előbbi csak ősszel), Ronald Habi, Sandro Tomic (horvátok, mindkettő csak ősszel), Ibrahima Sidibe (szenegáli), Bojan Brnovics (montenegrói, csak ősszel), Thierry Issiemou (gaboni), Aco Sztojkov (macedón), Jimmy Tchana (francia), Marco Tulio (brazil), Daniel Bakongolia (Kongói DK-beli)
MTK: Mladen Lambulics (szerb)
Zalaegerszeg: Sorin Botis, Ciprian Dianu (románok), Ivica Franciskovics, Darko Ljubojevics (szerbek), Darius Kampa (német), Martin Lipcák, Juraj Dovicovic (szlovákok), Besnik Ramadani (horvát), Rajko Lekic (dán)
Újpest: Ivan Maximiliano Zaleh, Lucas Cariati (argentinok), Ronald Habi (horvát), Velibor Kopunovics, Milan Lukacs (szerbek)
Vasas: Mariusz Unierzyski (lengyel), Aalto Iiro (finn)
Fehérvár: Julinho (brazil), Alekszandr Alumona (orosz), Antonio Kovac (horvát), Mario Bozic, Jusuf Dajic (bosnyákok)
Kaposvár: Ladislav Kozmér (szlovák), Dusan Vasziljevics (szerb), André Alves (brazil) , Bojan Bozsovics (montenegrói), Admir Suljic (szlovén)
Budapest Honvéd: Igor Bogdanovics, Micso Szmiljanics (szerbek), Sandro Tomic (horvát), Diego (brazil), Benjamin Angoua, Abraham Gneki Guié (elefántcsontpartiak), Genito (mozambiki), Edouard Ndjodo (kameruni), José Manuel Rivera (mexikói)
Diósgyőr: Haman Sadjo, Douva Halidou (kameruni), Jeremías Buz (argentin, csak ősszel), Ciprian Binder (román), Foxi Kéthévoama (Közép-afrikai Köztársaságbeli), Tomislav Stanic (bosnyák)
Sopron: William Amamoo, Felix Ankamah (ghánaiak), Ion Ibric, Marius Radu, Cristian Munteanu, Alexandru Dragomir, Sergiu Homei, Laurentiu Rus, Sebastian Ianc, Cristian Cigan, Alexandru Ionut Daria (románok), Bojan Trkulja, Ognjen Lekics (szerbek), Fábio Pinho Kolling (brazil), Georgi Korudzsiev (bolgár), Luca Pinton, Giovanni Soro (olaszok)
Paks: –
Tatabánya: Goran Jezdimirovics, Vojiszlav Bakracs (szerbek), Vukasin Polekszics (montenegrói), Marian Postrk, Miroslav Kozák (szlovákok), Jan Necas (cseh), Kichi (mexikói), Joseph Ngalle, Dorge Kouemaha, Edouard Ndjodo (kameruniak, utóbbi csak az őszi idényben)
Győr: Szasa Sztevanovics (szerb), Bojan Brnovics (montenegrói)
REAC: –
Pécs: Goran Vujics, Csedomir Pavicsevics (szerbek)
Vác: Frantisek Kunzo, Martin Svintek (szlovákok), Diego da Silva, Leandro da Silva, Thomas Cristiano, Geovanni Fraga Fretta, Marcelo Dluzniewski, Prado (brazilok), Dusan Djokics, Borisz Jovanovics (szerbek)

IDEGENLÉGIÓS EDZŐK
Miroslav Beránek (cseh, Debrecen, a 3–30. fordulóban)
Valére Billen (belga, Újpest, az 1–17. fordulóban)
Marijan Vlak (horvát, Fehérvár, a 11–30. fordulóban)
Aldo Dolcetti (olasz, Honvéd, az 1–9. fordulóban)
Selymes Tibor (romániai, Sopron, az 1–2. és a 6–15. fordulóban)
Roberto Landi (olasz, Sopron, a 3–5. fordulóban)
Dario Bonetti (olasz, Sopron, a 22–30. fordulóban)