Diogo Silva: Mindig a nagy álmokat választottam

–  Ahogyan az aranylabdás Rivaldo, ön is paulista városában született: hogyan emlékszik a kezdetekre?     
– Egészen fiatalon, ötévesen kezdtem el futballozni – mondta lapunknak Diogo Silva, a ZTE FC 20 esztendős védője. – Akkoriban nekem ez csak szórakozás és szabadidős tevékenység volt, de idővel rájöttem, van hozzá tehetségem, és képes vagyok jobbá tenni a családom helyzetét. Hála Istennek megfelelő anyagi körülmények között éltünk, ettől függetlenül szerettem volna javítani az életünkön és biztonságot nyújtani a szeretteimnek.

– Sok brazilhoz hasonlóan a kezdetekben az utcán rúgta a labdát?     
– Igen, gyerekként mindennap iskola után az utcán játszottam a barátaimmal. Természetesen voltak példaképeim, mint Neymar, de Lionel Messit is csodáltam. Azonban a leginkább a nagypapám inspirált. Őt szinte mindenki ismeri a környéken, futballozott, ő vezetett be engem ebbe a világba, és hordott kis kölyökként az edzésekre. Folyamatosan motivált és bátorított, mindig azt próbáltam tenni a pályán, amit ő csinál.

– Mikor hitte el, hogy ebből profi pályafutás is lehet?     
– Tizenkét-tizenhárom éves lehettem, amikor kezdtem ráébredni, hogy van tehetségem a futballhoz, és még valami nagyot is elérhetek. Tizennégy évesen kerültem az első klubomhoz, attól a pillanattól úgy tekintettem a focira, mint amire a jövőmet építhetem.

– A világhírű Palmeiras utánpótlásában több évet eltöltött: hogyan emlékszik erre az időszakra?     
– A Palmeiras az életemben megvalósult álom volt. Brazil gyerekként mindig arról ábrándoztam, hogy a Palmeiras mezét viselhessem, rajongója voltam a klubnak, követtem a csapatot és az útját. Amikor lehetőségem adódott ott játszani, hihetetlen, sőt, valójában elmondhatatlan érzésekkel töltött el. Nagyszerű tapasztalatokat szereztem, rengeteget tanultam, és sokat fejlődtem ott. 

– Aztán februárban Zalaegerszegre igazolt… Meglepte a klub ajánlata?     
– Meglepett, amikor felvetődött a lehetőség és először hallottam a Zalaegerszeg érdeklődéséről. Nem tudtam sokat a magyar futballról, a klubról vagy a felépítéséről. Miután megismertem a projektet, sokat olvastam a csapatról és az országról is, így már nagyszerű lehetőségnek láttam a pályafutásom szempontjából. Egyáltalán nem bántam meg, hogy igent mondtam a ZTE-nek. 

– Sok dél-amerikai játékosa van a klubnak: ez segített a beilleszkedésben?     
– Rengeteget. Azt hittem, hosszabb időbe telik majd, de a jelenlétük nagyban megkönnyítette a beilleszkedést, és minden könnyebbé vált. El kell mondanom, hogy Isten is sokat segített a kezdeti időszakban. Sokat dolgozom az első perctől, mert akkor vagyok képes jó teljesítményt nyújtani, ha keményen elvégzem a munkát. Fontos, hogy jól érzem magam Zalaegerszegen.

– Jelenleg negyedik helyen áll a tabellán a ZTE FC, és bejutott a kupa elődöntőjébe. Mivel lenne elégedett?     
– Van egy brazil mondás: kicsiben álmodni vagy nagyban álmodni ugyanannyi energiába kerül. Szóval, mindig a nagy álmokat választottam. Most tehát arra gondolok, hogy a ZTE-vel kijussunk a nemzetközi kupaporondra és megnyerjük a kupát. Segíteni akarok a Zalaegerszegnek, és eközben én is fejlődni szeretnék.

– Mi a hosszú távú célja?     
– A célom, hogy az öt legerősebb európai bajnokság egyikében futballozhassak, például a Premier League-ben vagy a La Ligában, illetve a brazil válogatottság is a vágyaim között szerepel. Az Arsenal játékosa, a honfitársam Gabriel Magalhaes pályáját kiemelten figyelem. Inspirál, hogy ő is ballábas belső védő, igyekszem sokat tanulni tőle.