Nemzetisport.hu 2012.02.12 08:54 Frissítve: 2015.02.03 03:00

Az NB I-ből kilógó kameruni „meghülyült"

Amióta megnyíltak a határok, a magyar bajnokság tele volt és van is tucatlégiósokkal, akik nemigen emelték az NB I színvonalát. Akadtak azonban kivételek: ők meghaladták az átlag szintjét, és valóban ugródeszkának tudták használni hazánk első osztályát. Ilyen volt Dorge Kouemaha is, akiről elmondható, hogy nagyjából sikerült egyre feljebb lépdelnie karrierje során. Nálunk Tatabányán kezdte – és amikor már igazán belejött, elég hamar kimutatta, hogy feljebb vágyik. Így, vagy úgy, de többre...

Dorge Rostand Kouemahának nem volt ínyére, hogy egy darabig még maradnia kellett kis pénzért (Fotó: archív)

 

Három héttel ezelőtt érkezett a hír, hogy a Bundesliga 18. fordulójában Dorge Rostand Kouemaha akaratán kívül súlyos sérüléseket okozott egy felszabadítással a Werder Bremen futballistájának, Sebastian Prödlnek.

A kissé horrorisztikus jelenet úgy történt, hogy egy óriási kavarodás során a Kaiserslautern játékosa ollózva próbált tisztázni, de – a labda mellett – telibe találta az osztrák válogatott játékos arcát is. A sérüléslista: orrcsont- és állkapocscsont-törés, agyrázkódás, valamint mindezek hozadékaként több hónapig tartó gyógyulás.

Mindez azért volt a szokásosnál egy árnyalattal érdekesebb számunkra, mert a kameruni futballista egykor több évig Magyarországon légióskodott. Hazája gólkirályaként jött át Európába, ahol 2005 januárjában (két honfitársával együtt) csatlakozott az Ariszhoz. Kupadöntőt is játszhatott a szalonikiekkel – azonban hátulról harmadik helyezettként kiestek a másodosztályba.

Egy évvel a kontinensváltása után a második állomáshelyére is a téli szünetben érkezett meg. Remek vételt csinált vele az újonc Tatabánya: bár a nagyszerű felépítésű csatár a tavasszal még kevés lehetőséget kapott (8 meccsen 2 gólt szerezve segítette csapatát a ma már hihetetlenül jól hangzó ötödik helyezéshez), Márkus Tibor nyári távozása után az ősszel alapembere lett az együttesnek. Nyolc góljával a félidőben már az NB I egyik mesterlövésze volt úgy, hogy sérülései miatt négy mérkőzésen nem is léphetett pályára.

Nem csoda, hogy az afrikai ország utánpótlás-válogatottjában is megforduló támadóra itthon és külföldön is felfigyeltek. A téli átigazolási időszakban ezért elutazott, és négy napig a kilencszeres cseh (valamint huszonnégyszeres csehszlovák) bajnok Sparta tesztelte a Bányász vezetőinek tudtával. 

A prágaiaktól nem érkezett egyértelműen zöld jelzés, Kouemaha azonban érvényes szerződése ellenére továbbra is a távozás gondolatával foglalkozott, sőt lépéseket is tett ez ügyben – bár utóbb ő valahogy nem emlékezett rá... A 23 éves csatár február közepén sapka és sál mellett a magányába burkolózva nézte végig társainak ragyogó napsütésben rendezett edzőmérkőzését, amikor az NS megkérdezte.

„Malade″ – foglalta össze kimaradásának okát az afrikai, utalva arra, hogy beteg. Már legalább egy hete az lehetett, hiszen a házi gólkirály még öt nappal azelőtt jelezte a klubvezetőségnek, hogy betegség miatt nem tud részt venni a tréningeken. Sisa Tibor és stábja tudomásul vette, majd jobbulást kívánt neki, ő pedig gondolt egyet, és ismét elutazott, ezúttal a Cracoviához.

A lengyel középcsapatnál lelkesen fogadták a támadót, és a klub hivatalos honlapján megjelent hírek bizonyították, hogy Dorge Kouemaha február 6. és 9. között náluk járt, hiszen mindenki legnagyobb megdöbbenésére az ottaniak weboldaláról mosolygott vissza egylete elöljáróira (miután utóbbiak ezt felfedezték).

