Ousmane Dembélé-sorozat, 1. rész: Tűzpiros Ferrari – építés alatt
A PSG-vel 2025-ben triplázó, klubvilágbajnoki döntőt játszó, majd Aranylabdával kitüntetett Ousmane Dembélé 1997. május 15-én mauritániai–szenegáli édesanya és mali származású édesapa gyermekeként született a normandiai Vernon városában. Első lépéseit a futballpályán a közeli Évreux-ben tette meg, hétévesen az ALM Évreux, majd 12 évesen az Évreux FC 27 játékosa lett. Itt ismerte fel tehetségét – kivételes gyorsaság, kreativitás és pontos befejezés – a Rennes, amely 2010-ben csábította az akadémiájára.
Mindössze 17 évesen, 2014-ben bemutatkozott a Rennes Championnat de France Amateurben szereplő második csapatában, amelyben rendkívül gyorsan bizonyította rátermettségét: 18 mérkőzésen 13 gólt szerzett. Szeptemberi debütálásakor gyakorlatilag előkészítette Alseny Kourouma második gólját a breton rivális Guingamp tartalékcsapata elleni 2–0-s hazai győzelem során, november 9-én pedig az első gólját is megszerezte, ismét a kispadról beszállva a Stade de la Piverdiere-ben lejátszott mérkőzésen, ezúttal a Laval tartalékcsapata ellen.
Mindez felkeltette a Rennes első csapata figyelmét, 2015-ben máris lehetőséget adott neki a bemutatkozásra az élvonalban, azután pedig gyorsan meghatározó játékossá vált. Egykori csapattársa, Benjamin André így emlékezett rá: „Attól a pillanattól, hogy elkezdett játszani, döntő szerepe lett. Mindig vidám volt, kicsit szétszórt ugyan, de sokszor megadta a szükséges pluszlökést a csapatnak. Látszott, hogy elképesztő játékos válik belőle.”
Korábbi ifiedzője, Julien Stéphan így értékelte a Ligue 1 honlapján: „Mindig is topjátékosnak tartottam. Akkor is, amikor a statisztikája még nem volt lenyűgöző, mert a hatása a játékra vitathatatlan volt. Csak két-három futballista van a világon, aki azt tudja, amit ő.”
Nagy erőssége az abszolút kétlábassága. Amikor megkérdezték tőle, tulajdonképpen melyik lábával is lő jobban, így felelt: „Hmm… talán a ballal. Vagy a jobbal.”
A 2015–2016-os Ligue 1-idényben 26 mérkőzésen 12 gólt szerzett, ami különösen figyelemre méltó egy újonctól, erre már a nagy európai klubok is felfigyeltek. 2016 márciusában kulcsfontosságú mérkőzésen a Nantes ellen triplázott, amivel az ázsiója az egekbe szökött.
Talán nem is csoda, hogy kissé elszaladt vele a ló. Még csak 18 esztendős volt 2015 őszén, amikor már fenyegette a klubját, hogy távozik, ha nem kap azonnal nagy szerződést. A Rennes már konkrét ajánlatot kapott a játékjogáért a Benficától és a Red Bull Salzburgtól is.
„Üzenetet küldött, amelyben közölte, hogy elege van a helyzetből, és abba akarja hagyni a focit, ezért a nagymamájával Szenegálba költözött. Ezzel túl messzire ment” – mondta az SFR Sport 1 műsorában Mikaël Silvestre, a Manchester United és a francia válogatott korábbi világklasszis védője, aki akkor a Rennes játékostoborzásért felelős vezetője volt. Tegyük hozzá: Silvestre az ESPN-nek azt mondta, nem látott ekkora tehetséget azóta, hogy Cristiano Ronaldóval találkozott a Manchester Unitedben.
Ousmane nyersen üzent a saját ügynökének is: „Csak edzeni hívnak a felnőttek közé, de nem vagyok az első csapat játékosa. Fejlődni akarok, de hogyan, ha nem engednek játszani?” Ekkor édesanyja, Fatimata lépett közbe, és rávette, hogy folytassa a Rennes-ben. Ő mindig is a fő igazodási pont volt Dembélé életében, különösen a szülei válása után. Nehéz volna feledni azt a szinte meghunyászkodó pillantást, amelyet édesanyjára vetett az Aranylabda párizsi átvételekor…
A Rennes első csapatában egyetlen idény – amelyben őt választották meg a Ligue 1 legjobb fiatal játékosának és bekerült az álomcsapatba is – elég volt ahhoz, hogy a Borussia Dortmund szerződtesse 2016 nyarán. Noha a Transfermarkt akkor még csak 12 millió euróra becsülte az értékét, a Dortmund bizalmáról mindent elmond, hogy 35 millió eurót fizetett ki érte.
