Nagyerdő, nagy nap     – Malonyai Péter jegyzete

Vidám interjút adott lapunknak a ma századik NB I-es meccsén pályára lépő Dzsudzsák Balázs, pontosabban nem az interjúnak van jókedve, hanem neki.

Jól érzi magát, a helyén van, elégedett a szerepével a Lokiban, a világjárás után itthon is megtalálta a feladatát, van minek örülnie, s ez remek. Főként azért, mert – ha belegondolok – meglehetősen ritka, hogy egy-egy futballista az őt kérdezőnek ne panaszkodna vagy ne panaszkodna – is. Meglehetősen viharos világunkban jó hallgatni, olvasni egy olyan harmincvalahány éves honfitársamat, aki ne lenne teli keserűséggel – is. És még ki is fejti, miért elégedett az életével, a hétköznapjaival.

Dzsudzsák valamivel több mint egy évtizedes határon túli kalandozását Hollandiától az Arab Emírségekig már rengeteget elemezték, a vélemények megosztottak, a személye is megosztó, ám ez tényleg a múlt, ahhoz képest mindenképpen, hogy hazatérve otthon van. És figyelve a meccseken a reakcióit, a társak hozzá közeledését és persze a rutinnal jócskán átitatott futballját, esetében mintha valóra válna az a szándék, ami első légiósaink külföldre indulásakor hangzatos cél volt: visszatérve az itthoniakat segítve kamatoztassák tapasztalataikat.

Ez rendben van nála, az pedig az általa magasztalt edzőjét, Szrdjan Blagojevicset emeli ki az átlagból, hogy pontosan tudja, ha van egy Dzsudzsákja, nem csatáznia kell vele arról, ki az úr a házban, hanem vele együttműködve tenni azért, hogy a csapat egyről a kettőre jusson.

A századik következezik tehát. Az elsőnek már csaknem 18 esztendeje, a bemutatkozás nem tartott negyedórát sem, ám bajnokcsapat tagja lett a Lokival. Fokozatosan lett alapember az együttesben, lépésről lépésre haladt előre, aztán amikor 2007 és 2008 fordulóján Eindhovenbe készült, már arra lehetett büszke, hogy Debrecenben úton-útfélen megállítják az emberek, sok sikert kívánnak neki.

Ma pedig, a Fradi elleni századik előtt a drukkerek a Nagytemplomnál találkoznak, együtt mennek ki a Nagyerdőre, nagy ünnepnek tartják a jubileumát.

A többit meglátjuk, elvégre ha a meccs ünnep, akkor bizony ünneprontás is megeshet, ellenfél is lévén a pályán. Az viszont már eleve rang, ha történhet bármi, az ünnepelt elégedett.

Hát még, ha vidám.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!