Miután a résztvevők visszatekintettek a sportszponzoráció történeti kezdeteire, egészen Klebensberg Kunóig, az 1920-as évek legendás kultuszminiszteréig visszamenően, Pantl Péter arról beszélt: „Ma egy vállalat már mindent mér, és pontosan ki lehet számolni, milyen szponzorációs befektetés mennyit hoz vissza.” Ehhez Brenkus Krisztián azt tette hozzá: „Mindig mérlegeljük, mit tudunk adni, a másik fél mit tud kapni, és mi mit tudunk ebből visszakapni. De van, amit rövid, van, amit hosszú távon lehet csak mérni. Az értékteremtés pedig hosszú távú folyamat. A sport közösségi jelenség, és fontos minden cégnek, hogyan tud hidakat építeni. Ma a sport képviseli leginkább az értékeket.”
Sántha Gergely arról beszélt: „Sportmárkaként, sportszervezetként előbb fel kell építeni egy transzparensen működő céget, és utána lehet csak várni a nagy cégek szponzorációját. A sportszponzoráció »adok« oldala könnyen számszerűsíthető, de a »kapok« rész már nem annyira. Ha egy sportszervezet eléri azt, hogy olyan cégek, mint a Mol vagy az Szerencsejáték Zrt. támogatja, az már szponzormágnesként is működik, ha az ő logójuk ott van a mezen, az már a kisebb szponzorokat is bevonzza.”
Pantl Péter példaként kiemelte, milyen kiváló együttműködés alakult ki az MLSZ-szel azáltal, hogy 2020 óta a Mol névadó szponzorként kötődik a Magyar Kupához.
Pantl Péter arról is beszélt, miért lett a Mol-csoport az Újpest FC többségi tulajdonosa: „Inkább az volt a furcsa, hogy addig nem volt futballklubunk. Egy évvel korábban járt le a szerződésünk a Fehérvárral, és a legnépszerűbb csapatok közül az Újpest volt akkor eladó. Egészen más volt aztán úgy nézni egy Eb-meccset, hogy Csoboth Kevin Újpest-játékosként szerez győztes gólt Skócia ellen a századik percben.”