Menetel a Honvéd – Jakus Barnabás publicisztikája

A Haladás szimpatizánsaként mindig is különleges figyelemmel követtem a kispesti futballcsapat szereplését, mivel a két szurkolótábor között évtizedek óta baráti a viszony. A régi Bozsik Stadion felé tartva már a Határ úti végállomáson ismerős arcok fogadtak. Sosem feledem, ahogy a nyílegyenes Ady Endre úton döcögő 42-es villamoson az egyik Honvéd-drukker arról beszélt, ezen a meccsen lesz a legkevésbé szomorú, ha kikap a csapata.

Az igazsághoz tartozik, hogy olyan sokszor azért nem nyertünk a XIX. kerületben, pedig ez a párosítás nagy múltra tekint vissza. Mi több, a Haladás 1936. augusztus 30-án a címerében oroszlánt viselő Kispest FC ellen játszotta fennállása első hazai NB I-es mérkőzését, amelyen 9:4-re nyertek a vendégek – ez azóta is gólrekord a Rohonci úton. 

A második világháború után Budapesthez csatolt település honvédosított csapata sikert sikerre halmozott az ötvenes évek első felében, 1950 és 1955 között ötször lett bajnok Puskás Ferenc együttese. A második aranykorszak a nyolcvanas években köszöntött be Détári Lajosékkal és Garaba Imréékkel, a kispadon a játékosként Szombathelyről induló Komora Imrével. A rendszerváltást követően a nemrég elhunyt Mezey György vezette bajnoki címig a kispestieket, akikhez 1992-ben csatlakozott a Haladásból egy tehetséges támadó középpályás, Illés Béla. Őt később az MTK-nál koronáztak meg, de a Honvédnak is megvolt a legnagyobb királya Pisont István személyében.

A délpesti szép napoknak aztán vége szakadt, tíz évvel később már nem a Sampdoria és a Manchester United, hanem a Balassagyarmat, a Bodajk és a Hévíz ellen készültek a Bozsik Stadionban, a Honvéd ugyanis 2003-ban búcsúzni kényszerült az élvonalból. 

A zűrzavaros évek után egy amerikai-magyar üzletember, George F. Hemingway hozta meg a nyugalmat. „Maradjunk annyiban, hogy első lépésben tisztességes középcsapatot szeretnénk kialakítani. A lényeg az, hogy egy, kettő, három, négy… tíz… harminc esztendő elteltével is működjön az egyesület” – ismertette céljait az új tulajdonos a 2006. július 27-én megjelent számunkban. A bemutatkozás jól sikerült, a Honvéd nem egészen egy évvel később megnyerte a Magyar Kupát a kor sikercsapata, a Debrecen ellen. A mindenkori keretben az olykor zsákbamacska módjára igazolt légiósok mellett egyre fontosabb szerep jutott az akadémiáról kikerült fiataloknak, akik közül többen később a magyar válogatottban is bemutatkozhattak.

Hemingway tíz év alatt a lehetőségeket tekintve kihozta a maximumot a Kispestből, amely 2013-ban bronzérmes, négy évvel később bajnok lett, míg 2007 után 2009-ben is kupagyőzelemig jutott. A bajnoki cím azért nagy tett, mert a riválisok közül a Ferencvárosban és Székesfehérváron is jóval nagyobb büdzsével és erősebb kerettel dolgozhattak az edzők. Ráadásul idény közben az alapemberek közül Botka Endre és Prosser Dániel is ellenérték fejében távozott, de Marco Rossi csapatát ez sem gátolta meg 2017-ben az álmok valóra váltásában. 

Az olasz szakember – aki két kispesti szerepvállalása között majdnem a Haladás edzője lett, de a vezetőség akkor inkább Szentes Lázárt választotta… – aranyéremmel a nyakában jelentette be, hogy a következő idényt Dunaszerdahelyen kezdi. A felvidéki városból egy év múlva bronzzal távozott, ezúttal a magyar válogatott kispadjára. A többi már történelem, két Európa-bajnokság után a közkedvelt, meccsek során gyakran éltetett szakember a jövő nyári világbajnokságra is kijuttathatja a magyar válogatottat. 

Visszatérve a kispestiekre, 2019-ben a szurkolók által korábban hol jobban, hol kevésbé bírált Hemingway nem egészen 13 évnyi ténykedés után eladta a klubot a Metalcom-csoporthoz tartozó Reditus Equity Zrt-nek. Rögzítsük, ekkorra elkészült az akadémia fejlesztése és javában épült az új stadion, míg a keretben olyan válogatott játékosok szerepeltek, mint Gazdag Dániel, Baráth Botond és Holender Filip, az amerikai-magyar tulajdonos tehát jó gazdaként, ideális helyzetben adta át a klubot. 