De nem lehet azt mondani, hogy posztra érkezett, sokáig nehéz volt megtalálni a helyét a csapatban. Elöl ott volt „Batman és Robin”, vagyis Pierre-Emerick Aubameyang és Marco Reus nagyszerű párosa, és bár a középpályáról távozott Henrih Mhitarjan, az mégsem Dembélé posztja volt. De nem esett kétségbe. „Mindig is tudtam, hogyan alkalmazkodjak a különböző posztokhoz – állította. – Már a Rennes-ben is így volt. Ott többnyire a bal oldalon játszottam, de a jobb oldalon is, olykor pedig középen. Dortmundban ugyanez volt: váltogattam az oldalakat.”
Thomas Tuchel volt a csapat vezetőedzője, akinek nehéz örökséget kellett átvennie, hiszen ő lett egy évvel korábban Jürgen Klopp utódja a kispadon. Bár Tuchel dortmundi kalandja nem sült el jól, Dembélé pályafutását nagyban segítette. A francia játékos az első perctől amolyan apafiguraként tekintett rá, és máig nagyra becsüli.
„Ousmane a legtehetségesebb fiatal játékos, akit valaha edzettem. Különleges a technikája, és nagyon gyorsan fejlődik. Ha többet dolgozna érte, egyszer Aranylabdát is nyerhetne” – fogalmazott Thomas Tuchel. 2016. augusztus 14-én mutatkozott be a Dortmundban a Bayern München ellen a német Szuperkupában, majd szeptember 20-án szerezte meg első Bundesliga-gólját a Wolfsburg ellen.
Hamar a Dortmund szurkolóinak egyik kedvence lett gyors, látványos játékával, gyakran filmes jeleneteket idéző cseleivel és pazar beadásaival. A mérkőzéseken nyújtott teljesítménye nemcsak a német, az európai szaksajtó figyelmét is felkeltette. Még ha a számai nem is verdesték az eget: első és ez idáig egyetlen Bundesliga-idényében 32 bajnokin hat gól szerepelt a neve mellett.
De közben a francia után a német élvonalban is elnyerte a legjobb fiatal játékosnak járó díjat.
Bár a bajnokságban csak harmadik lett a Dortmund a Bayern és az RB Leipzig mögött, nagy elégtételt jelentett a Német Kupa-döntő, amelyet csapata megnyert 2–1-re. Dembélé a sorozatban kétszer is eredményes volt, gólpasszai is akadtak, az Eintracht Frankfurt elleni berlini döntőben pedig ő szerezte az első találatot a 8. percben, majd őt választották meg a döntő legjobbjának is.
De a viselkedése és a hozzáállása Dortmundban sem volt példamutató. Egyrészt nem volt a játékvezetők kedvence időnkénti arroganciája miatt. „Be kell látnom, hogy a temperamentumom olykor legyőz… Próbálok javulni, de még mindig elborul az agyam, amikor szabálytalankodnak velem szemben” – vallotta be. Szerénységgel sem volt vádolható, amikor kijelentette: „Tudom, hogy még sokat kell javulnom. De egy építés alatt álló Ferrari vagyok.”
Ahogy Rennes-ben, Dortmundban is zsarolta a klubvezetőséget a távozásával. Ismét eltűnt, nem adott magáról hírt. „Dembéléből hiányzott a tisztelet, amikor el akart menni Dortmundból. Otthon maradt, sztrájkolt, elárulta a csapatot – borzasztó stílusa volt” – mondta el róla a Borussia kapusa, Roman Weidenfeller a Kickernek. Az sem volt túl sportszerű, hogy ezekkel a szavakkal szerződött a Barcelonába: „Rennes-ben kezdtem, a Dortmundot pedig mindig ugródeszkának tekintettem a Barcelona felé.”
És mivel akkor már híre ment, hogy édesanyja vigyázó szemétől távol, Németországban egyre többször belenézett az éjszakába is, a Dortmund alighanem szívfájdalom nélkül engedte el, amikor Neymar 222 millió eurós Párizsba értékesítése után a Barcelona eltökélte, hogy azonnal nyakára hág a brazil csatárért a PSG-től kapott vagyonnak.
A következő részben: A barcelonai évek
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. november 8-i lapszámában jelent meg.)