Török József klubigazgató azonnal felvette a kapcsolatot a krakkóiakkal, és milyen érdekes, a tékozló labdarúgó másnap délelőtt már Tatabányán volt. A kameruni a pálya szélén ácsorogva közölte, hogy továbbra sem érzi magát gyógyultnak, az említett szájton pedig egész egyszerűen nem ő látható, hisz nem is volt Lengyelországban...

Csakhogy a fénykép felettébb hasonlított rá, ráadásul ottlétekor nyilatkozatot is adott. Ebben leszögezte: szívesen igazolna az ország legrégebbi klubjához, ezért a tesztelésen mindent megtesz a jó játékért.

„Egyelőre keveset tudok az együttesről, csak annyit, hogy a Cracovia a bajnokság középcsapatai közé tartozik. Azt is hallottam, hogy ez Lengyelország legnagyobb múltú egyesülete. Természetesen arról is értesültem, hogy Krakkó csodálatos város″ – mondta a Tatabánya kulcsembere.

Dorge Kouemaha magáról is vallott, elmondása szerint gyors, erősen lő, s jól fedezi a labdát. „Jó a testfelépítésem, így a pályán nehezen választanak el a labdától. Játszottam a kameruni U21-es válogatottban, és szép emlékeket őrzök arról az időszakról. Nem titkolom, az egyik legnagyobb álmom, hogy bekerüljek a nagyválogatottba, s a tervemet meg akarom valósítani″ – zárta mondandóját a támadó.

Stefan Majewski vezetőedző szerint alakulatának magas csatárra volt szüksége, a kiszemelt futballista magyarországi eredményességi statisztikái pedig önmagukért beszéltek. A mester szavai is árulkodóan hangzottak, de Kouemaha még mindig tartotta magát ahhoz, hogy a megelőző héten nem járt próbajátékon Krakkóban. A Cracovia érdeklődését viszont elismerte.

Török József, a tatabányaiak ügyvezetője tisztában volt vele, hogy kint járt a támadó, és a klub most már szívesen szabadult volna tőle.

Ő viszont ezt még másnap, 2007. február 12-én is határozottan tagadta... „Nem jártam Krakkóban a múlt héten″ – ragaszkodott az álláspontjához, majd hozzátette, tudja, hogy a Tatabányánál számítanak rá, de ő előnyösebb anyagi feltételek mellett szeretne futballozni a jövőben. Ha azonban nem kap a jelenleginél jobb ajánlatot, mondta, akkor is marad a „bányászvárosban".

Más tészta, hogy a félrevezetett tatabányaiak ezután akartak-e még tervezni vele? A kérdést az NS Török Józsefnek, a klub ügyvezető igazgatójának tette fel, aki előbb az ügy hátterét világította meg a Nemzeti Sport olvasói számára.

„Mi is úgy értesültünk, hogy Dorge Kouemaha Lengyelországban járt a múlt héten – kezdte a sportvezető. – Ahogy ezt megtudtuk, azonnal fel is vettük a kapcsolatot a krakkóiakkal. A lengyel klub elnöke elmondta, abban a tudatban tesztelték a futballistát, hogy lejárt a szerződése. Ez csak azért furcsa, mert az őt képviselő, Németországban élő magyar játékosügynök külön felhívott, s neki tisztán és világosan elmondtam, a csatárt 2008. június 30-ig érvényes szerződés köti az FC Tatabányához.″

Mindazonáltal jó pénzért megváltak volna tőle, nem véletlen, hogy a prágai tesztelésre is elengedték. A kameruni meg is felelt a próbajátékon, ám egy cseh válogatott támadó igazolása miatt nem fért be a Sparta keretébe. Legalábbis egyelőre. Opciós szerződést ajánlottak a Tatabányának, amely értelmében nyáron elsőként vihették volna Kouemahát, ezt azonban a magyarok nem fogadták el, bízva abban, hogy már a télen el tudják adni a csatárt.

Ám hiába segítette a klub mindenben, jött az arculcsapás, a fentebb említett krakkói kiruccanás, amelyet egyébként az afrikai továbbra is tagadott mind az ügyvezető, mind Sisa Tibor vezetőedző előtt. Török József szerint a furcsa viselkedésnek is volt magyarázata.

