Várhidi Péter: Kicsit esetleges az Újpest futballja

Meglehetősen vegyes képet mutat az idei Újpest. Ha csak a helyzetek minősége alapján várható gólszámot (xG) vesszük, simán dobogós a csapat, az is igaz azonban, hogy vele szemben is elég sok jó minőségű lehetőséget tudnak kialakítani az ellenfelek. Ám mert a kidolgozott helyzeteket jó eséllyel elrontják a labdarúgói, azokon a meccseken sem eredményes – Paks, ETO, Puskás Akadémia –, amelyeken a sanszai alapján akár nyerhetne is. Az Újpestet legutóbb (1998-ban) bajnoki címig vezető Várhidi Péter nincs is elájulva a látottaktól.

„Többféle gondot is érzékelek – mondta a 68 éves tréner. – Sajnos nincs látványos futball, a csapatjáték döcög. A védekezésben előfordulnak hibák, nem elég stabil hátul a csapat, az átmenetek nem működnek jól, nem elég folyamatos a futball, és nem látom, mit szeretnénk játszani, nincs a csapatnak határozott stílusa. Nekem kicsit esetleges a futballunk. És ezzel nem a szakmai munkát kifogásolom, sokkal inkább a játékosminőséget. Az biztos, hogy nincs tizenöt-tizenhat hasonlóan képzett labdarúgó, érezhető a játékosok közti differencia. Persze nem várok már túl sokat. Tudom, hogy olyan légiós úgysem jön, akivel a bajnoki címért lehetne küzdeni, úgy sem, hogy az Újpesté az egyik legtőkeerősebb háttér. Azért is szomorú, hogy nem nagyon látok esélyt az igazán kiugró eredményre, mert amúgy a jelenlegi élvonalban nincsenek nagy különbségek.”

Pedig ha pozitívumokat akarunk keresni, a már emlegetett helyzetkialakítás ilyen, Várhidi Péter szerint azonban éppen a gólra váltásukhoz kellenének a minőségi labdarúgók.

„Ha azt akarjuk, hogy egy-egy meccsen ne maradjon ki öt-hat ordító helyzet, kvalitás kell. Az meg nem nagyon van. Pedig a hozzáállással nincs gond, a játékosok végigfutják a meccseket, küzdenek, de mindig jön valami plusz az ellenféltől, ami megakadályozza, hogy eredményes legyen az Újpest. Idegenben nem nagyon nyerünk, ha otthon igen, akkor sem elég meggyőzően.”

Ezt a kettősséget, ami a hazai és az idegenbeli eredménysor közt húzódik, nyilván mielőbb fel kellene számolnia Szélesi Zoltán csapatának, mert elég látványos a különbség. A Megyeri úton négy győzelem és egy döntetlen mellett csak egyszer kapott ki az Újpest – a mumus Felcsúttól –, idegenben viszont csak egyszer nyert két döntetlen és négy vereség mellett.

„Olvasom a szurkolók elégedetlenkedő kommentárjait, én is átéltem ezt – folytatta a szakember. – A drukkereket az érdekli, mikor lesz végre eredmény. Annak, aki Újpestre szerződik, tudomásul kell vennie, nincs türelem, az embereket már nem tudja meghatni, hogy idő kell a csapat összeszokásához. Aki Magyarországon a Ferencvárosba vagy az Újpestbe igazol, annak tisztában kell lennie azzal, az első perctől eredményt várnak tőle. És az Újpesten régóta nincs. Az nyilván nem a jelenlegi klubvezetők hibája, hogy lassan harminc éve nyert legutóbb bajnoki címet a csapat, de nem látom sajnos a különösebb előrelépést sem. A fiataljaink nem elég jók, valódi tehetséget pedig egyre nehezebb lesz szerződtetni.”

Pedig azért látszik, hogy igyekeznek a Szusza Ferenc Stadionban a minőségbe fektetni, ennek jegyében érkezett meg a télen az Eintracht Frankfurtból Fenyő Noah, a nyáron az elég kapós zalaegerszegi középpályás, Szendrei Norbert vagy épp a Dortmundban nevelkedő Etienne Amenyido. További erősítés is ráférne persze az együttesre.

„Elsősorban támadóposztra kellene igazolni – mondta Várhidi Péter. – A védelem sem túl erős, de Újpesten úgyis mindig az volt az elv, hogy többet kell rúgni, mint amennyit kapsz. Ha valakit ki kell emelnem a támadósorból, az Aljosa Matko. Jó játékos, eredményes is, és azért aki gólokat rúg, annak meg van engedve, hogy néhány helyzetet elrontson.”

Bizakodásra adhat okot a negyedik kerületben, hogy a hullámzóan teljesítő Újpest csak öt pontra van a dobogótól (igaz, hatra a kieséstől), vagyis a nehézségek dacára is lehet ebből még szép idény, ezzel Várhidi Péter is egyetért.

