Varga Bence: Nekem a sportpszichológus is sokat segített

– Egymás után négy tétmérkőzésüket is megnyerték – rosszkor jött a válogatott szünet?
– Bár amikor lendületbe kerül egy csapat, azt mondják, inkább ne lett volna szünet, én úgy érzem, nekünk most a legjobbkor jött a szusszanásnyi pihenő – mondta lapunknak Varga Bence, a Kecskeméti TE 27 esztendős kapusa. – Szabadnapot kaptunk vasárnapra és hétfőre, kedden pedig újra belevágunk a munkába. Az öltözőben meghatároztuk a célt, az évből hátralévő négy mérkőzésen hány pontot szeretnénk szerezni.

– Mennyit?
– Maradjon titok. Örülök, hogy visszatértünk a győzelem útjára, ezen szeretnénk tovább haladni. Amikor kisebb gödörbe kerültünk – öt bajnokin egy pontot kapartunk össze –, akkor sem pánikoltunk, inkább a munkába menekültünk. Nem veszítettük el az egymásba vetett hitünket, pedig az elmúlt két és fél év alatt nem kerültünk ilyen mély hullámvölgybe. Mindenki nyugodt maradt, s mivel a játékunkkal nem volt különösebb gond, tudtuk, előbb-utóbb elindulunk felfelé. Megtanultuk, hogy a sikerektől nem kell elszállni, de azt is, hogy a gyengébb periódusban sem szabad összekapni, nem hibáztatjuk a másikat, hiszünk a csapat egységében, s együtt keressük a megoldást. Nem sokan tudják, de olykor én más segítséghez is fordulok, már hét éve járok sportpszichológushoz.

– Hogyan kell elképzelni egy ilyen beszélgetést?
– Körülbelül egy óráig tart, s Nagy Enikővel közösen próbáljuk megkeresni a személyes problémák okát. Valamikor sűrűbben, máskor ritkábban beszélgetünk, attól függ, mikor van az embernek erre szüksége: olykor hetente, máskor egy-két havonta. Rávezet a megoldásra, sokat segít: a viszonyunk olyan, hogy bátran el merem mondani a gondjaimat.

– Mennyire jellemző a futballisták körében, hogy igénybe vesznek effajta segítséget?
– Változó. Van, akinek nincs erre szüksége, mert olyan a természete, lerendezi magában a gondokat, én viszont szeretek erről beszélni, és meg akarom találni a probléma okát. Mindenkinek szíve joga eldönteni, neki mi a megfelelő.

– Az őszi szezon tizenhárom bajnokiján csak egyszer „nullázták le” az ellenfelet, míg az előző idényben összesen tizenkétszer, ez óriási különbség. Mi ennek az oka?
– Ez a statisztika rendkívül zavar. Közel sem voltunk annyira stabilak, mint az előző idényben, pedig a csapat magja együtt maradt. Az okot mi is kerestük, s látni kell, több alkalommal is olyan gólokat kaptunk, amikor a szerencse nem állt mellettünk, ahogy mondani szokás, ami az előző idényben kifelé pattant, az most befelé. Úgy érzem, egyre stabilabban védekezünk, ezért bizakodom a jövőt illetően.

– Hogyan látja a teljesítményét?
– Mindig is önkritikus vagyok és voltam magammal szemben, úgyhogy felemás érzéseim vannak. Az előző volt az első NB I-es idényem, azzal magasra tettem a lécet, ezért természetesen nem lehetek elégedett. A bajnokság eleje nemcsak a csapatnak, nekem sem sikerült jól, de miután bíztak bennem a stábtagok és a társaim, én is jobb teljesítményt nyújtok.

– Hogyan élte meg Varga Ádám nyári távozását?
– Jó hatással voltunk egymásra, ha egyikünk jól teljesített az edzéseken, a másik még jobb akart lenni. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, Ádám érthető döntést hozott, amikor a kölcsönből visszatért a Ferencvárosba. Trepák Attila kapusedzőnk kiváló közösséget alakított ki újra, Fadgyas Tamással és Kersák Rolanddal is jó a viszonyom, és ez kölcsönös. A kapusedző mindig kiemeli, mindegy, ki véd, a csapat az első, támogatni kell egymást.

– Vasárnap a Fehérvárhoz mennek – a Vidi a legutóbbi hat bajnokijából ötöt megnyert.
– Na, abban biztos vagyok, hogy következő ellenfelünk bánkódott a válogatott szünet miatt... Legutóbb a Ferencvárost győzte le, ráadásul idegenben. Nem lesz könnyű feladatunk, de Fehérváron sem lehet más célunk, mint jó eredményt elérni.