FTC: mesebeli szigeten ünnepelt a duplázó Zachariassen

– Már Norvégiában?
– A családdal jó előre megvettük a repülőjegyet – felelte lapunknak Kristoffer Zacharisassen, a Ferencváros norvég légiósa, aki egy évvel ezelőtt, nyáron érkezett az Üllői útra. – Szombaton Gyirmóton lejátszottuk az utolsó bajnoki mérkőzésünket, a hét elején pedig indultunk haza.

– Hiányzott az otthona?
– Korábban nem éltem más országban. A Magyarországra költözés nagy változás volt az életemben, hiszen nemcsak klubot és várost, országot is váltottam. Korábban elmondtam már, az is furcsa volt, hogy hirtelen mindenki angolul kezdett körülöttem beszélni az öltözőben, a hétköznapokban, új kultúrát kellett megismernem, de mostanra nagyon megszerettük Budapestet.

– Norvégiában mesebeli szigeten nőtt fel, színes tengerparti házakkal. Horgászni kimegy a vakáció alatt?
– Sotra valóban gyönyörű hely, alig harmincezren lakják. Aki nem járt még a szigeten, el sem tudja képzelni, milyen hangulata van annak, hogy minden irányból víz vesz körül bennünket. A horgászat gyerekkoromban olyan volt, mint más fiúnak a játékautók tologatása… Édesapámnak van egy hajója, azzal gyakran kimentünk a környékbeli vizekre, ő rákokra halászott, én halat igyekeztem fogni.

– Végig otthon lesznek?
– Június elején kell visszatérnünk a Népligetbe, örülünk, hogy addig otthon lehetünk. A feleségem is norvég, a kislányunk pedig egyéves lesz. Szerencsére keddre már hazaértünk, ez Norvégiában különleges nap volt, ekkor ünnepeltük a több mint kétszáz éve elfogadott alkotmányukat. Mifelénk „Syttende Mainak” hívja mindenki ezt az ünnepet, zenés felvonulással, parádéval, sok-sok norvég zászlót lengető gyerekkel, nemzeti viselettel. Ez a leglátványosabb norvég ünnep.

– Az idény vége a Ferencvárosnak is látványosra sikerült, a bajnoki cím mellé a kupaarany is összejött: hol tartja az érmeit?
– Szerencsére a Ferencvárossal szépen gyűlnek, egyelőre hazahoztam őket, és édesapámra bíztam. A szülői házban ő vigyáz rájuk, míg pályafutásom végén haza nem térek Norvégiába. Apu nagyon büszke rám, mindig is szerette a sportot, a labdarúgást, örömmel tárolja a trófeáimat.

– Mást is vitt ajándékba haza?
– Jó néhány FTC-mezt bepakoltam a bőröndbe, mert amióta Magyarországon játszom, sok ismerősöm, barátom kezdett el drukkolni a Ferencvárosnak.

– A kupadöntőben szerzett gólját látták a barátai?
– Többen is az internet segítségével élőben nézték a mérkőzést, el tudja képzelni, milyen volt a hangulat odahaza, amikor a Paks ellen az én gólommal szereztük meg a vezetést. Felejthetetlen este volt.

– Már csak azért is, mert pályafutása második kupadöntőjét már nem bukta el…
– Norvégiában túl voltam egy elveszített finálén a Sarpsborggal, a Ferencvárossal nem hibáztunk. Már a találkozó előtt éreztem, ez a mi esténk lesz.

– A gólját hányszor nézte vissza?
– Számtalanszor, de egyébként is tisztán emlékszem rá. Azt a találatot sosem felejtem el.

– Gólt szerzett a kupadöntőben, a Győr elleni kupaelődöntőben és a bajnoki hajrában is kétszer a kapuba talált. Minek volt köszönhető a jó formája?
– Erről is beszéltem már, de bebizonyosodott, hogy a messziről jött játékosnak minimum fél évre van szüksége, hogy új állomáshelyén a legjobbját nyújtsa. Lehet, hogy van olyan futballista, aki zökkenőmentesen igazol egyik országból a másikba, ám a legtöbben szerintem nem ilyenek. Ráadásul idény közben új vezetőedző érkezett a klubhoz, az ő elvárásait is meg kellett szoknom.

– Az idény során játszott a jobb, illetve a bal szélen és középen is. Melyik a kedvenc posztja?
– Ez nem is kérdés, középen érzem magam a legjobban. A nyolcas pozíció a kedvencem. Korábban a jobb, illetve a bal oldalon is bevetettek, és bár ott is megpróbáltam mindent kiadni magamból, sokszor nem úgy ment a játék, ahogy elvártam magamtól.

– Beszélt erről Csercseszovval?
– Pontosan tisztában van vele, ki hol képes a legjobb teljesítményre. Az idény végén nem véletlenül játszottam középen, ő is látta, ott vagyok a legveszélyesebb. A kupadöntőben is ott kezdtem, és jött is a gól! A bajnoki címmel és a kupaarannyal tökéletes idényen vagyok túl.