„Hirtelen nagyon megnőtt a népszerűsége, a télen öt magyar élvonalbeli együttes is megkereste, és olyan összegekkel csábították, amelyektől, nem tudok másképp fogalmazni, »meghülyült«. Persze megértem, hogy a mienkénél jobb anyagi feltételek mellett szeretne játszani, hiszen az egyértelmű, hogy nem Tatabánya szintű labdarúgó, jobb csapatban is megállná a helyét.

Viszont vannak szabályok, amelyeket mindenkinek be kell tartania, és az is tény, hogy a Tatabánya – az NB I egyik legszerényebb anyagi feltételekkel működő klubja – nem tud és nem is akar magasabb fizetést adni neki. Ennek tudatában viszont minden követ megmozgat azért, hogy távozhasson, tulajdonképpen zsarol minket. Már olyan badarságokat is mondott, hogy visszatér Kamerunba, és új személyazonossággal igazol egy másik csapathoz..."

Roppant elszánt volt a fiatalember... De akkor mi lehetett a megoldás? „Egyelőre az biztos, hogy pénzbüntetést kap, ám mindenki számára az lenne az ideális, ha már most sikerülne eladnunk" – zárta a beszélgetést Török József.

Mivel a prágaiak nem vitték egyből, a krakkóiak meg az affér óta nem jelentkeztek újra, a hónap 24. napján jobb híján ismét az NB I-ben volt jelenése. A paksi bajnokin látottakat a Nemzeti Sport így értékelte:

„Már az első percben eldőlt minden lényeges: a télen megtévedt, ám visszafogadott csatár köszönt be korán. A mezőny legjobbjának Dorge Rostand Kouemahát választottuk, aki nemegyszer két védővel a nyakán is megtartotta a neki passzolt labdát, és találatával eldöntötte a három pont sorsát. A Tatabánya sem remekelt, de legalább volt egy olyan labdarúgója, akinek minden megmozdulása futballistára emlékeztetett. Ő képes volt arra, amire az egész tolnai csapat nem: gólt lőni."

Végül 25 mérkőzésen 12 gólt szerzett, és – a mindössze 18 esztendős, az NB I-ben másodéves Németh Krisztiánnal (MTK) holtversenyben – a mesterlövészek listájának hetedik helyén végzett. A következő három szezonban is megbízhatóan hozta ezt a szintet, sorrendben 13, 14 és 13 találatot könyvelhetett el.

Igaz, már nem a Bányásznál. Azon a nyáron hazai mércével kiugrónak számító 60 millió forintos összegért a bajnok Debrecenhez igazolt, amellyel Szuperkupát, később Magyar Kupát nyert, a bajnoki címről azonban pont lemaradt (előtte is, utána is a Loki bizonyult a legjobbnak, de akkor, az MTK miatt, éppen nem...).

A kameruni amúgy megint hetedik lett a góllistán, és egyenletes hasznosságának köszönhetően nyugatra tudott igazolni: a német másodosztályú Duisburgnak DVSC több mint a vételi ár kétszereséért adta el 2008 nyarán. Közben bekerült (néhányszor) hazája válogatottjába is, a Ruhr-vidéken pedig jól ment neki – annál többször egyazon bajnoki kiírásban egyedül még az elején, a hazájában volt eredményes –, így egymillió euróért (azaz majdnem újabb árduplázódással!) szerződtette az FC Bruges.

KOUEMAHA A BRUGES-NÉL

 

 

A patinás belga klubnál bajnoki ezüstérmet nyert, és Romelu Lukaku mögött a gólrangsorban is másodikként zárt – érdekes módon a szintén a cívisvárosból továbblépő Ibrahima Sidibével közösen... A legutóbbi évadja már kevésbé sikerült jól, 3 találatra esett vissza az éves termése, viszont a végén visszaköltözött Németországba, Kaiserslauternbe.

Csúnya dolog a sumákolás, a hazudozás (vagy nevezzük inkább füllentésnek), amelyekkel a jelek szerint öt éve a tatabányaiakat „boldogította", de az tény, hogy nem hülyült meg teljesen és igaza lett: jobb helyek is vártak rá az NB I (közép)mezőnyénél – sőt mostanra eljutott az egyik európai topbajnokság élvonalába!

Ha pedig minden nálunk megforduló légiós legalább ugyanannyit mutatna, mint egykor Kouemaha, máris érezhetően jobb lenne itt a színvonal.

A BUNDESLIGÁBAN IS MUTAT EZT-AZT