Gyász: Golyó a szívekben él – Fekete Lászlóra emlékeztek
A tíz évvel ezelőtt 59 évesen elhunyt újpesti labdarúgóra, Fekete Lászlóra emlékeztek a Megyeri temetőben. Ennek kapcsán felidéztük az Újpesten összesen tíz idényt eltöltő, négyszeres magyar bajnok (1974, 1975, 1978, 1979), az 1979-ben 31 találattal gólkirály, ezért Európában Ezüstcipőt érdemlő, 21-szeres válogatott csatár néhány kiváló alakítását.
A bajnoki címet és gólkirályságot hozó 1978–1979-es évadban a Dunaújvárosnak 5 (!), a Honvédnak és a DVTK-nak 3, a Videotonnak (kétszer is), a ZTE-nek és a Győrnek két gólt rúgott. A Dunaújváros ellen 1978 novemberében 7–1-re megnyert találkozón szerzett 5 góljáért 10-es osztályzatot érdemelt a Népsporttól. A gyorsasága miatt Golyó becenévre hallgató csatár az ugyancsak 10-est kapó Szabó Ferenchez (FTC) és Fazekas Lászlóhoz (Ú. Dózsa) hasonlóan 5 gólt szerzett, később Vágási Sándor (Békéscsaba), Bajzát Péter (Pécs) és Waltner Róbert (ZTE) vitte véghez ezt a bravúrt. Az NS „10-es!” című cikkében írta: „Remek formában küzdötte végig a kilencven percet, állandó mozgással, helyváltoztatással végig »sokkban« tartotta a vendégek védelmét, telve tűzzel és energiával, szinte minden megmozdulásával gólveszélyt jelentett a Kohász kapujára.” A csatár nem tagadta, kicsit számított rá, hogy a maximális osztályzatot kapja: „Mert öt gól, mégiscsak öt gól!” Azt is elmondta, bajnokin még nem szerzett öt gólt, MNK-találkozón az Egernek hatot rámolt be. Az elsőt tartotta a legfontosabbnak, mert az utóbbi időben kihagyta a ziccereit. „Most is bevillant, te jó ég, megint itt a kapus, s rúgni kell. De most bement, s e tény helyre tett lelkileg. (…) Ezt az újságot bekeretezem, s jó helyet foglal el az emlékek között.”
A válogatottban Bulgária ellen mutatkozott be (1974. március 31., Zalaegerszeg, 3–1), „ügyesen kezdett, gyors, eleven mozgással szétzilálta a bolgár védelmet, de aztán később szertelenné vált a játéka, feleslegesen tartogatta a labdát és szabálytalanságaival önmagát zökkentette ki a játékból.” Legjobb teljesítményét a finnek elleni Eb-selejtezőn (1979. október 17., Debrecen, 3–1) nyújtotta, két gólt szerzett. Az NS szerint „a válogatottban is bebizonyította gólerejét. Ha a mezőnyjátékban kombinációs készségével nem is tűnt ki, de a kapura roppant veszélyes volt. Robbanékony megugrásaival, szemfülességével valósággal állva hagyta a védőket”.
Sajnos, már csak emlékeinkben él…
