Révész Attila: Tudom, ki a főkolompos
AZ IDÉNY VÉGÉN az NB I-ből kieső Kisvárda sportigazgatója és megbízott vezetőedzője, Révész Attila a hétvégén az NB II-ben Ajkán elszenvedett 3–2-es vereség után nagy visszhangot kiváltó nyilatkozatot tett: „Magyarországon divattá vált, hogy játékosok turpisságokkal és csalásokkal megbuktatják az edzőket, nálunk is van olyan futballista, aki alibizik, takarékon játszik, az első félidő derekáig a masszőröm többet futott, mint néhányan a pályán. Nálunk nem a klub bukik meg, hanem a játékos, ezeket az embereket eltávolítjuk innen.”
Lapunk hétfőn megkereste a szakvezetőt, arra kérve, oldjon fel néhány rébuszt.
„Feczkó Tamás jó edző, de nem bánt eléggé keményen a játékosokkal, akik visszaéltek ezzel – mondta a Nemzeti Sportnak Révész Attila, aki a második forduló után vette át az irányítást Feczkótól. – Kemény edzéseket tartottam, ám az első győzelem után a játékosok máris fáradtságra panaszkodtak, egy csoportjuk összeült, hogy rávegye a többieket, kérjenek két szabadnapot. Szerencsére van egy olyan magja a csapatnak, amely érez magában ambíciót, és kiállt mellettem, ők dolgozni akarnak. De tudom már, ki a főkolompos, az ajkai meccs szünetében le is cseréltem.”
Révész kettőt cserélt a szünetben, Driton Camaj és Bernardo Matic nem tért vissza a folytatásra. A sportigazgató-tréner nem mondott nevet, lapunk más forrásból úgy tudja, Maticról van szó. A kisvárdai vezető azt mondja, nem is a konkrét nevek a lényegesek, hanem az általános jelenség, ami elharapódzott a magyar futballban.
„Amelyik csapatnak célja van az NB II-ben, ott a klubvezetői törekvések gyakran nem találkoznak a játékosokéival, a feljutásra pályázók közül rajtunk kívül a Vasasnál, a Honvédnál, a Budafoknál is volt már edzőváltás – folytatta Révész Attila. – Sokan jól elvannak a langyos vízben, mindegy nekik, feljutunk-e vagy sem, ugyanazt a pénzt kapják. Korábban pénzbüntetéssel még lehetett őket valamelyest motiválni, január elsejétől azonban már ezt sem lehet. Ha valaki nem dolgozik jól a saját vállalkozásomban, elküldöm, ám a futballban nem tehetem meg, mert a határozott idejű szerződések aránytalanul védik a játékosokat. Az sem érdekli őket, ha nem játszanak vagy az NB III-as csapatba kerülnek, a bérük akkor is jár nekik. Ha elküldjük őket, csak örülnek neki, hogy ingyen mehetnek. Aztán néhány meccsre megint összeszedik magukat, majd újra leeresztenek. Inkább lejjebb adom a célokat, akkor sem dől össze a világ, ha nem jutunk fel, de az elveinkből nem engedünk, itt nem lesz játékosuralom! Tudom, sok klub szenved ettől a jelenségtől, ezért össze kell fognunk. Általában az edzőn csattan az ostor, ám ők vannak a legnehezebb helyzetben, mert ha jól bánnak a játékosokkal, megeszik őket reggelire, ha pedig keményen, előbb-utóbb megbuktatják – ez így nem mehet tovább!”
