Legalább kilences – Deák Zsigmond jegyzete

Az élet nem habos torta, tanították meg A tanú című kultuszfilmben Virág elvtársék Pelikánnak, a gátőrnek, aztán amikor e frissen szerzett „tudását” az árvíz közepette át akarta adni az embereknek, elküldték őt a… Szóval nem vették az adást, pedig az élet tényleg nem habos torta, még a labdarúgás legjobb játékvezetőinek sem. A szombati budapesti BL-döntőt irányító német Daniel Siebert például lemarad a nyári észak-amerikai világbajnokságról, nagykárolyi nemzettársunkat, a tavalyi BL-finálét fújó Kovács Istvánt pedig a 2022-es vb-n alázták meg azzal, hogy nyolc alkalommal is csak negyedik, vagyis tartalék játékvezető lehetett a tornán, ám a gyepre nem engedték.

Mindezt csak azért hozom fel, mert pályafutása hullámai közepette ritka az olyan kiegyensúlyozottan nyilatkozó s így is gondolkodó „sípos”, mint a Nemzeti Sport NB I-es szakmai rangsorát sorozatban harmadszor megnyerő Bognár Tamás. Hozzáteszem, a nyilatkozás mint műfaj eleve távol esik a bíróktól, szinte tiltják nekik, ellentétben a futball többi, fűt-fát szabadon összehordó szereplőjével, pedig számos ítéletet, szituációt érdemes lenne azon melegében kitárgyalni szakmailag, hogy legalább utólag kiderüljön, ki mit miért csinált, kinek van igaza. A lényeg, hogy osztályzataink alapján immár harmadik éve Bognár a legjobb magyar játékvezető, aki azonban „már” negyvenhét éves, így nemzetközi szinten az igazán nagy feladatokkal legfeljebb a VAR-szobában kínálják meg, ha megkínálják.

Ezt nem sorstragédiaként éli meg, természetes folyamat, mondja, s teszi tovább a dolgát, most éppen edzőtermi munkával tartja karban magát, ha már hozzánk hasonlóan csak távolról szemléli a vb-t. Ám a jelek szerint mindez nem vágja földhöz, reálisan látja a helyzetét, örül „a szaklap elismerésének”, de őszintén bevallja, minél ismertebb és tapasztaltabb a játékvezető, annál könnyebben tudja irányítani a mérkőzést, magyarán annál nagyobb az esélye a jó osztályzatra. Ha már tapasztalat, támogatja fiatal kollégáit az előrehaladásban, tudva, ez szükséges, de nem elégséges feltétele a lehetőség szerint minél fényesebb karriernek. Az alapvetése pedig megfontolandó minden szereptévesztő, önnön jelentőségét túlértékelő játékvezető számára: a futball az első – ne a bíró személye vagy a játékvezetés legyen a középpontban!

Már ez a mondat megér legalább egy 9-es osztályzatot, amiből egyébként tizenegy is akadt Bognár Tamás összesített bizonyítványában. Talán nem véletlenül.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!