NB II: Előny, hogy az öltözőből jövök – Filkor Attila

– Lezárult egy korszak az életében, mostantól csak sportigazgatóként dolgozik tovább a Budafokért. Mennyire volt nehéz meghoznia a döntést, és mi motiválta? Nem szeretett volna már játszani, vagy úgy érezte, már nem tudja összeegyeztetni a sportigazgatói munkával?
– Amikor tavaly nyáron, a felkészülés során eltört a bokám, Jakab János, klubunk tiszteletbeli elnöke már elbeszélgetett velem a jövőmről, és felvázolta, hogy sportvezetőként, akár sportigazgatóként is számolna velem a későbbiekben – válaszolta Filkor Attila, a BMTE sportigazgatója. – Abban maradtunk, hogy gondolkodom, alszom rá egyet, de én még szerettem volna játszani is. Úgy volt, hogy idén nyáron visszatérünk a részletekre, de aztán az idény közben Oláh Lóránt sportigazgató távozott a pontlevonással járó ügy után, én pedig elvállaltam a feladatot, miközben még nem zártam le a játékos-pályafutásomat. Ennek most eljött az ideje, szeretnék teljes emberként a sportigazgatói munkára koncentrálni. Nagyon nem volt egyszerű meghozni a döntést, sokáig mérlegeltem.

– A Szeged ellen még játszott a legutóbbi Magyar Kupa-sorozatban. Nem volt nagy a kísértés a ZTE elleni kupadöntőben, hogy „pályára küldje” saját magát is?
– A kísértés természetesen megvolt, hiszen aki futballozott valaha, biztos, hogy szeretne pályára lépni egy ilyen meccsen a csodálatos Puskás Arénában. Az élet máshogy hozta, de le a kalappal a csapat előtt. Nagyon fájó volt a vereség, miután száztizenhét percig tartottuk magunkat, most kezdem csak elfogadni. Persze már a döntőbe jutás is óriási tett másodosztályú csapatként, és a fináléban is jól játszottunk, sajnos a végére elfogytunk. Nem is csoda, hiszen mi harminckét nap alatt kilenc meccset játszottunk, míg a ZTE csak ötöt, és az ellenfélnél játszhattak idegenlégiósok is. Ez nem kifogás, csak tény.

– Hét hónapja dolgozik már sportigazgatóként. Mik a legfontosabb tapasztalatai ennyi idő alatt?
– Nagyon új még minden. Intenzív munka, mindennap tanulok valami újat. Az az előnyöm megvan, hogy az öltözőből jövök, tudom, hogy látják a dolgokat a fiúk. Nekik is, nekem is szokatlan volt eleinte, hogy új szerepkörben vagyok, de mindenki nagyon segítőkész, a volt játékostársaim támogatása nélkül nem menne. Ugyanúgy a klubtól is minden segítséget megkapok, és tisztában vagyok vele, hogy még nagyon sokat kell tanulnom. Még képezni is kell magamat, és bár az idei tanfolyamról sajnos lemaradtam, a következőhöz csatlakozom.

– Sikerekben gazdag volt ez a fél év, a BMTE az NB II-ben stabil középcsapat lett, és bejutott a kupadöntőbe. Mi lehet a cél a következő idényre?
– A sikerekben az én szerepemet még nehéz volna megítélni, a fő érdem a játékosoké és a szakmai stábé. Az elsődleges célunk a következő idényre, hogy megtartsunk minél több lejáró szerződésű játékost. Aki távozik, annak sok sikert kívánunk, mert mindenki kiadott magából mindent ebben az idényben. A helyükre próbálunk olyanokat hozni, akik éhesek a sikerre, és lehet építeni rájuk. A Budafoknak olyan klubnak kell lennie, amely lehetőséget ad fiatal magyar játékosoknak, idén is játszott nálunk két 2004-es születésű labdarúgó.

– Futballozott az AC Milanban és az Internazionaléban is. Milyen érzésekkel nézte a két milánói óriás Bajnokok Ligája-elődöntőjét?
– Nem ilyen párharcra számítottam, azt hittem, szorosabb lesz, de az Inter sokkal jobb állapotban volt, megérdemelten nyert. Stefano Pioli miatt kicsit a Milannak szurkoltam, mert kétszer is volt az edzőm, de ha már bejutott a döntőbe az Inter, azt kívánom, nyerje is meg. Nem lesz könnyű…