„Ebben a bajnokságban bármi előfordulhat. Nincsenek kiemelkedő csapatok, a Fradi is küzd a kettős terheléssel. Rajta kívül mindenki más kiegyensúlyozatlan, talán a Győr és a DVSC kezd stabilan teljesíteni, Debrecenben látom a törekvést, hogy mit akar a csapat játszani.”

Újpesten is ez lenne a cél…

A rossz helyzetkihasználás a legerősebb átok a Megyeri úton

Az adatok alapján az Újpestnek a várható gólmutatója jó, a csapat remekül vezet kontraakciókat – a helyzetkihasználással azonban nagy a baj...   Szakmai partnerünk, a Cube segítségével elemeztük az Újpest eredménytelenségének okait. Mielőtt mélyebben belemennénk az előző idénnyel való összehasonlításba, érdemes leszögezni, majdnem minden adott a jó szerepléshez, kivéve egy tényezőt, a helyzetkihasználást. Az Újpest FC 2.22 várható gólt termel meccsenként (xG), ehhez képest csak 21 gólt szerzett, tehát 1.62 a meccsenkénti gólátlaga. Nem véletlen, hogy Szélesi Zoltán fordulók óta ezt hozza fel a legfőbb problémaként. A csapat remekül kontrázik (a legtöbb xG-t alakítja ki gyors ellentámadásokból), és jól is védekezi le ezeket a helyzeteket, sokat birtokolja a labdát, ráadásul rendre az ellenfél térfelén, az NB I egyik legjobb csapata a helyzetek kialakítását tekintve. Dárdai Pál az átigazolási időszakban az intenzív, letámadásra és nagy mezőnymunkára alkalmas játékosokat kereste, a csapat pedig remek erőnléti állapotban van. Az előző idényhez képest 0.78-cal emelkedett a várható gólszám, ami majdnem egygólnyi lehetőséggel több. Fontos, hogy a védekezés is romlott egy kicsit, 1.58 várható kapott gólról 1.85-re emelkedett, azonban a sokkal jobb támadójáték alapvetően ellensúlyozhatná ezt. Főleg úgy, hogy sokkal kevesebb gólt is kap a csapat, mint amennyit a helyzetek minősége előre jelezne, 24 helyett húszat. Komoly probléma a rögzített játékhelyzetek levédekezése (a legrosszabb négyben van az Újpest), és hogy viszonylag könnyen alakítanak ki helyzeteket a csapatok ellene. A csapat passztérképe szinte semmit sem változott: szisztematikus építkezés hátulról, sok passz a védők között, a védekező középpályások is részt vesznek ebben, azonban az elöl futballozók keveset vannak játékban. Érdemes rávilágítani arra is, hogy ugyan a DVSC lefutballozta a lila-fehéreket, a Puskás Akadémia és az ETO FC ellen az 1–0-s vereségek ellenére sokkal többet érdemeltek volna. A játékoskeret minősége és a nagy számok törvénye (ha mindig sok helyzeted van, hosszú távon sok gól is lesz) alapján a felsőház ebben az idényben már biztosnak tűnik, a mezőny sűrűsége miatt egy jó periódussal a nemzetközi kupaszereplés is elérhető.   2025–2026: 1.44 xG/mérkőzés; 2026–2027: 2.22 xG/mérkőzés   2025–2026: 1.58 xGA (várható kapott gól)/mérkőzés; 2026–2027: 1.85 xGA (várható kapott gól)/mérkőzés M. D.

LABDARÚGÓ NB I
13. FORDULÓ
DEBRECENI VSC–ÚJPEST FC 3–1 (1–1)
Debrecen, Nagyerdei Stadion, 7854 néző. Vezette: Rúsz Márton (Bornemissza Norbert, Nagy Viktor)
DVSC: Andreev – Mejías (Tercza, 88.), Hofmann, Batik, Guerrero – Patai (Sergi Samper, 59.), Boskovic – Kocsis D. (Baldoni, 59.), Dzsudzsák (Cibla, 75.), Dénes V. (Egri, 75.) – Szendrei Á. Vezetőedző: Gert Remmel
ÚJPEST: Szappanos – Ujváry, Heitor, Stronati, Zeke (Scharmer, a szünetben) – Szendrei N., Ljujics (Maier, 55.) – Matko, Amenyido (Varga M., 84.), Krajcsovics (Horváth Krisztofer, a szünetben) – Vlijter (Tijani, 55.). Vezetőedző: Szélesi Zoltán
Gólszerző: Szendrei Á. (39.), Dénes V. (49.), Cibla (86.), ill. Matko (42.)
Sárga lap: Patai (45+12.), Boskovic (65.), ill. Krajcsovics (45+1.), Zeke (45+13.), Scharmer (82.)