Fantasztikus, évtizedeket, így generációkat átívelő hagyománya volt anno a magyar–osztrák futballmérkőzéseknek, olyannyira, hogy még Sárközi néni, a történelemtanár – valamelyest felrúgva a nyolcvanas évek eleji tanmenet rigorózus rendjét – is belevette a kurucozós-labancozós oktatásába a két ország meccsvetélkedését. Nos, most valami visszaköszön a „régi idők focijából”: csütörtökön jön a bécsi Rapid Győrbe, s az ETO elleni Konferencialiga-mérkőzésre érkezik a „sógorok” küldöttségében Bolla Bendegúz, valamint az ex-FTC-edző, Peter Stöger. A várakozást és így a hangulatot ráadásul fokozza, hogy az ETO vasárnap berámolt hét gólt az MTK Budapest kapujába, ráadásul szebbnél szebb találatokat szerezve, és olyan játékot produkálva, hogy azt látva talán még annak is kedve lesz Győrbe meccsre menni, aki – és most a hasamra ütök – fanatikus Honvéd-drukker, de szereti a jó és eredményes stílusú (magyar) focit.
Extra túlzásokba nem esnék, persze, de mintha egyre markánsabban visszamerészkedne a múlt a labdarúgásunkba: lapunknál is dolgoznak győri kötődésű kollégák, közülük vannak, akik a legendás Verebes József edzette ETO meccsein szerelmesedtek bele a futballunkba, és ők ezekben a napokban (főleg az AIK kiejtését és az MTK elleni gólparádét követően) egyre többször emlegetik a legendás Mágust és az akkori aranycsapat játékát, mondván, az akkori lelkesedő rajongásukat vélik felfedezni magukon.
Tény és való, hogy mostanság az ifjú vezetőedző, Borbély Balázs és az általa összeállított csapat prímán teljesít, s a legjobb az egészben, hogy látszik a tudatosság (taktika és önbizalom), vannak szép lövések, nagyszerű fejesek (egyéni képességek) és úgy általában gördülékeny és önfeledt a játék (csapategység) – mindez megadja azt az esszenciát, ami miatt valóban jó érzés ott lenni a lelátón, várakozni, kiabálni, tapsolni és persze lelkesedni, ha gól születik, no meg persze izgulni a győzelemért, az apróbb-nagyobb sikerért.
Úgyhogy tényleg csak ennyi az egész történet veleje: úgy tűnik, egyre többen szeretnének ott lenni az ETO meccsein – a jelek szerint bőven megéri az élmény.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!