Aczél Zoltán: Én most már a földön járok
– Az ötödik helyen áll a Kozármisleny az NB II tabelláján.
– És állhat még előrébb – mondta lapunknak Aczél Zoltán, a Merkantil Bank Ligában szereplő csapat 56 éves vezetőedzője. – Van ugyanis egy elmaradt mérkőzésünk, azaz a harmadik helyen is lehetnénk.
– Mit jelent ez önnek?
– Ez a csapat a nyugalom, a béke szigete, csendben, szerényen lehet dolgozni, rend és fegyelem van ennél a kis klubnál. Amikor a nyáron visszatértem, a vezetők az mondták: maradjunk bent! Ez lehetett a reális cél, semmi több, és még azt is hozzátették, ha esetleg nem sikerül, de tisztességesen megteszünk mindent a másodosztályban maradásért, és kiszolgáljuk a közönségünket, az is rendben lesz. Ha mindent megteszünk, talán még a kiesés is elfogadható a nagyon nehéz futballcsatákkal jellemezhető másodosztályban.
– Ehhez képest ebben a pillanatban egyetlen ponttal vannak a Vasas mögött, kilenccel a Honvéd és tizenkettővel a Haladás előtt.
– Nyilván sokat dolgoztunk. Az ősz sokkal jobban sikerült, mint ahogyan várták tőlünk, talán mondhatom azt is, mint ahogyan vártuk magunktól. Azzal, hogy mely klubokat előzünk meg, és hogy azok a klubok milyen feltételekkel, mennyi pénzből dolgoznak, nekem nem illik foglalkoznom, de természetesen büszke vagyok arra, ha egy-egy mérkőzésen, mondjuk a Vasas ellen, sikerül eltüntetni a pályán a költségvetések közötti óriási különbséget. Ez jó, és ezért büszke is vagyok a csapatomra, mert tudjuk, hazai szinten ebben az osztályban a legkisebb büdzsével a Kozármisleny dolgozik.
– Érdekes, mert engem az érdekel, ön hogy érzi magát. Csakhogy nem önmagáról, hanem folyamatosan a csapatáról beszél.
– Nyilván mentálisan sokat erősíti az embert a jó eredmény, az én lelkemnek is jót tesz a győzelem. Ugyanakkor mindig a földön járok, amióta megtépett az élet. Annyit mondhatok ezzel kapcsolatban, azt tudtam, hogy jó vagyok, mert előtte is úgy éreztem, jó voltam. Ahol eddig megfordultam, megmutatkozott a munkám eredménye, reménytelennek ítélt csapatot mentettem meg a kieséstől, a másikkal háromszor annyi pontot szereztem, mint az utánam következő edzői stáb. Ahol bíztak bennem, volt előrelépés, volt rendszer, s általában jól nézett ki, amit játszott a csapat, és ebben nemcsak nekem, hanem a stábtagoknak is rengeteg munkája volt és van is.
– Nálunk gyakran összekeverik az önbizalmat az önhittséggel – visszaigazolás ez az ősz önnek?
– Természetesen igen, és minden dicséret jólesik, ahogyan az is, hogy akkor sem vertek agyon minket, amikor az ellenfélé lett a három pont – talán a Nyíregyháza elleni mérkőzés a kivétel ez alól. Támadni akarunk, karakán futballt játszani, és az eddig elért eredmények hitet adnak a játékosoknak, s nyilván az is visszaigazolás, amikor a magyar futball történetében sokszor meghatározó szerepet játszó, patinás klub hív edzőnek – ez akkor is megtisztelő, ha végül nem jött össze, más ült le a kispadra. A munkánk eredménye, ha akad még olyan futballvezető, aki azt gondolja, Aczél Zoli jó megoldás lehet.
– Vágyik feljebb?
– Megbékéltem a sorsommal, és ha bohém is vagyok időnként, nem bolondultam meg. Már nincsenek álmaim, mert tudom, milyen rossz tud lenni az ébredés. Ezért a mában élek, és megélek minden jót. Büszke voltam arra, hogy Scheer Sándor hívott Óbudára a III. Kerülethez, míg most azért vagyok boldog, mert itt dolgozhatok Kozármislenyben. Lehet, hogy ez a teljesítmény feljogosíthatna arra, hogy reménykedjek, de tudom, a fiataloké a jövő. Tizenkét élvonalbeli klub van, általában a felénél külföldi edzőt alkalmaznak, és van százötven olyan szakember, aki elvégezte az NB I-es kispadhoz szükséges tanfolyamot, iskolát. Engem a Kozármislenynél mindennap megölelnek, szeretettel köszöntenek, és nem foglalkozom azzal, hogy a riválisok a törökországi napfényben készülnek a tavaszra, miközben mi a mínusz öt Celsius-fokban rohangálunk a PEAC-műfüvön, ahol a kapu mögött medvék kergetik a farkasokat – na jó, ezt nem teljesen komolyan mondtam.
– A Magyar Kupában az MTK Budapest ellen bizonyíthatnak, közeleg az NB II tavaszi rajtja, és egyre többen mondogatják: látjátok, mit csinál Aczél Zoltán a Kozármislennyel?
– Nagyon örülök, hogy a hazai meccsekre kijáró nyolcszáz néző szereti ezt a csapatot. Öröm és büszkeség lenne az élvonalban nagycsapatnál dolgozni, de nem feszélyez ez a gondolat, nem stresszelek ezen, minden nap boldog tudok lenni.
