Visszaültek a trónra – Bobory Balázs jegyzete
TAVALY a szolnokiak levágták az Arena Savariában a hálót, idén fordult a kocka.
A Falco férfi kosárlabdacsapata a végletekig kiélezett döntő ötödik meccsén nyert úgy a tiszaligeti pokolban, hogy angyali nyugalommal és önbizalommal játszott. A finálé előtt az alapszakaszban rajt-cél győzelmet arató, a rájátszásban a negyeddöntőben és elődöntőben is hibátlan Olajbányász tűnt esélyesebbnek, aztán azzal, hogy a harmadik összecsapáson a szombathelyiek elvették a pályaelőnyét, ráadásul Somogyi Ádám borzalmas sérülést szenvedett és nem is játszhatott a maradék két mérkőzésen, már a Falco volt a favorit. Le a kalappal Krnjajszki Boriszék előtt, első számú vezérük nélkül a negyedik meccsen győztek Vas vármegyében, és visszavitték a döntőt saját csarnokukba. Csak aztán Milos Konakov együttese az idény egyik legjobb játékával rukkolt ki, éppen a legfontosabb mérkőzésen, és szinte egy pillanatig sem volt kérdés, ki nyeri meg az ötödik csatát és a bajnokságot.
Az Olaj láthatóan elfogyott, elfáradt, talán volt olyan pillanat, amikor vezetőedzője, Vedran Bosnic is elgondolkodott azon, hogy a korábbi meccseken érdemes lett volna többet foglalkoztatni Molnár Mártont vagy éppen a légiós hátvédet, Ryland Holtot, mert például a palánk alatt a teljes idényben domináns Brady Skeens árnyéka volt már önmagának, de Krnjajszkin vagy Le’Tre Darthardon kívül a többiek is fáradtnak tűntek. Milos Konakov viszont a tízemberes, szisztematikusan és jól alkalmazott rotációjának köszönhetően megteremtette csapatának az előnyt az utolsó összecsapásra, sokkal frissebb és energikusabb volt a szombathelyi együttes.
A Falco hetedik bajnoki címét szerezte, egy év után ült vissza a trónra, és bár az idény közben voltak nagy nehézségei – fájdalmas vereségek, sok játékoscsere, vezetői ultimátum –, emlékezetes évadot futott, hiszen megnyerte az aranyérmet, egy hajszállal kapott ki éppen a Szolnoktól a Magyar Kupa fináléjában, és a FIBA Európa-kupában sporttörténeti tettet végrehajtva a legjobb négy közé jutott.
Erre valóban lehet csettinteni Szombathelyen, és arra is büszkék lehetnek Váradi Benedekék, hogy az elmúlt évek talán legjobb döntőjét sikerült megnyerniük.

A cél ismét teljesítve – Beke Zsombor jegyzete

Milyen a sport? – Malonyai Péter publicisztikája

Van ok a szerénységre – Malonyai Péter jegyzete

Megérik a pénzüket – Vincze András jegyzete

Holnap Borbélyhoz mész! – Deák Zsigmond jegyzete

Ehhez hozzá tudnánk szokni – Kapolcsi-Szabó Bence jegyzete