Az új tulajdonos szépeket ígért (bajnoki dobogót, ehhez többletforrások bevonását), és más gesztusokkal is igyekezett a szurkolók kedvében járni. Az elkövetkezendő években a keretbe és a stábba is visszatértek a régi kedvencek, Pisont István és Dajka László 2020 nyarán kupagyőzelemig irányította a Honvédot, amelynél még a címert is az 1991 és 2003 között használt változatra nagyban hasonlítóra cserélték.

Ám hiába az amúgy szimpatikus törekvések, a pályán nem jöttek az eredmények, a Hemingway-érát jellemző stabilitás odaveszett. A kiesés szele eleinte csak meglegyintette a kispestieket, 2023-ban viszont már nem sikerült nagyot hajrázva kivívni az élvonalban maradást. Mindehhez hozzátartozik, hogy a sorsdöntő felcsúti meccsen történt egy kimenetelt befolyásoló játékvezetői hiba (0–0-s állásnál Szolnoki Roland kezezett a tizenhatoson belül, de a bíró sípja néma maradt), amelyet Hanacsek Attila, a Magyar Labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságának elnöke is elismert.

„Ami a játékvezetőknek álmatlan éjszakákat, az a Budapest Honvédnak több száz millió forintos anyagi és jelentős erkölcsi kárt okozott” – reagált erre a klub, amely készülhetett az NB II-re. Azonban a megfiatalított kerettel finoman szólva sem sikerült a rajt, a szurkolók éles kritikákat fogalmaztak meg az akkori vezetőséggel kapcsolatban. Közönsége azonban nem pártolt el, mi több, a nézőszámok bőven meghaladták a tíz-tizenöt évvel korábbiakat.

Tavaly nyáron aztán bekövetkezett a várt újabb tulajdonosváltás, a korábban Diósgyőrben és Kassán szerepet vállaló Leisztinger Tamás és az Aragao Sport Kft. érkezett, az ügyvezető a Haladást 2019 telén megmentő Séllei Árpád lett, míg a szakmai munka koordinálása a DVTK női csapatánál is megfordult Fórizs Sándor kezébe került.

Nehezen indult az új éra, tavaly ősszel kiesőhelyre süllyedt a Kispest, és a bajnoki szünetet is a vonal alatt töltötte. Lelkes szurkolói azonban ekkor sem hagyták magára a klubot, otthon és idegenben is népes tábor támogatta a játékosokat. A tavasz már nyugalmasabban telt, a jelentős NB II-es rutint szerző Feczkó Tamás végül gond nélkül tartotta benn a csapatot.

A lendület megmaradt az új idényre is, tizenhárom forduló után a tabella második, feljutást érő helyén áll a Honvéd, amely a Magyar Kupában idegenben ejtette ki az élvonalban amúgy jól szereplő debrecenieket. A legutóbbi fordulóban csaknem négyezren szurkoltak a Bozsik Stadionban a szegediek elleni 0–0-ra végződő összecsapáson, amely azért megmutatta, a télen bizony van még mit erősíteni a kereten.

Ennek anyagi akadálya aligha lehet.

Hétfő estére ugyanis találkozóra hívta szurkolóit a klub, amely a jövőjét nagyban meghatározó bejelentéseket tett. Elnöknek nevezték ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert, aki a klub régi szurkolója és futballozik a kispestiek old boys csapatában, míg a szigetelőanyagok gyártásával foglalkozó új szponzor, a szingapúri Vulcan Shield Global évente több száz millió forinttal támogatja a Honvédot. Szijjártó mellett elnökségi tag lett Gajda Péter polgármester, a BHSE-elnök Gergely István és a játékosként négyszeres bajnok Garaba Imre is, aki könnyek között beszélt arról, mennyire megtisztelő számára a felkérés. A 2021-ben átadott Bozsik Aréna és az akadémia a klub tulajdonába kerül, míg négymilliárdos beruházási program keretében megépül egy sportcsarnok is.

A kispesti oroszlán tehát a korábbi, kilátástalan és sikertelen évek után ugrani készül. Oda, ahol a múltja, hagyományai és szurkolói támogatottsága alapján a helye lenne. A háttér adva van, a többi a pályán dől el.

Mindeközben nálunk, Szombathelyen is haloványan pislákolni kezdett a remény lángja, sorozatban három mérkőzést nyertünk meg, kapott gól nélkül. A harmadosztály középmezőnyéből a feljutás ugyan messzinek tetszik, de ki tudja, talán néhány éven belül ismét felszállhatok a Határ úton a 42-es villamosra, és elbeszélgethetek az én kispesti barátaimmal, éppen kinek jönne jobban a három pont az NB I-ben.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!